61998CJ0007_SUM[1]

A Bíróság március 28.-i ítélete: 2000. Dieter Krombach kontra André Bamberski. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Bundesgerichtshof - Németország. Brüsszeli Egyezmény - A határozatok végrehajtása - Közrend. C-7/98. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2000. március 28.(*)

"Brüsszeli Egyezmény - A határozatok végrehajtása - Közrend"

A C-7/98. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Bundesgerichtshof (Németország) által a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló 1968. szeptember 27-i egyezménynek a Bíróság általi értelmezéséről szóló 1971. június 3-i jegyzőkönyv értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

Dieter Krombach

és

André Bamberski

között folyamatban lévő eljárásban a fent említett - a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel (HL L 304., 1. o., és - módosított szöveg - 77. o.), továbbá a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel (HL L 388., 1. o.) módosított - 1968. szeptember 27-i egyezmény 27. cikke 1. pontjának (HL 1972., L 299., 32. o.) értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában

A BÍRÓSÁG,

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, J. C. Moitinho de Almeida, D. A. O. Edward, L. Sevón és R. Schintgen tanácselnökök, P. J. G. Kapteyn, C. Gulmann, J. P. Puissochet, G. Hirsch, P. Jann (előadó) és H. Ragnemalm bírák,

főtanácsnok: A. Saggio,

hivatalvezető: L. Hewlett tanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

- A. Bamberski képviseletében H. Klingelhöffer ettlingeni ügyvéd,

- a német kormány képviseletében R. Wagner Regierungsdirektor a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumban, meghatalmazotti minőségben,

- a francia kormány képviseletében K. Rispal-Bellanger igazgató-helyettes a Külügyminisztérium Jogi Igazgatóságán és R. Loosli-Surrans, chargée de mission ugyanezen az igazgatóságon, mindketten meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösség Bizottsága képviseletében J. L. Iglesias Buhigues jogtanácsos, meghatalmazotti minőségben, segítője: B. Wägenbaur, a brüsszeli kamaránál bejegyzett ügyvéd,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

a francia kormány és a Bizottság szóbeli észrevételeinek az 1999. március 2-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának az 1999. szeptember 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 1997. december 4-i végzésével - amely a Bírósághoz 1998. január 14-én érkezett -a Bundesgerichtshof a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27-i egyezménynek a Bíróság általi értelmezéséről szóló, 1971. június 3-i jegyzőkönyv értelmében három kérdést tett fel a fent említett - a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel (HL L 304., 1. o., és - módosított szöveg - 77. o.), továbbá a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel (HL L 388., 1. o.) módosított - 1968. szeptember 27-i egyezmény 27. cikke 1. pontjának (HL 1972., L 299., 32. o.) értelmezésére vonatkozóan.

2 Ezek a kérdések a Franciaországban lakó A. Bamberski és a Németországban lakó D. Krombach között a Cour d'assises de Paris (Franciaország) 1995. március 13-i ítéletének végrehajtásával kapcsolatosan folyamatban lévő jogvitában merültek fel, amelyben az utóbbi személyt a magánfél - A. Bamberski - polgári jogi igénye alapján 350 000 FRF kártérítés megfizetésére ítélték.

Az Egyezmény

3 Az Egyezményt az 1. cikkének első bekezdésében foglaltak szerint a "polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni a bíróság jellegére való tekintet nélkül".

4 A joghatóság kérdésében az Egyezmény 2. cikkének első bekezdésében kimondott elvi szabály előírja, hogy a valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személyek, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott állam bíróságai előtt perelhetők. A 3. cikk második bekezdése megtiltja a felperesnek, hogy bizonyos, túlzott mértékű joghatóságot megállapító szabályokat érvényesítsen, nevezetesen Franciaország esetében a polgári törvénykönyv 14. és 15. cikkéből következő, állampolgársági alapú szabályokat.

5 Az Egyezmény ezenkívül különös joghatósági szabályokat is előír. Így az Egyezmény 5. cikke elrendeli:

"Valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő államban perelhető:

[...]

4. büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen alapuló polgári jogi kártérítés vagy az eredeti állapot helyreállítása iránti igény tekintetében azon bíróság előtt, amely a büntetőeljárásban eljár, amennyiben az említett bíróság saját joga alapján a polgári jogi igény elbírálására jogosult".

