EH 2004.1150 A munkaviszonyt megszüntető megállapodás érvénytelensége miatt a munkáltató terhére a jogellenesség jogkövetkezményeit kell megállapítani [Mt. 100. §].
A felperes keresetében a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodás érvénytelenségének megállapítását és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletében hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróságnak a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletét, megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és megállapította a közös megegyezéses megállapodás érvénytelenségét. Az anyagi jogkövetkezmények tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra kötelezte.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletében kötelezte az alperest 73 725 forint felmentési időre járó illetmény és 192 326 forint végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a megállapodás érvénytelensége jogkövetkezményeként az Mt. 10. § (2) bekezdésében, és nem pedig az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezményeket kell alkalmazni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett részében részben megváltoztatta, a felperest megillető végkielégítés összegét 480 815 forintra felemelte, és ennek megfelelően állapította meg az elsőfokú eljárási illeték mértékét is.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság jogi álláspontjával, mely szerint a Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletében a felek megállapodásának érvénytelenségét, és nem pedig a munkaviszony megszüntetése jogellenességét állapította meg, ezért az érvénytelenség jogkövetkezményét kellett alkalmazni. A végkielégítés magasabb mértékét a kollektív szerződésre alapozta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértésként az Mt. 10. §-ának (2) bekezdése, az Mt. 100. §-a, az Mt. 89. § (7) bekezdése és az Mt. 95. § (5) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 3. §-ában és 215. §-ában előírtakat is, mert az alperes a felperes 5 727 958 forintos követeléséből 3 453 981 forintot elismert, és az eljárt bíróságoknak legalább ilyen mértékben kell marasztalniuk. Érvelése szerint a munkaviszonyt megszüntető megállapodásra tekintettel a jogellenesség jogkövetkezményeit kell alkalmazni, továbbá a felperes "védett korára" figyelemmel az egyébként járó végkielégítést három havi átlagkeresettel növelni kellett volna. Sérelmezte kártérítési igénye elutasítását is, mivel álláspontja szerint a rokkantsági nyugdíja alapjául szolgáló betegsége alperes jogellenes eljárásának a következménye, ezért a kártérítés nem függhet attól, hogy rokkantként az alperes alkalmazta volna-e.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Előadása szerint az Mt. 100. §-a alkalmazása feltételei nem álltak fenn, a felperes a többlet-végkielégítés tekintetében a keresetét jogellenesen felemelte, a kárát pedig nem bizonyította, továbbá az alperes elismerésére is tévesen hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi közbenső ítéletében - amelyhez anyagi jogerő fűződik - megállapította, hogy a munkaviszonyt megszüntető perbeli megállapodás érvénytelen. Ennek alapján a felperes helyesen hivatkozott a keresetében arra, hogy a bíróságoknak az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazásáról kellett volna dönteniük.
A felülvizsgálati kérelem helytállóan fejtette ki, hogy a perbeli esetben nem az Mt. 10. §-ának az érvénytelen megállapodásból eredő jogkövetkezményekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Mt. 10. §-a ugyanis az érvénytelen megállapodással létesített munkaviszony felszámolására és az azzal összefüggő jogkövetkezményekre vonatkozik, míg a perbeli esetben a munkaviszonyt megszüntető megállapodás minősült érvénytelennek. Az érvénytelen megállapodás folytán az alperes a munkaviszonyt nem a jogszabályoknak megfelelően szüntette meg, ezért az Mt. 100. §-ában szabályozott jogkövetkezmények alkalmazásának van helye a keresetben igényeltek szerint. Ebben a jogkérdésben a hosszú ideje egységes bírói gyakorlatot az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták.
Az Mt. 100. § (7) bekezdése a jogellenesség jogkövetkezményei között a végkielégítés mértékét a rendes felmondás esetére járó végkielégítésben határozza meg. Nem minősül tehát keresetfelemelésnek, ha a felperes a bíróság által megállapított végkielégítéshez képest a törvény szerint járó magasabb végkielégítést követel.
A megismételt eljárásban a kereseti kérelem szerint vizsgálni kell, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben a felperesnek merült-e fel kára, keletkezett-e elmaradt munkabére, egyéb járandósága. Ezek tekintetében az okozati összefüggés és az összegszerűség bizonyítása a felperest terheli.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei tárgyában a munkaügyi bíróságot - a részletezettek figyelembevételével - új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.322/2003. sz.)