BH 1999.1.6 A bosszúból, útonálló módon elöljáró elleni erőszakot megvalósító vádlottal szemben az intézkedés alkalmazása általában nem elegendő a büntetési cél elérésére, hanem büntetés kiszabása indokolt [Btk. 37. §, 83. §, 355. § (1) bek. a) pont].

A katonai tanács a honvéd vádlottal szemben az elöljáró elleni erőszak bűntette miatt indult büntetőeljárást megszüntette és őt megrovásban részesítette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A tényállás a következő.

A vádlott 1997. október 9-én 17 óra tájban az alakulatától kimaradást kapott. Az alakulatát elhagyta, majd nem sokkal ezután a laktanya mellett lévő úton utolérte a tizedes sértettet, aki a szobaparancsnoka volt.

A vádlott amiatt, hogy megítélése szerint a sértett vele szemben többször meg nem engedhető fegyelmező eszközöket alkalmazott, és egy alkalommal a kimaradásból való késése miatt a bejelentése folytán fenyítést kapott, felelősségre vonta. Ennek során kijelentette: "Miért nyomtál fel, miért voltál bunkó?" és több alkalommal arcul ütötte, meglökte, amitől a sértett hanyatt esett, majd ezután a földről felkelő sértettet még bántalmazta.

A sértett magánindítványt nem terjesztett elő és a vádlott megbüntetését nem kérte.

A végzés ellen a katonai ügyész a bűnösség megállapítása és a katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása végett fellebbezett.

A katonai főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és - a vádlott személyi körülményeiben időközben bekövetkezett változásra figyelemmel - próbaidőre felfüggesztett fogházbüntetés kiszabását indítványozta.