6 A határozatok elismerése és végrehajtása tárgyában az Egyezmény 31. cikkének első bekezdésében kimondott elvi szabály értelmében a valamely szerződő államban hozott, és ebben az államban végrehajtható határozatot más szerződő államban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajtási záradékkal látták el.

7 A 34. cikk második bekezdése értelmében "a kérelmet csak a 27. és 28. cikkben előírt indokok valamelyike alapján lehet elutasítani".

8 Az Egyezmény 27. cikk 1. pontja így rendelkezik:

"A határozat nem ismerhető el, amennyiben:

1. az ilyen elismerés ellentétes annak az államnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik".

9 Az Egyezmény 28. cikkének harmadik bekezdése megállapítja:

"Az első bekezdésre is figyelemmel a származási állam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül; a közrendnek a 27. cikk 1. pontjában említett vizsgálata a joghatósággal kapcsolatos szabályokra nem alkalmazható".

10 Az Egyezmény 29. cikkének és 34. cikke harmadik bekezdésének értelmében:

"A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül."

11 Az Egyezményhez csatolt jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) II. cikke, amely az Egyezmény 65. cikke szerint annak szerves részét képezi, előírja, hogy:

"Nemzeti jogszabályok kedvezőbb rendelkezéseinek sérelme nélkül, valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező, gondatlanul elkövetett bűncselekményért olyan más szerződő állam büntetőbíróságának eljárása alá vont személyt, amelynek nem állampolgára, az erre felhatalmazott személy védheti, még személyes megjelenése hiányában is.

Az ügyet tárgyaló bíróság azonban elrendelheti a személyes megjelenést; a megjelenés elmulasztása esetén a polgári perben hozott határozatot, amelynek során az érintett személynek a védelméről történő gondoskodásra nem volt lehetősége, más szerződő államban nem kell elismerni vagy végrehajtani."

Az eljárás alapjául szolgáló jogvita

12 Németországban nyomozást indítottak D. Krombach ellen azt követően, hogy Németországban elhunyt egy 14 éves francia állampolgárságú lány. Az eljárást megszüntették.

13 A leány édesapja, A. Bamberski feljelentése alapján Franciaországban is nyomozást indítottak, a francia bíróságok az áldozat francia állampolgársága alapján ismerték el a joghatóságukat. E nyomozás lezárásaként D. Krombachot a Cour d'appel de Paris vádtanácsa határozatával a Cour d'assises de Paris elé utalta.

14 Ezt az utaló határozatot, valamint az áldozat apja által előterjesztett polgári jogi igényt kézbesítették D. Krombachnak. Jóllehet elrendelték személyes megjelenését, mégsem jelent meg a tárgyaláson. A Cour d'assises de Paris így a távollevő terhelttel szembeni eljárást alkalmazta, amelyet a francia büntetőeljárásról szóló törvény 627. és azt követő cikkei szabályoznak. Ennek 630. cikke értelmében - amely szerint semmiféle védő nem jelenhet meg a távollevő terhelt képviseletére - a Cour d'assises anélkül hozott ítéletet, hogy meghallgatta volna a D. Krombach által meghatalmazott védőket.

15 1995. március 9-i ítéletével a Cour d'assises 15 év szabadságvesztésre ítélte D. Krombachot, miután bűnösnek találta halált okozó testi sértés bűncselekményében. 1995. március 13-i ítéletével, amelyben a magánfél igényéről döntött - szintén távollétében -, arra kötelezte D. Krombachot, hogy kártérítés címén fizessen A. Bamberskinak 350 000 FRF összeget.

16 A. Bamberski kelmére a területileg illetékes Landgericht Kempten egyik polgári tanácsának elnöke végrehajthatónak nyilvánította az 1995. március 13-i ítéletet. Minthogy az Oberlandesgericht elutasította fellebbezését, D. Krombach a Bundesgerichtshofhoz fordult "Rechtsbeschwerde" előterjesztésével, amelyben arra hivatkozott, hogy nem volt módja hatékony védekezésre a francia bíróság általi elítélése ellen.

