A Fővárosi Törvényszék K.34531/2006/4. számú határozata határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2001. évi XXXIX. törvény (Idtv.) 18. §, 22. §] Bíró: Dudás Dóra Virág

駱硼疽A Fővárosi Bíróság

17.K.34.531/2006/4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság Dr. Farkas Lilla (cím) ügyvéd által képviselt felperes(cím)a . Gégény Olga ügyintéző által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal(cím) alperes ellen, letelepedési ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í t é l e t e t

A bíróság az alperes 2006. július hó 31. napján kelt 106-L-11373/3/2006. számú határozatát hatályon kívül helyezi, és az alperest új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 120 000 (Egyszázhúszezer) forint perköltséget.

A per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 16 500 (Tizenhatezer-ötszáz) forint eljárási illetéket az alperes személyes illetékmentessége miatt az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A ... állampolgár felperes 2001-ben érkezett Magyarországra, ahol 2002. november 29. napján házasságot kötött a magyar állampolgárságú személy1.

A felperes felesége szüleinek lakásában él, .... Elmondása szerint 2005. július 26. napjától állt az I. Kft. alkalmazásában, amely cég őt - munkaszerződésekkel igazoltan - 3-5 napos határozott ideig tartó munkákra "kölcsönözte ki".

A felperes 2005. október 25. napján letelepedési kérelmet nyújtott be. Megélhetése igazolására csatolta felesége szüleinek közjegyző előtt tett befogadó nyilatkozatát, munkáltatói jövedelemigazolását, mely szerint 2005. augusztus és szeptember hónapokban összesen 120 789 forint nettó jövedelme volt, felesége munkáltatói jövedelemigazolását, mely szerint felesége 2005. áprilistól szeptemberig 71 517 forint nettó átlagjövedelemmel rendelkezett, valamint felesége folyószámla-egyenlegének igazolását 2005. december 12. napján 542 049 forint látra szóló egyenlegről.

A BM BÁH Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága 2006. május hó 11. napján kelt 106-1-40602/1/2006-L számú határozatával elutasította a letelepedés iránti kérelmet arra hivatkozással, hogy a felperes megélhetése nem biztosított, valamint eredeti születési anyakönyvi kivonatot sem bocsátott a hatóság rendelkezésére a felperes.

A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, melyhez eredeti születési anyakönyvi kivonatot csatolt. Kifogásolta, hogy a benyújtott bankszámla-igazolást nem fogadták el megélhetésének alapjaként. Az első fokú hatóság azon álláspontjával sem értett egyet, mely "időszakos munkavégzésként" értelmezte a munkaviszonyát, amely valójában munkaerő-kölcsönzés keretében végzett tevékenység volt. Előadta a felperes, hogy a 2006. január 25. napján munkahelyet váltott, azóta a II. Kft. alkalmazásban határozatlan idejű munkaviszonyban áll.

Fellebbezése mellékleteként becsatolta a következő iratokat: a saját és felesége 2005. évi APEH jövedelem-igazolását, a saját és felesége kereseti kimutatásait 2006. első félévéről (saját 78 594 Ft és felesége által kapott 88 755 Ft nettó havi átlagjövedelemből), az I. Rt. egyenlegigazolásait és folyószámla forgalmi kivonatait, valamint felesége nyilatkozatát arról, hogy 500 000 forintot kölcsönadott 2006. augusztus végéig - szeptember elejéig.

Az alperes jogelődje, az IRM Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: alperes) 2006. július 31. napján kelt 106-L-11373/3/2006. számú másodfokú határozatával az első fokon hozott elutasító határozatot - az indokolás megváltoztatásával és kiegészítésével - helybenhagyta.

Az alperes - tekintettel arra, hogy a felperes csatolta az eredeti, diplomáciai felülhitelesítéssel ellátott születési anyakönyvét - mellőzte az elutasítási okok köréből az anyakönyvi kivonat hiányára utalást, a becsatolt iratok által igazolt jövedelmi és vagyoni viszonyok - így a felperes és házastársának 2005. évi bruttó havi 43 540 és 107 487 Ft jövedelme, a kétfős háztartás 2006-ban 167 349 Ft-os havi jövedelme, a házastársak 110 520 Ft banki megtakarítása és az 500 000 Ft kintlévősége - alapján azonban továbbra sem látta biztosítottnak a felperes magyarországi megélhetését.

Az alperes kifejtette, hogy a felperes hosszú távú megélhetése nem biztosított annyira, hogy határozatlan időre tartózkodási jogosultságot kapjon Magyarországon. Olyan biztos egzisztenciát ugyanis nem teremtett, mely megnyugtatóan biztosítaná megélhetését. A folyószámlákon szereplő összegek önmagukban nem elegendők a biztos egzisztencia kialakítására, és a kölcsönadott megtakarítás sem olyan nagyságrendű, hogy a felperes határozatlan idejű megélhetésének alapját képezhetné.

A döntés a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2001. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Idtv.) 18. § (1) bekezdés b) pontján alapult.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Álláspontja szerint biztosítottnak kell tekinteni megélhetését, mert a letelepedési eljárásban a hatóságnak nem a hosszú távú, hanem a letelepedési engedély iránti kérelem elbírálásakori megélhetést kell vizsgálnia. A jogszabály szövegéből kell kiindulni, a miniszteri indokolás nem hívható segítségül a jogszabály értelmezéséhez.

Előadta, hogy nincs jogszabály a letelepedési engedély megadásához szükséges minimális összegre vonatkozóan, viszont megfelelő iránymutatást ad a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Döntvénytárban 2004. decemberében 232. számon közzétett döntése.

Kifogásolta továbbá, hogy az alperes nem értékelte kellően a házastársa 500 000 forintnyi megtakarítását. Igazolta, hogy felesége 2006. szeptember 6-án 200 000 Ft-ot visszakapott a kölcsönadott összegből.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Utalt arra, hogy az Idtv. 5. § (1) bekezdése alapján helytelen az a felperesi érvelés, miszerint a megélhetés értékelése során nem a hosszú távú megélhetést kell vizsgálni. Helytálló a felperes azon állítása, hogy nincs a megélhetés alapjául szolgáló jövedelem összegére vonatkozóan jogszabályi iránymutatás, azonban ennek megfelelően arra sincsen előírt összeghatár, amely fölött kötelezően meg kellene adni az engedélyt. Álláspontja szerint még abban az esetben is diszkrecionális jogkört biztosít az idegenrendészeti hatóság számára az Idtv. 18. § (1) bekezdése, ha a külföldi teljesíti a letelepedés jogszabályban meghatározott feltételeit. A felperes azonban nem teljesítette az egyik feltételt, mert megélhetése nem megfelelően biztosított ahhoz, hogy határozatlan idejű tartózkodási jogot kapjon Magyarországon.