725/B/1991. AB határozat
a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendeletet módosító 109/1990. (XXI. 20.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet módosításáról rendelkező 109/1990. (XXI. 20.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés hatályon kívül helyezte a lakáscélú támogatásról szóló 106/1988. (XII. 25.) MT rendelet 2. § (2) bekezdés d) pontját ("... kedvezmény nyújtható ... a nem városi településeken üresen álló családi házaknak a tanács kijelölése alapján a tanácsi alapítású vagy legalább 50%-ban a tanács tulajdonában lévő ingatlanközvetítő szervezettől történő megvásárlására ..."), 3/A. §-t (a fent említett lakás fiatal házasok által történő megszerzésekor járó kedvezményről) és 10. § (4) bekezdését (a helyi tanács által helyi támogatás céljára felvett kölcsön kamatainak a költségvetés által történő átvállalásáról).
A hivatkozott jogszabályhely - indítványozó szerint - sérti az Alkotmány 16. §-át ("A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."), 67. § (3) bekezdését ("A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák") és 70/A. § (3) bekezdését ("A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel segíti").
Az indítvány nem megalapozott.
2. Az Alkotmánybíróság a szóban forgó rendelkezés hatályon kívül helyezésének indokáról felvilágosítást kért a Pénzügyminisztertől.
A Pénzügyminiszter válaszában kifejtette, hogy e rendelkezés hatályon kívül helyezése nem az állami politika Alkotmányban is rögzített e tárgyat érintő szempontjainak önkényes megváltoztatását jelenti, éppen ellenkezőleg. A jogszabály célja - a rászoruló társadalmi csoport támogatása - ilyen módon nem valósulhatott meg, mert - a rendelkezésre álló adatok szerint - az így adott támogatás eredeti rendeltetésétől eltérően nem a lakáshoz jutók számát növelte, hanem a keresletet élénkítette, azaz árfelhajtó szerepet játszott.
Ez tette szükségessé a támogatás konstrukciójának megváltoztatását a támogatás mértékének változatlanul hagyása mellett.
A támogatás hatékonysága úgy növelhető, ha - a központi költségvetés helyett - a támogatottak viszonyait közvetlenül ismerő önkormányzatok kapnak jogot az erre fordítható anyagi eszközök elosztására.
Ennek megfelelően az 1991. évi állami költségvetésről szóló törvény erre a célra 3 milliárd forintot juttat az önkormányzatoknak.
3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az állami támogatás konstrukciójának megváltoztatása, az erre fordítható összegek mértékének megállapítása igen bonyolult gazdasági és politikai összefüggésrendszer követelményeinek figyelembevételével történhet.
Ebből következően egy meghatározott célú támogatási fonna megváltoztatásából (sőt annak megszüntetéséből) nem vezethető le, hogy az állam nem tesz eleget az indítványozó által hivatkozott alkotmányos tételekből fakadó kötelezettségeinek.
A kifejtettek alapján a sérelmezett intézkedés önmagában nem mond ellent az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott elvnek sem. A különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Jelen esetben az intézkedés célja - indítványozó álláspontjával szemben - éppen egy az előzőnél célszerűbb támogatási forma létrehozása volt.
Megállapítható tehát, hogy a sérelmezett szabály nem sért alkotmányos rendelkezéseket, így nem alkotmányellenes.
Budapest, 1992. november 5.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró