BH 2004.6.250 I. A felek jogviszonyában irányadó Bécsi Vételi Egyezmény is feljogosítja a megrendelőt a szerződéstől való elállásra, a megrendelő azonban ebben az esetben is köteles a szállító kárát megtéríteni [Egyezmény 76. Cikk (1), (2) bekezdések, 74. és 75. Cikk].

II. Amennyiben a szállító a megrendelő elállása esetén a követelésének jogcímét tévesen vételárban, és nem kártalanításban jelöli meg, a jogcím téves megjelölése nem eredményezheti a jogszerű követelés eljárásjogi okokból történő elutasítását, mivel a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelenti egyúttal a jogcímhez kötöttséget is [Pp. 215. §].

A felperes által 2001. július 9. napján tett és a szerződés valamennyi lényeges feltételét tartalmazó árajánlat ismeretében az alperes 2001. július 27-én megrendelte a felperestől 600 000 darab GL 18. típusú és 600 000 darab GL 20. típusú szórópumpafej gyártását kupakkal. A GL 18. típusú szórópumpa és kupak vételára 98 EUR/1000 darab, a GL 20 típusúé 96,80 EUR/1000 darab volt. A teljesítési határidőt 2001. szeptember közepében jelölte meg a szállító azzal, hogy a vételárat a megrendelő előre köteles kifizetni. A felperes a megrendelt terméket részben olaszországi, részben kínai gyárában augusztus végére, szeptember elejére legyártatta. Az alperes 2001. szeptember 18-án a szerződéstől elállt.

A felperes keresetében 117 054,96 EUR és ennek 2001. október 1-jétől a kifizetésig számított évi 11% kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a megrendelt speciális terméket a szerződésben vállalt határidőre legyártotta, azokat az olaszországi raktárába betárolta. Az alperes köteles a vételárat megfizetni. Másodlagosan a Ptk. 6. §-a alapján a vételárral azonos összegű kártérítést vagy kártalanítást igényelt.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy a szállítási szerződés nem is jött létre, mert a fizetési határidőben nem tudtak megállapodni. A 2001. július 27-i megrendelést olyan alkalmazottja küldte meg, aki az alperesi cég nevében nem volt jogosult nyilatkozatot tenni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a peres felek között a Ptk. 379. § (1) bekezdésében szabályozott szállítási szerződés létrejött. Az alperes megrendelést elküldő alkalmazottja rendszeresen tárgyalt az adott működési körbe eső tevékenységről az alperes intézkedni jogosult vezető tisztségviselőjétől kapott meghatalmazás alapján, ezért e körülményekből a felperes alapos okkal következtethetett arra, hogy e személynek a szerződéskötésre is kiterjedő képviseleti joga van (ún. látszaton alapuló képviselet). Kiemelte, hogy a szerződéstől való elállást tartalmazó alperesi jognyilatkozatot is ugyanezen személy tette. Rámutatott, hogy a Ptk. 381. § (1) bekezdése alapján az alperes jogosult volt a szerződéstől elállni, kártérítési kötelezettség mellett. A felperes azonban vételárat követelt, amely követelés a szerződés megszűnésére tekintettel alaptalan. A Ptk. 6. §-a szerinti ún. biztatási kárt akkor kérhetne, ha a szállítási szerződés nem jött volna létre. Jelen esetben azonban a peres felek között volt jogviszony, ezért a Ptk. 6. §-ára alapított kártalanítási igény is alaptalan.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben előadta, hogy - jogcímhez kötöttség hiányában - a bíróságnak az alperest a vételárral megegyező kártérítés megfizetésére kellett volna kötelezni. Utalt arra is, hogy a megrendelő által gyakorolt elállási jog esetén a szállító teljes kártérítésre jogosult, ami akár meg is haladhatja az át nem vett termék ellenértékét.

A fellebbezés túlnyomó részben alapos.