ÍH 2024.85 MAGÁNÚT FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE

Abban az esetben, ha a rendszeres jármű és gyalogos forgalommal érintett magánterület nincs elzárva a közforgalom elől, akkor a kifejezetten kiépített pályaszakasz vagy nyomvonal létesítésének hiányában is (magán)útnak minősül, így a járművezetés ittas állapotban vétsége ott elkövethető. [Btk. 236. § (1) bekezdés, 1988. évi I. törvény 32. § (1) bekezdés, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 1. számú függelékének I. a), valamint 4. § (1) bekezdés c) pont]

Pertörténet:

Veszprémi Járásbíróság B.1007/2023/24., Veszprémi Törvényszék Bf.570/2023/7., Győri Ítélőtábla Bhar.53/2024/4. (*ÍH 2024.85*)

***********

A járásbíróság ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki garázdaság vétségében (Btk. 339.§ (1) bekezdés), ezért őt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 1.200 Ft-ban állapítva meg és rendelkezett, hogy az így kiszabott 120.000 Ft pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Az elsőfokú bíróság a vádlottat az ellene emelt ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségének (Btk. 236.§ (1) bekezdés) vádja alól a Be. 566. § (1) bekezdés c) pontja alapján bizonyítottság hiányában felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 56.544 Ft bűnügyi költséget a magyar állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott terhére a részfelmentés miatt, a bűnösség teljeskörű megállapítása érdekében és súlyosításért az ügyész jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljáró törvényszék nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a vádlott bűnösségét ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében (Btk. 236. § (1) bekezdés) is megállapította. Erre figyelemmel a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételszámát 200 napi tételre súlyosította. Ezen túlmenően a vádlottat 1 évi időtartamra eltiltotta a közúti járművezetéstől azzal, hogy a fenti büntetést halmazati büntetésként tekintette kiszabottnak. Rendelkezett a vezetői engedély elvételétől annak visszaadásig eltelt idő közúti járművezetéstől eltiltás tartamába történő beszámítása, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség vádlott általi viselése tárgyában is. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A törvényszék által másodfokon kiegészített tényállás az ittas járművezetés vonatkozásában a következő:

A vádlott 2022.április 22. napján 16 óra 45 perc körül a büfé előtt álló személygépkocsijába ült, majd azt ittas állapotban vezetve a büfé előtti - közforgalom elől el nem zárt, magánútnak minősülő - murvás parkolóból a B. út irányába közlekedett, mintegy 50 métert, majd a parkolóból kiérve, a B. út mellett egy füves területen állt meg. Nem bizonyítható, hogy a vádlott személygépkocsijával ráhajtott volna a B. útra és azon bármely távolságot megtett volna.

A vádlott a megállást követően a személygépkocsijából kiszállt és gyalogosan indult meg az úton, amikor 16 óra 50 perckor az időközben értesített rendőrjárőr intézkedés alá vonta és a helyszínen a járművezetői engedélyt elvette, az 2023. május 16. napján került vissza a vádlott birtokába.

A vádlottól 2022. április 15. napján 18 óra 05 perckor levett vérminta etilalkohol-koncentrációja 2,12 g/l, míg a 18 óra 35 perckor biztosított vérminta etilalkohol-koncentrációja 2,05 g/l volt.

A törvényszék másodfokú ítélete ellen a vádlott meghatalmazott védője az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége alól történő felmentés és a járművezetéstől eltiltás büntetés mellőzése érdekében jelentett be fellebbezést.

Jogorvoslati kérelmének írásbeli indokolásában a védelem arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a társadalomra veszélyesség fogalmából levezetve kiterjesztően értelmezte a közforgalom elől el nem zárt magánút fogalmát. Alapvető garanciális elv, hogy a büntető jogszabályokat kiterjesztően nem lehet értelmezni, amennyiben pedig keretdiszpozícióról van szó, vagy a tényállási elem fogalmát más jogszabály határozza meg, úgy értelemszerűen az ezen más jogszabály fogalmainak kiterjesztő jellegű értelmezése is tilalmazott.

