BH 2002.2.57 A házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja [Csjt. 27. § (1) és (2) bek., 30. § (2) bek., Ptk. 200. § (1) bek., Pp. 206. § (1) bek., 215. §].

A felperes 1995 augusztusában 1 500 000 forint kölcsönt nyújtott az alperes házastársának, B. Cs.-nak azzal, hogy egy év alatt kamatokkal együtt 2 175 000 forintot kell visszafizetnie. Az alperes házastársa a kölcsönt csak részben fizette meg, ezért a városi bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki ellene 1 105 000 forint tőke és ennek 1995. augusztus 1-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata erejéig. A fizetési meghagyás 1996. szeptember 18-án ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.

Az óvónőként dolgozó alperes 1990. május 3-án kötött házasságot B. Cs.-val. Házastársa egyéni vállalkozóként, illetve gazdasági társaság tagjaként mezőgazdasági gépkereskedéssel és italbolt üzemeltetésével foglalkozott.

Az 1995. június 15-én kötött szerződéssel a házastársi vagyonközösséget megszüntették; az alperes és házastársa között az életközösség csak később, 1996 októberében szakadt meg, amikor az alperes a házasságból született gyermekével együtt elköltözött.

A városi bíróság az 1998. február 18-án jogerőre emelkedett ítéletével a házasságot felbontotta.

A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a kötelezett ellen 1 105 000 forint és járulékai iránt annak kimondásával, hogy a tartozásért B. Cs.-val a Csjt. 30. §- ának (2) bekezdése alapján egyetemlegesen felelős. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult át.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a városi bíróság jogerős fizetési meghagyása alapján a felperest megillető 1 105 000 forintot és ennek 1995. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatát 15 napon belül B. Cs. kötelezettel egyetemlegesen fizesse meg a felperesnek. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes és házastársa életközössége a kölcsönszerződés megkötésének idején fennállt, ugyanakkor a felperesnek a kölcsönügylet létrejöttekor nem lehetett tudomása arról, hogy ahhoz az alperes nem járult hozzá, ezért a kölcsönszerződést a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint az alperes hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. Ebben a körben utalt arra is: az alperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy nem adta meg a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződést készítő ügyvéd számára a titoktartás alóli felmentést.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az 1995. június 15-én kötött szerződéssel az alperes és házastársa a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése alapján a házassági életközösség tartamára megszüntette a vagyonközösséget, ezért megszűnt a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésében írt vélelem, azaz a házastárs korlátozott felelőssége a házastársa által kötött ügyletért [Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése].

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a házastársak közötti magánokirat nem akkor készült, mint ahogy azt a keltezés feltünteti, az okirat későbbi elkészítésének célja az volt, hogy az alperes mentesüljön a házastársi vagyonközösség vélelmén alapuló egyetemleges felelőssége alól. Sérelmezte, hogy az okirat keletkezésének körülményeit az eljárt bíróságok nem vizsgálták. Álláspontja szerint az a tény, hogy az alperes megtagadta az okiratot szerkesztő ügyvéd titoktartás alóli felmentését, önmagában is arra utal, hogy az okirat valótlan, és ugyanezt erősítik az okiratban tett egyéb megállapítások.