17 A Bundesgerichtshof e körülmények között úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A joghatósággal kapcsolatos szabályok beletartozhatnak-e a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrendbe abban az esetben, ha a másik szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy tekintetében (a Brüsszeli Egyezmény 2. cikkének első bekezdése) a származási állam a joghatóságát egyedül az áldozat állampolgárságára alapozta (ahogyan a Brüsszeli Egyezmény 3. cikkének második bekezdésében, Franciaország vonatkozásában szerepel)?

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén:

2) A megkeresett állam bírósága (a Brüsszeli Egyezmény 31. cikkének első bekezdése) figyelembe veheti-e - a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrend keretében - azt a tényt, hogy a származási állam büntetőbírósága elutasította a terhelt ügyvéd általi védelmét a polgári jogi igény tekintetében (a Brüsszeli Egyezmény értelmezéséről szóló, 1968. szeptember 27-i jegyzőkönyv II. cikke), azzal az indokkal, hogy a valamely más szerződő államban lakó alperest szándékos bűncselekmény elkövetésével vádolják, és nem jelent meg személyesen?

A második kérdésre adott nemleges válasz esetén:

3) A megkeresett állam bírósága figyelembe veheti-e - a Brüsszeli Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrend keretében - azt a tényt, hogy a származási állam bírósága a joghatóságát kizárólag az áldozat állampolgárságára alapozta (lásd a fenti első kérdést), és hogy ezenfelül elutasította, hogy az alperest ügyvéd képviselje (lásd a fenti második kérdést)?

Bevezető észrevételek

18 E kérdésekkel az azokat feltevő bíróság lényegileg arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy mi az egyezmény 27. cikkének 1. pontjában szereplő, "annak az államnak a közrendje, ahol az elismerést kérik" fordulat megfelelő értelmezése.

19 Emlékeztetni kell arra, hogy az egyezmény arra irányul, hogy egyszerű és gyors végrehajtási eljárás előírásával a lehető legnagyobb mértékben megkönnyítse az ítéletek szabad mozgását (lásd különösen az C-414/92. sz., Solo Kleinmotoren ügyben 1994. június 2-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-2237. o.] 20. pontját és a C-267/97. sz. Coursier-ügyben 1999. április 29-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-2543.] 25. pontját).

20 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ez az eljárás önálló és teljes rendszert alkot, amely független a szerződő államok jogrendszerétől, valamint hogy a közösségi rendszerben a jogbiztonság elve és az egyezmény célkitűzései - az EK-Szerződésben az annak alapjául szolgáló 220. cikk (jelenleg EK 293. cikk) értelmében - megkövetelik az Egyezmény szabályainak és a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatának egységes alkalmazását valamennyi szerződő államban (lásd különösen a C-432/93. sz. SISRO-ügyben 1995. augusztus 11-én hozott ítélet [EBHT 1995., I-2269. o.] 39. pontját).

21 Az Egyezmény 27. cikkével kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy azt szigorúan kell értelmezni, minthogy akadályt képez az Egyezmény egyik alapvető célkitűzésének megvalósítása előtt (a fent hivatkozott Solo Kleinmotoren ügyben hozott ítélet 20. pontja). Közelebbről az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazásával kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy arra csak kivételes esetekben van lehetőség (a 145/86. sz. Hoffmann-ügyben 1988. február 4-én hozott ítélet [EBHT 1988., 645. o.] 21. pontja és a C-78/95. sz., Hendrikman és Freyen ügyben 1996. október 10-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-4943. o.] 23. pontja).

22 Ebből következően, bár a szerződő államok az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában foglalt fenntartás értelmében elvileg saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően, szabadon meghatározhatják közrendi követelményeiket, e fogalom korlátai az Egyezmény értelmezésével kapcsolatos kérdéseket képeznek.

23 Így, bár nem a Bíróságra tartozik az, hogy meghatározza a szerződő állam közrendjének tartalmát, az már rá hárul, hogy ellenőrizze azokat a korlátokat, amelyek között a szerződő állam bírósága e fogalom alkalmazásához folyamodhat annak érdekében, hogy ne ismerjen el valamely, más szerződő állam bíróságától származó határozatot.