Jelen esetben egy magántulajdonban álló zárt udvart - amely bizonyos napszakokban van csak nyitva - nem lehet a magánút fogalma alá vonni, még abban az esetben sem, ha a törvényszék megítélése szerint az ilyen területeken való ittas vezetés veszélyes a társadalomra. A soha nyitva nem álló magánudvaron való ittas vezetés is nem vitásan veszélyes a társadalomra, ugyanakkor a törvényhozó csak a minősített esetet rendeli büntetni az ilyen elkövetési helyszínen. Ez pedig nem véletlen, a jogalkotó nem kívánta bűncselekményként szabályozni az alapeseti elkövetést, kizárólag akkor, ha azt közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton követik el.

Valótlan az a másodbírói megállapítás, hogy az adott területet a kívülállók korlátlanul használhatták, ugyanis azt a nyitvatartási időn kívül bezárták.

A védelmi megítélés szerint a közforgalom elől el nem zárt magánút fogalmába tartozik, hogy az állandó és tartós jelleggel nyitva áll a közlekedők előtt, éppen emiatt esik ugyanazon megítélés alá, mint a közút. Az el nem zártság megítélésénél nem az elkövetés idejének van jelentősége, hanem annak, hogy az adott út állandóan és tartós jelleggel nyitva van a közlekedők előtt.

Hivatkozott a védelem arra is, hogy az állandóság mint kritérium hiányán túlmenően az adott fogalom közösségi használatra utaló jellege sem valósult meg, ugyanis az udvarra nem hajthat be akárki, csak akinek a tulajdonos ráutaló magatartással azt megengedi, ez a vevői kör pedig nem azonosítható a "köz"-zel. Miután pedig az adott járművezetés nem úton történt, a vádlott tényállási elem hiányában az ittas járművezetés vétségét sem követhette el.

A KRESZ 1. függeléke a) pontjára hivatkozva a védelem arra mutatott rá, hogy a jelen üggyel érintett udvar nem minősül útnak, ellenkező esetben a közúttal érintkező része útkereszteződésnek minősülne, aminek egyébként a forgalom rendje szempontjából volna jelentősége, a közúton érkezők a jobbkéz-szabály szerint kötelesek volnának elsőbbséget adni az udvarból kihajtó járműnek, ez pedig nyilvánvalóan téves megközelítés.

Mindemellett a KRESZ rendelkezései szakmai értelmezése alapján utalt arra, hogy az út általában a közlekedést szolgáló olyan területsáv, amelynek felületét e célnak készítik elő, megépítik. Hivatkozva a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 32. §-ában foglaltakra arra a megállapításra jutott, hogy magánút csak "út" lehet, nem pedig valamilyen más terület, udvar vagy egyéb. A kapcsolatos MT rendelet rendelkezésére hivatkozva arra a következtetésre jutott, miszerint ahhoz, hogy (magán)útnak minősüljön egy földrészlet, ahhoz megfelelő jogi és műszaki tartalommal kell rendelkeznie.

A védelmi álláspont szerint a közforgalom elől elzárt magánút jogi fogalma is a védelem és az elsőfokon eljárt járásbíróság jogértelmezését támasztja alá a törvényszéki értelmezéssel szemben.

A védelem másodlagos indítványa a védencének bűnösség hiányában történő felmentését foglalta magában. Eszerint az ittas járművezetés szándékos bűncselekmény, a bűnösség megállapításához a vádlott tudatának valamennyi tényállási elemre ki kell terjednie, így konkrétan arra is, hogy közúton vagy éppen közforgalom elől el nem zárt magánúton közlekedik ittas állapotban. Ugyanakkor a fennálló körülményekből azt a következtetést kell levonni, hogy a védence kifejezetten nem kívánt közúton haladni, az udvar későbbi bezárása miatt állt ki a kapu melletti füves területre. Jelen ügyben két bíróság is egymással homlokegyenest ellenkező jogi álláspontra jutott az adott udvarrész útként való kezelhetősége kérdésében, így nyilvánvalóan azt sem lehet kijelenteni, hogy a vádlott tudata átfogta, hogy közforgalom elől el nem zárt területet jár be a gépkocsijával, ekként tudata az ittas járművezetés valamennyi tényállási elemét nem fogta át, a bűnössége nem állapítható meg.