A Kecskeméti Törvényszék Mf.22144/2007/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §, 177. §] Bírók: Bulla László, Gálné dr. Galgóczy Mária, Koós Gabriella

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.600/2003/98., *Kecskeméti Törvényszék Mf.22144/2007/10.*, Kúria Mfv.10684/2008/7. (BH 2011.1.20)

***********

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG

KECSKEMÉT

3.Mf.22.144/2007/10. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Mácsik Tamás ügyvéd (6000 Kecskemét, Bocskai u. 3.) által képviselt felperes nevefelperes címe alatti lakos felperes által,- a Komlódi és Szép Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Komlódi Ildikó ügyvéd, 6000 Kecskemét, Tavirózsa u. 11.) által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen, akinek pernyertessége érdekében jogtanácsos által képviselt Alperesi beavatkozó. beavatkozó címe alatti székhelyű beavatkozó beavatkozott kártérítés iránt indított perében a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2007. október 5. napján kelt 5.M.600/2003/98. számú ítélete ellen a felperes 99, az alperes 100. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének a nem fellebbezett részét nem érinti,

a megfellebbezett részében részben megváltoztatja és az alperes által a felperes részére gyógyászati segédeszköz költsége címén fizetendő 265.834 forintot 96.233-(Kilencvenhatezer-kettőszázharminchárom) forintra és ezen összeg után az elsőfokú ítéletben írt kezdő időponttól járó és mértékű kamatára leszállítja,

egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

A megyei bíróság megállapítja, hogy a felperes, az alperes és a beavatkozó a másodfokú eljárási költségét maga viseli.

Kötelezi az alperest, hogy az APEH Dél-alföldi Regionális Igazgatósága külön felhívására fizessen meg 247.900-(Kettőszáznegyvenhétezer-kilencszáz) forint le nem rótt fellebbezési illetéket, továbbá a Bács-Kiskun Megyei Bírósági Gazdasági Hivatal külön felhívására 7.200-(Hétezer-kettőszáz) forint állam által előlegezett költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes 1997. október 1. napján létesített munkaviszonyt az alperessel, lakatos munkakörben, határozatlan idejű munkaviszony keretében.

A felperes 2001. július 10. napján egy gőzturbinaház összeállítása során munkahelyi balesetet szenvedett. A felperes és kollegája egy félgyűrűt állítottak osztósíkba, amelynek függőleges beállítása során a felperes a nem rögzített acélgyűrű mögött egy emelvényen állva a rögzített szerkezeti elemhez jobbos-balos állítócsavart hegesztett. A munkavégzés során a mozdítható félgyűrű kizárólag daruval volt biztosítva az eldőlés ellen. Az alperes II. számú üzemének nehézacélszerkezet-gyártó műhelyében munkát végző másik csoportnak a műhelyben lévő darura volt szüksége, ezért a felperes és munkatárs között szóváltás alakult ki. A felperes a szóváltás eredményeként a daru távirányítóját a földre dobta, jelezvén munkatársnek, hogy elviheti a darut. munkatárs a mozdítható félgyűrűt a daruról kiakasztotta, majd a darut elvitte. Ezt követően, amikor a függőleges állítás során az állítócsavart egy köranyag segítségével fordította a felperes, az egyik rögzítőcsavar a függőleges beállítás során elszakadt, a mozdítható félgyűrű eldőlt, amely a felperes lábára esett.

A felperes a baleset eredményeként a bal láb, illetve lábszár alsó harmadában súlyos fokú, többszörös darabos töréssel és súlyos fokú lágyékzúzódással járó sérülést szenvedett, ezért a kórházba szállítását követően a lábszár felső harmadában amputációt kellett végezni. A felperest 2001. szeptember 12. napjától protézissel látták el, az ún. L 250-es típusú ideiglenes művégtaggal, majd ezt követően L 252-es típusú csővázas protézist készítettek a részére, amelyet méltányosságból az OEP a felperes részére térítésmentesen juttatott. A peres eljárás folyamán a felperes részére L 211-es típusú protézis került kialakításra, amelyet a felperes jelenleg is használ.

A felperest az OEP OOSZI Orvosi Bizottsága 67 %-os mértékű baleseti eredetű munkaképesség-csökkenéssel rokkantnak minősítette és a felperes részére rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg. A felperesnél a balesetből eredően neurózis és reaktív jellegű depresszív hangulati élet alakult ki, depressziója időnként visszatérő epizódokban zajlik, a balesete óta folyamatosan pszichiátriai kezelés alatt áll. A felperes munkaviszonya az alperesnél közös megegyezéssel 2003. július 3. napján megszűnt.

A felperes a balesetét megelőzően a tulajdonában lévő földterületek nagyobb részében búzát, kisebb részében kukoricát és konyhakerti növényeket termelt, továbbá disznót hizlalt és csirkéket nevelt. A felperes a balesetét követően állattartással foglalkozni nem tud, a földterületeit megművelni nem tudja, ezért azokat bérbe adja.

A felperes keresetében vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy a munkahelyi baleset azért következett be, mert a munkáltató nem biztosított megfelelő számú darut a munkavégzéshez, ezért a darut - szóváltást követően - át kellett, hogy adja az üzem másik munkacsoportjának. Állította, hogy hegesztői képesítéssel, hegesztői vizsgával nem rendelkezett, ezért az alperes hegesztési feladatok ellátására nem kötelezhette. Kifogásolta azt is, hogy nem ismerte kellő mélységben a műveleti utasítást. Előadása szerint a munka irányításával nem volt megbízva.

Vagyoni kártérítés jogcímén ápolási költség, háztartási kisegítő költség és járadék, világítási, mosatási és fűtési többletköltség, kórházi látogatási költség, tömegközlekedési járadék és a gépjárműhasználat járadéka, gyógyászati segédeszköz költsége, mezőgazdasági kártérítés és az Otto Boch Harmony rendszerű protézis ellenértéke és szervizelési költsége megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Nem vagyoni kártérítés jogcímén módosított keresetében 6.500.000 forintot igényelt.

Az alperes elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan a felperes közrehatására figyelemmel kármegosztás alkalmazását kérte. Hivatkozott arra, hogy a munkahelyi baleset kizárólag a felperes elháríthatatlan magatartása miatt következett be. Állította, hogy a felperes rendelkezett hegesztői képesítéssel, és hegesztői tudással is, az adott esetben azonban nem hegesztést, hanem heftelést végzett. Előadta, hogy a felperes megszegte a műveleti utasítást, ugyanis kitámasztó csövet nem használt és anélkül engedte, hogy a félgyűrűből kiakasszák a biztosítását jelentő darut, hogy a műveleti utasításban előírt kitámasztó csövet használta volna. Véleménye szerint a felperesnek ismernie kellett a gőzturbinaház készítésének folyamatát, ugyanis a baleset bekövetkezésekor már a tizenkettedik ilyen félházat készítette. Hangsúlyozta, hogy az üzemben daruhiány nem volt. Az üzemben pedig a csoportvezetőt helyettesítő munkatárs 2 helyettesítését és feladatait az ügyeletes munkatárs 3 látta el.

A beavatkozó arra hivatkozott, hogy a munkáltató részéről nem valósult meg olyan munkavédelmi szabályszegés, amely a baleset bekövetkezésével okozati összefüggésbe hozható. Munkavédelmi szabályszegést kizárólag a felperes valósított meg, akinek elháríthatatlan magatartása miatt következett be a baleset, így az alperes a felperest ért kárért felelősséggel nem tartozik. Állította, hogy a baleset bekövetkezésének kizárólagos oka az volt, hogy a felperes indokolatlanul átengedte kollegájának a darut, ugyanis amennyiben ez nem történik meg, úgy a félgyűrű abban az esetben sem dől el, ha azt a hegesztés elengedi.