24 E tekintetben szükséges hangsúlyozni, hogy miután az Egyezményt a Szerződés 220. cikke alapján kötötték meg, méghozzá abban a keretben, amelyet az meghatároz, rendelkezései a Szerződéshez kapcsolódnak (a C-398/92. sz., Mund & Fester ügyben 1994. február 10-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-467. o.] 12. pontja).

25 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az alapvető jogok szerves részét képezik azon általános jogelveknek, amelyek védelmét a Bíróság biztosítja (lásd különösen a 2/94. sz. 1996. március 28-án hozott vélemény [EBHT 1996., I-1759. o.] 33. pontját). E célból a Bíróság a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint azokból az útmutatásokból merít, amelyek az emberi jogok védelmére vonatkozó olyan nemzetközi okmányokban szerepelnek, amelyek megkötésében a tagállamok közreműködtek, illetve amelyekhez csatlakoztak. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) e tekintetben különleges jelentőséggel bír (lásd különösen a 222/84. sz. Johnston-ügyben 1986. május 15-én hozott ítélet [EBHT 1986., 1651. o.] 18. pontját).

26 A Bíróság így kifejezetten elismerte a közösségi jog - ezen alapvető jogokon alapuló - azon általános elvét, amely szerint mindenkinek joga van a tisztességes eljáráshoz (a C-185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998.decemer 17-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-8417.] 20-21. pontja és a C-174/98. P. és C-189/98. P. sz., Hollandia és Van der Wal kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-0000. o.] 17. pontja).

27 Az Európai Unióról szóló szerződés F. cikkének (2) bekezdése (jelenleg, módosítást követően az EU 6. cikk (2) bekezdése) kodifikálta ezt az ítélkezési gyakorlatot. E rendelkezés értelmében "Az Unió a közösségi jog általános elveiként tartja tiszteletben az alapvető jogokat, ahogyan azokat az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4-én Rómában aláírt európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból erednek".

28 E megfontolásokra tekintettel kell választ adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre.

Az első kérdésről

29 E kérdéssel az azt előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy vajon az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék tekintetében a megkeresett állam bírósága olyan alperes esetében, akinek ez utóbbi állam területén van a lakóhelye, figyelembe veheti-e azt a tényt, hogy a származási állam bírósága a joghatóságát a bűncselekmény áldozatának állampolgárságára alapozta.

30 Bevezetésképpen emlékeztetni kell arra, hogy az Egyezmény 1. cikkének első bekezdése szerint azt a büntetőügyekben eljáró bíróságok által hozott polgári jogi tárgyú határozatokra is alkalmazni kell (a C-172/91. sz. Sonntag-ügyben 1993. április 21-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1963. o.] 16. pontja).

31 Az Egyezmény rendszerében - a 28. cikk első bekezdésében kimerítően felsorolt esetek kivételével, amelyek közül egyik sem az alapeljárás tényállására vonatkozik - a megkeresett bíróság nem vizsgálhatja felül a származási állam bíróságának joghatóságát. Ezt az alapelvet, - amely a szóban forgó Egyezmény 28. cikkének harmadik bekezdésének első mondatrészében került megfogalmazásra - megerősíti annak pontosítása, hogy ugyanazon rendelkezés második mondatrésze szerint "a közrendnek a 27. cikk 1. pontjában említett vizsgálata a joghatósággal kapcsolatos szabályokra nem alkalmazható".

32 Ebből az következik, hogy a megkeresett állam közrendje nem akadályozhatja meg a másik szerződő államban hozott bírósági határozat elismerését vagy végrehajtását pusztán azon az alapon, hogy a származási bíróság nem tartotta tiszteletben az Egyezmény joghatóságra vonatkozó szabályait.

33 Tekintettel az Egyezmény 28. cikke harmadik bekezdésének általános megfogalmazására, ezt a megoldást úgy kell tekinteni, hogy az elvileg még akkor is alkalmazandó, ha a származási állam bírósága a megkeresett állam területén lakó alperes tekintetében jogszerűtlenül alapozta a joghatóságát valamely, az állampolgársági kritériumra utaló szabályra.

34 Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a megkeresett állam bírósága a területén lakó alperes tekintetében nem támaszkodhat az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrendi záradék tekintetében pusztán arra a tényre, hogy a származási állam bírósága a joghatóságát a bűncselekmény áldozatának állampolgárságára alapozta.

A második kérdésről

35 Ezzel a kérdéssel az azt előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrendi záradék alkalmazása céljából a megkeresett állam bírósága a területén lakó és szándékos bűncselekmény elkövetésével vádolt alperes tekintetében figyelembe veheti-e azt a tényt, hogy a származási ország bírósága elutasította ez utóbbinak azt a jogát, hogy személyesen megjelenés nélkül is védekezhessen.

36 Hangsúlyozni kell, hogy a külföldi határozatok érdemi felülvizsgálatának tilalmával az Egyezmény 29. cikke és 34. cikkének harmadik bekezdése megtiltja a megkeresett állam bíróságának, hogy elutasítsa e határozat elismerését vagy végrehajtását pusztán azon az alapon, hogy eltérés van a származási állam bírósága által alkalmazott jogszabály, és azon jogszabály között, amelyet a megkeresett állam bírósága alkalmazott volna abban az esetben, ha a jogvita előtte folyt volna. Sőt, a megkeresett állam bírósága nem vizsgálhatja felül a származási állam bírósága által kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállóságát.

37 Az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában szereplő közrendi záradék alkalmazása csak abban az esetben képzelhető el, ha a másik szerződő államban hozott ítélet elismerése vagy végrehajtása annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes a megkeresett állam jogrendjével, hogy az valamely alapelv sérelmét jelenti. A külföldi határozatok érdemi felülvizsgálatára vonatkozó tilalom tiszteletben tartása érdekében e sérelemnek olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésén kell alapulnia, amely a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető, vagy olyan jog megsértésén, amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el.

38 Minthogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben a védekezéshez való jogról van szó, helyénvaló megállapítani, hogy az kiemelkedő szerepet tölt be a tisztességes eljárás megszervezésében és lefolytatásában, valamint szerepel azon alapvető jogok között, amelyek a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiban gyökereznek.

39 Közelebbről az Emberi Jogok Európai Bírósága büntetőügyekben több ízben is úgy határozott, hogy az a - jóllehet nem abszolút - jog, amely szerint minden vádlottnak joga van ahhoz, hogy - szükség esetén hivatalból kirendelt - ügyvéd által hatékony védelemben részesüljön, a tisztességes eljárás alapelemei közé tartozik, és a vádlott nem fosztható meg e jogosultságától pusztán azon tény miatt, hogy nem jelent meg a tárgyaláson (lásd az EJEB, 1993. november 23-i Poitrimol kontra Franciaország ítéletet, A. sorozat 277-A.sz., az 1994. szeptember 22-i Pelladoah kontra Hollandia ítéletet, A. sorozat 297-B. sz. és az 1999. január 21-i Van Geyseghem kontra Belgium ítéletet, még nem tették közzé).

40 Ebből az ítélkezési gyakorlatból következően a szerződő állam nemzeti bíróságának jogában áll úgy ítélni, hogy valamely alapvető jog megsértéséről van szó akkor, amikor elutasítják a tárgyaláson meg nem jelenő vádlott védőjének a meghallgatását.

41 A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal felveti a kérdést a megkeresett állam bíróságának azon lehetőségével kapcsolatban, hogy - tekintettel a jegyzőkönyv II. cikkének szövegére - az Egyezmény 27. cikke 1. pontjának vonatkozásában figyelembe vegye az ilyen természetű jogsértést. E II. cikk, amely a büntetőbírósági ítéletek esetleges polgári vagy kereskedelmi jogi következményei miatt kiterjeszti az Egyezmény hatályát a büntetőjog területére (a 157/80. sz. Rinkau-ügyben 1981. május 26-án hozott ítélet [EBHT 1981., 1391. o.] 6. pontja), csak a gondatlan bűncselekmények esetében ismeri el azt a jogot, hogy az adott állam állampolgárságával nem rendelkező, más szerződő államban lakó vádlottak személyes megjelenés nélkül is védekezhessenek az adott szerződő állam büntetőbíróságai előtt. Ezt a korlátozást úgy értelmezték, hogy az Egyezmény nyilvánvalóan ki kívánta zárni a személyes megjelenés nélküli védekezés lehetőségéből azokat a személyeket, akiket olyan súlyú bűncselekmények elkövetésével vádolnak, ami ezt a kizárást indokolja (a fent említett Rinkau-ügyben hozott ítélet 12. pontja).

42 Ugyanakkor a jelen ítélet 25. és 26. pontjában említett elvek alapjaira vonatkozóan a Bíróság által kifejtett ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a védelmi jogok tiszteletben tartása mindazon eljárásokban, amelyeket valamely személlyel szemben indítottak, és amelyek az e személyt elmarasztaló jogi aktushoz vezethetnek, a közösségi jog olyan alapelvét képezi, amelyet az eljárással kapcsolatos mindennemű szabályozás hiányában is biztosítani kell (lásd különösen a C-135/92. sz., Fiskano kontra Bizottság ügyben 1994. június 29-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-2885.o.] 39. pontját és a C-32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-5373. o.] 21. pontját).

43 Ezenkívül a Bíróság azt is megállapította, hogy jóllehet az Egyezmény célja a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó alakiságok egyszerűsítése, e cél mindazonáltal nem valósítható meg a védelmi jogok rovására (a 9/84. sz., Debaecker és Plouvier ügyben 1985. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1985., 1779. o.] 10. pontja).

44 Az ítélkezési gyakorlat e fejleményeiből az következik, hogy a közrendi záradék alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy arra kivételes esetekben van lehetőség, amikor a származási állam jogszabályaiban és magában az Egyezményben foglalt biztosítékok nem nyújtanak elégséges védelmet az alperesnek - az EJEE által elismert - azon jogát illetően, hogy a származási bíróság előtt védekezhessen. Ennélfogva a jegyzőkönyv II. cikkét nem lehet úgy értelmezni, mint ami kizárja, hogy a megkeresett állam bírósága az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrend vonatkozásában figyelembe vegye azt a tényt, hogy a származási állam bírósága a valamely bűncselekmény alapján felmerült kártérítési igény keretében pusztán azon az alapon utasította el a szándékos bűncselekmény elkövetésével vádolt személy védőjének meghallgatását, hogy a vádlott nem jelent meg a tárgyaláson.

45 A második kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a megkeresett állam bírósága a területén lakó és szándékos bűncselekmény elkövetésével vádolt alperes tekintetében az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrendi záradék vonatkozásában figyelembe veheti azt a tényt, hogy a származási állam bírósága elutasította az említett személy azon jogát, hogy személyes megjelenés nélkül is védekezhessen.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről

46 Tekintettel a második kérdésre adott válaszra, a harmadik kérdést nem szükséges megválaszolni.

A költségekről

47 A Bíróságnál észrevételt előterjesztő német és francia kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez utóbbi bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG

a Bundesgerichtshof 1997. december 4-i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló - a Dán Királyság, Írország, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága csatlakozásáról szóló, 1978. október 9-i egyezménnyel, továbbá a Görög Köztársaság csatlakozásáról szóló, 1982. október 25-i egyezménnyel módosított -, 1968. szeptember 27 i egyezmény 27. cikke 1. pontját a következőképpen kell értelmezni:

1) A megkeresett állam bírósága a területén lakó alperes tekintetében nem támaszkodhat az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrendi záradék tekintetében pusztán arra a tényre, hogy a származási állam bírósága a joghatóságát a bűncselekmény áldozatának állampolgárságára alapozta.

2) A megkeresett állam bírósága a területén lakó és szándékos bűncselekmény elkövetésével vádolt alperes tekintetében az Egyezmény 27. cikkének 1. pontjában említett közrend vonatkozásában figyelembe veheti azt a tényt, hogy a származási állam bírósága elutasította az említett személy azon jogát, hogy személyes megjelenés nélkül is védekezhessen.

Rodríguez Iglesias Moitinho de Almeida Edward

Sevón Schintgen Kapteyn

Gulmann Puissochet Hirsch

Jann Ragnemalm

Kihirdetve Luxembourgban, a 2000. március 28-i nyilvános ülésen.

R. Grass G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető elnök

* Az eljárás nyelve: német.