A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30071/2014/20. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. Bíró: Rásóné dr. Sándor Júlia

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.30.071/2014/20.

A bíróság dr. Winkler Gábor ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím) a dr. Hózsa István jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat (cím) alperes ellen közigazgatási határozat (224/2013.(XI.14.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozza az alábbi

ÍTÉLETET:

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg a Magyar Állam javára 30.000-Ft, azaz harmincezer forint tételes peres eljárási illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 30.000-Ft, azaz harmincezer forint perköltséget.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat Képviselő-testülete 2013. november 14-én megtartott ülésén 224/2013.(XI. 14.) számú határozatával úgy döntött, hogy a Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata és a ... Kft. között 2007. augusztus 28-án kelt, a ... ... helyrajzi számú aluljáróhoz kapcsolódó lépcső teraszoknál 123 négyzetméter alapterületen zöld tetős pavilonok elhelyezése és az abban kereskedelmi, szolgáltató és vállalkozási tevékenység folytatása céljára kötött közterület-használati megállapodás megszűnését fontos közérdekből a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatáról és rendjéről szóló 15/2013.(IV.25.) rendelet 17.§ (1) bekezdése alapján 2014. január 15. napjával elrendeli. E döntésről a Polgármester XVIII-25.434/29/2013. számú átiratban tájékoztatta a felperest, azzal, hogy ha a hivatkozott helyi rendelet 18.§-a alapján a közterülethasználati hozzájárulás megszűnik, a jogosult kártalanítási igény nélkül köteles a közterület eredeti állapotát helyreállítani, így felhívta a felperes figyelmét arra, hogy a pavilonokat 2014. január 15-ig el kell bontania és a területet eredeti állapotban az önkormányzatnak vissza kell adnia.

A felperes keresettel élt az alperes fent hivatkozott határozata ellen, kérve a jogszabálysértő határozat hatályon kívül helyezését, valamint a határozat végrehajtásának felfüggesztését. A felperes a per tárgyaláson történő elbírálását indítványozta. A kereset jogi indokolása szerint jelen ügy a Ket.l2.§ (2) bekezdés a) pontja szerint közigazgatási hatósági ügynek minősül, mivel a közigazgatási hatóság azzal az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapított meg, a felperes pedig a Ket. 15.§ (1) bekezdése alapján ügyfélnek tekintendő. Hivatkozott a felperes az Alkotmánybíróság 19/2010.(11.18.) AB számú határozatára, valamint a Kúria Kfv.VI.37.308/2011/6. számú egyedi döntésében foglaltakra, melyben rögzítésre került, hogy a közterület-használat engedélyezése tárgyában meghozott döntés önkormányzati hatósági ügyben hozott döntésnek tekintendő.

A felperes szerint Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény hatályba lépésével a 23.§ (5) bekezdés 2. pontja alapján jogosultak a helyi önkormányzatok a tulajdonukban álló közterületek használatára vonatkozó szabályok körében rendeletet alkotni. így került sor a 15/2013. (IV.25.) számú helyi önkormányzati rendelet megalkotására, azonban a perbeli határozat meghozatalakor nem tett eleget az alperes a Ket. több előírásának, mely eljárási szabálysértések az ügy érdemére is kihatottak. így az eljárás megindításáról nem értesítette az alperes a Ket. 29.§ (3)-(4) bekezdésében foglaltak szerint az ügyfelet, így nem gyakorolhatta nyilatkozattételi és iratbetekintési jogát sem az ügyfél a Ket. 51.§ (1) bekezdés és a 68.§ (1) bekezdés szerint. Az eljárás befejezéséről sem értesítette az alperes a felperest, sértve a Ket.70.§ (1) bekezdésében foglaltakat. Döntését az alperes nem alakszerű határozati formában hozta, ténylegesen a polgármester levele tekinthető döntésnek, amely ellentétes a Ket. 73.§ (2) bekezdésében foglaltakkal és ez nem tartalmazza a Ket. 72.§ (1) bekezdésében körülírt kötelező tartalmi elemeket. Mivel nem tartalmaz indokolást a határozat, abból a tényállás feltárására és a bizonyítékok okszerű mérlegelésére sem lehet következtetni, csupán fontos közérdek fennállására hivatkozott a hatóság, így az egész közigazgatási eljárásban sérültek a Ket.l-2.§-ában körülírt alapelvek és a Ket. 50.§ (1), (6) bekezdése. Mindezeken túl sérti a határozat a Pp. 339/B §-ában foglalt törvényi követelményeket, mert sem a tényállást nem tárta fel, sem az eljárási szabályokat nem tartotta, sem pedig nem állapíthatóak meg határozatából a mérlegelés szempontjai, illetve a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége, ezért annak hatályon kívül helyezését kérte a felperes.

Az alperes a Pp. 339.§ (2) és (6) bekezdése alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását indítványozta a keresetlevél beterjesztésével egyidejűleg, mivel a felperes által támadott határozat álláspontja szerint nem közigazgatási határozat, hanem az ténylegesen a felek közötti polgári jogviszonyt létrehozó szerződés megszűnésének megállapítása, a szerződésben foglaltak szerint. Hivatkozott arra is az alperes, hogy azért is indokolt a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása, mivel nem élt fellebbezéssel a határozat ellen a felperes. Bár arra nézve nem tért ki a nyilatkozat, hogy e jogorvoslati jogát milyen módon gyakorolhatta volna az ügyfél. Az alperes ellenkérelmében 2014. február 27-én változatlanul a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását indítványozta, mivel nem önkormányzati hatósági ügyben született a döntés, hanem egy polgári jogi szerződést megszüntető szerződéses nyilatkozatot tett az alperes. Az alperes a fővárosi közterületek használatáról és a közterületek rendjéről szóló módosított 59/1995. (X.20.) Fővárosi Közgyűlési rendelet (továbbiakban: Fkgyr.) 4.§ (1) bekezdésére hivatkozva előadta, hogy e felhatalmazás alapján az egyes kerületi önkormányzatok maguk döntik el, hogy közigazgatási hatósági jogkörben eljárva adják meg a közterületi használati hozzájárulást, vagy pedig polgári jogi szerződést kötnek. Hivatkozott az alperes a 2/2005. Közigazgatási-polgári jogegységi határozatra, mely szerint az által, hogy a fizető parkolást az önkormányzatok rendelet alkotás útján szabályozzák, nem közhatalmi jogkört gyakorolnak. Egy járműnek a várakozóhelyen való parkolása a helyi közszolgáltatás igénybevételét jelenti, mellyel a felek között polgári jogviszony keletkezik. Az alperes felhívta a figyelmet arra, hogy a felek között közterület használati megállapodás jött létre 120 hónapos időtartamra. Ebben a megállapodásban a rendes felmondás lehetőségét nem kötötték ki a felek, a rendkívüli felmondási jogot a szerződés 11. pontja tartalmazza. Ali. pontban foglaltak megsértésére vonatkozóan azonban a határozat utalást sem tartalmaz. E megállapodás 17. pontjában a felek a Pesti Központi Kerületi Bíróság kizárólagos illetékességét kötötték ki jogvita esetére, amely tény szintén a kötelmi jogviszonyt támasztja alá. Az alperes határozott álláspontja szerint a perbeli esetben az önkormányzat nem hatósági jogkörben, hanem tulajdonosi minőségben jár el. A határozat felülvizsgálatát közigazgatási perben a felperes nem kérheti, mert az önkormányzat belső gazdálkodásával összefüggésben hozott határozat nem hatósági ügy. Hivatkozott az alperes a BH.1996. évi 394., a 2003. évi 12-es, az 1993. évi 446-os, az 1995. évi 432-es jogesetre, valamint az EBH 2010. évi 2237. számú jogesetre, így a per megszüntetését indítványozta, mivel a keresetlevelet már idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.