BH 1999.1.5 A vádlottat az általa is tudottan súlyos fokban kóros elmeállapotú személy részéről ellene megvalósított testi épség elleni támadás elől kitérési kötelezettség terheli; ennek folytán a jogos védelem körébe tartozó arányosság kérdésének a vizsgálata szükségtelen [Btk. 29. §, 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság az 1997. december 10. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, valamint elrendelte a vádlott kényszergyógyítását.

A tényállás szerint a vádlott elvált, kiskorú gyermeke nincs. Jövedelemmel nem rendelkezett, a letartóztatását megelőzően a szociális otthon gondozottja volt. Személyiségzavarban (psychopatia) szenved, ez az állapota azonban nem korlátozza - és a cselekmény elkövetésekor sem korlátozta - abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, illetve hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A vádlott idült alkoholizmusban szenved, és a kényszergyógyítása indokolt, amelynek ellenjavallata nincs. A vádlott többszörösen büntetett előéletű.

A szociális otthon gondozottja volt a sértett is, aki közepes fokú diffúz agysorvadásban, valamint súlyos elbutulásban szenved, és emiatt a belátási képessége kizárt. A vádlott 60, míg a sértett 39 éves; a sértett a vádlottnál erőteljesebb testalkatú.

A vádlott 1997. július 1-jén nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, így a kora esti órákra erősen ittas állapotba került, vérében ekkor 3,06-3,30 ezrelék alkoholkoncentráció volt. Este 1/2 8 óra körül a vádlott bement a szociális otthon kórtermébe, ahol rajta kívül N. K.-né, Sz. K. és Sz. F. gondozottak tartózkodtak.

Sz. F. Sz. K. mellett ülve, annak udvarolt, és ezt észlelte a terembe később érkező sértett is. Mivel korábban a sértett udvarolt Sz. K.-nak, a látottakon dühbe gurult, és többször pofon ütötte Sz. K.-t. A vádlott ekkor a sértettet felszólította arra, hogy a verekedést és hangoskodást hagyja abba. Erre a sértett a vádlotthoz lépett, és őt nagy erővel arcul ütötte, majd meglökte.

A vádlottnak módjában állt volna a kóros elmeállapotú sértett támadása elől kitérni, ehelyett a nadrágja zsebéből elővett egy 7,4 cm-es pengehosszúságú zsebkést és azt marokra fogva a vele szemben álló sértettet határozott, közepest meghaladó erejű mozdulattal leszúrta. A szúrás felülről lefelé, jobbról balra és hátulról előre irányult és a sértett mellkasfelét érte. Behatolt a gátorba, a szívburok előtt néhány miliméternyire haladt el, átmetszette a rekeszt, és mintegy 2 milliméternyi szélességben megnyitotta a rekeszizom hártyalemezt. A szúrcsatorna a hasüregben végződött úgy, hogy éppen elkerülte a bal májlebenyt. Életfontosságú szervek így nem sérültek, ez azonban csak a véletlennek volt köszönhető. A sérülés tényleges gyógytartama 4-6 hét.

A sértett ekkor a vádlottra támadt, őt ütlegelni kezdte, majd a földre eső vádlottat többször, közepes erővel megrúgta. A dulakodás során a vádlott a sértettet ismételten, határozott szúró mozdulattal és közepes erővel megszúrta a jobb oldali ágyéki régióban, és a háton jobboldalt, a XII. csigolya magasságában. Ez a sérülés az izomzatban végződött és a tényleges gyógytartama 7 nap.

A sértett a kórházba szállításkor még közvetett életveszélyes állapotban sem volt, orvosi beavatkozás hiányában azonban a későbbiekben felléphettek volna akár közvetlen életveszélyt okozó, fertőzéses jellegű szövődmények is.

A vádlott a bal szem körül feszülő levegővel telt duzzanatot, az arc bal oldalán férfitenyérnyi bevérzést, a bal felső szemhéjon repesztett jellegű sebzést, a bal oldali VI. borda törését és az arccsonton a bal oldali rostasejtek törését szenvedte el. A sérüléseinek együttes gyógytartama 6 hét.

Sem a vádlottnál, sem a sértettnél maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás visszamaradásával nem kell számolni.

A sértettel szemben a megyei rendőr-főkapitányság a nyomozást büntethetőséget kizáró ok folytán megszüntette.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.