A Legfelsőbb Bíróság Bfv.940/2010/5. számú határozata csalás bűntette (JELENTŐS KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 17. §] Bírók: Akácz József, Demeter Ferencné, Kónya István
Kapcsolódó határozatok:
Debreceni Járásbíróság Bk.374/2008/2., Hajdúszoboszlói Járásbíróság B.87/2006/146., Debreceni Törvényszék Bf.565/2009/13., *Kúria Bfv.940/2010/5.* (BH 2014.5.136, BH+ 2011.9.373), Nyíregyházi Járásbíróság B.1439/2016/63., Nyíregyházi Törvényszék Bf.489/2018/41., Debreceni Ítélőtábla Bhar.272/2019/12., Kúria Bfv.1200/2019/18.
***********
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. év február hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő
v é g z é s t :
A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Hajdúszoboszlói Városi Bíróság 6.B.87/2006/146. számú ítéletét, illetőleg a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Bf.565/2009/13. számú végzését a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.
E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.
I n d o k o l á s
A Hajdúszoboszlói Városi Bíróság a 6.B.87/2006/146. számú, 2009. június 26. napján kihirdetett ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérletében, mint társtettest /Btk. 323.§ (1) bekezdése, (2) bekezdés b) pontja/, ezért a II. rendű terheltet 1 évi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte.
A Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2009. október 22. napján hozott 2.Bf.565/2009/13. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a bűncselekmény helyes megnevezése a II. rendű terhelt esetében társtettesként elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete /Btk. 323.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja/.
Az elsőfokú ítéletben megállapított, a másodfokú bíróság által kiegészített tényállás felülvizsgálati indítvánnyal érintett része a következő.
A II. rendű terhelt az elkövetés idején vállalkozóként dolgozott, három kiskorú gyermekéről kell gondoskodnia. A II. rendű terhelt többször volt büntetve.
A Debreceni Városi Bíróság a 38.B.1437/2000/44. számú, 2002. június 19-én jogerős ítéletével hamis tanúzás bűntette miatt 2 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre;
a Szombathelyi Városi Bíróság B.969/2002/24. számú, 2004. június 30-án jogerőre emelkedett ítéletével bűnsegédként elkövetett adó-, és társadalombiztosítási csalás bűntette és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt 84.000 forint pénzbüntetésre;
a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a 6.B.1031/2004/101. számú, 2007. június 5. napján jogerőre emelkedett ítéletével testi sértés vétsége és garázdaság vétsége miatt 300.000 forint pénzbüntetésre;
a Nyíregyházi Városi Bíróság B.23/2003/152. számú, 2008. november 11. napján jogerős ítéletével csalás bűntettének kísérlete és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2 évi próbaidőre felfüggesztett 1 év 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte.
2004 nyarán G. T. sértett 500.000 forintot adott kölcsön az I. rendű terheltnek azzal, hogy kamattal együtt 600.000 forintot kellett volna megadnia.
Az I. rendű terhelt a kölcsönt nem tudta visszafizetni, ezért egy üzletet ajánlott a sértettnek, amelynek ürügyén megtévesztéssel a sértettől 2004. június 22-én 10.000.000 forintot szerzett meg.
Miután a sértett számára nyilvánvalóvá vált, hogy az I. rendű terhelt semmiféle üzletet nem kötött, megpróbálta az I. rendű terheltet felkutatni, ennek eredménytelensége után, pénze visszaszerzése érdekében ismerőse ajánlatára azért kereste meg a II. rendű terheltet, hogy segítsen neki az I. rendű terhelt által megtévesztéssel megszerzett pénzét visszakapni.
A sértett 2004. június 23-án találkozott a II. rendű terhelttel, aki egy 40 cm hosszú tőrrel fenyegetve kiabált vele, hasra fektette és közölte G. T. sértettel, hogy az I. rendű terhelt az ő emberük, és szálljon le róla.
Egy hét múlva a II. rendű terhelt telefonon közölte a sértettel, hogy az I. rendű terhelt a sértett miatt, mivel "legyalázta", elvesztette munkáját, és ezért a sértettnek fizetnie kell.
Ezt követően a sértett félelmében két hétre elutazott, Romániába és Budapestre ment, H-n nem mutatkozott, a telefonját is kicserélte.
2004. november 2-án a terhelt újabb megbeszélésre hívta G. T. sértettet, amelyre H-n a MOL kútnál került sor. Ekkor ott volt a III. rendű terhelt, akinek 600.000 forint kölcsönt adott a sértett, amit nem kapott vissza. Ez alkalommal jelen volt még L. J. is. Közölték a sértettel, hogy ne követelőzzön a III. rendű terhelttől sem, mert ő nem tartozik neki.
Másnap, 2004. november 3-án a II. rendű terhelt ismét találkozóra hívta a sértettet az Sz. Étterembe. A sértett a megbeszélés előtt szólt az étterem tulajdonosának, hogyha nem jönne elő, és őt elvinnék erőszakkal, hívja a rendőröket. A sértett zaklatott, ideges volt. Ezen megbeszélés alkalmával a II. rendű terhelt követelte a sértettől, hogy fizessen 4.000.000 forintot az I. rendű terhelt munkájának elvesztése miatt és adja át Vito típusú személygépkocsiját, valamint azt is mondták, vegyen fel kölcsönt, mert ha nem fizet, végighúzzák a Keleti-főcsatorna partján egy kötéllel; ha nem fizet, tudnak durván is jönni, ha fizet, biztonságban lesz, mert "bevédik", és barátok is lehetnek.
A sértett ezután félelmében eltűnt, bujkált, felesége a gyermekekkel el is költözött, a sértett kikapcsolta a telefonját is.
A sértettben megerősödött, hogy a II. rendű terhelt és társai képesek a fenyegetések beváltására, ezért félelmében a rendőrséghez fordult, nem fizetett a II. rendű terheltnek, a feljelentés megtételére 2004. november 5-én került sor.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. rendű terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§ (1) bekezdés a) és c) pontját megjelölve.
A felülvizsgálati indítvány indokai szerint az eljáró bíróság nem merítette ki a vádat, azzal ellentétes tényállás alapján állapította meg a II. rendű terhelt büntetőjogi felelősségét. A vádirati tényállás és az ítéleti tényállás "elbeszél egymás mellet".
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!