A Kúria Kfv.37940/2015/3. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 29. §, 50. §, 51. §, 70. §, 72. §, 73. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Az önkormányzat a tulajdonában álló közterület használata tárgyában hatósági jogkörében eljárva jár el.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.37.940/2015/3.szám

A Kúria Dr. Winkler, Barna és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a dr. Hózsa István jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzata alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 29. napján kelt 22.K.30.071/2014/20. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.30.071/2014/20. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes és az alperes között 2007. augusztus 28-án a fővárosi közterületek hasznosításáról és közterületek rendjéről szóló 59/1995. (X. 20.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kgyr.), valamint a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek hasznosításáról és rendjéről szóló 44/2006. (XII. 1.) rendeleten alapuló közterület-használati megállapodás jött létre a ... helyrajzi számú aluljáróhoz kapcsolódó lépcsőteraszon, a 123 m2 alapterületű, az alperes tulajdonában álló közterület vonatkozásában.

A megállapodás értelmében a felperes közterület-használata 2007. június 25-étől kezdődően, határozott 120 hónapra, azaz 2017. június 24-ig terjedő időtartamra állt fenn. A megállapodás 11. pontjában a felperes visszavonás esetére elismerte a közterület-használata megszűnését és kártalanítási igény nélkül vállalta az eredeti állapot saját költségén történő helyreállítását.

Az alperes a képviselő-testületi ülésén meghozott 224/2013. (XI. 14.) határozata értelmében a közterület-használati megállapodás "fontos közérdeken" alapuló megszüntetése mellett döntött, és rendelkezett a közterület-használat 2014. január 15-ével történt megszűnéséról. Az alperes polgármestere a képviselő-testület határozatát 2013. november 19-i tájékoztató levelével együtt megküldte a felperesnek. Tájékoztató levelében a határozatot a rekonstrukciójával indokolta, annak jogalapját pedig a Terézvárosi Önkormányzat tulajdonában álló közterületek hasznosításáról és rendjéről szóló 15/2013. (IV. 25.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) 17. § (1) bekezdésében jelölte meg. Az Ör. 18. §-ára történt utalással kérte, hogy a felperes a közterületről pavilonjait 2014. január 15-ével bontsa el és a közterületet eredeti állapotban adja alperes birtokába.

A felperes közterület-használata által érintett területen álló, megközelítőleg 26,2 m2 alapterületű kereskedelmi épület elbontását a Budapest Főváros Kormányhivatala 2013. október 30-án kelt másodfokú építési hatósági határozat rendelte el.

A felperes keresete folytán eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a felperes keresetét 2014. április 29-én kelt 22.K.30.071/2014/20. számú határozatával elutasította, az alperes határozatát jogszerűnek minősítette.

A Bíróság indokolása értelmében - az alperes perben támadott határozatát a közterület tulajdonosaként hozta meg. A Magyarország települési önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 23. § (4) bekezdés 19. pontján alapuló feladatára tekintettel a közterület feletti rendelkezési joga megadta az alperesnek a hasznosítás, ideértve a rekonstrukció módjának meghatározására való jogosultságot. Ezért a Bíróság ítélete szerinti a "fontos közérdekre" utalás kielégítette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdése szerinti tényállás megállapítására vonatkozó kötelezettséget, valamint a Pp. 339/B. § szerinti mérlegeléssel kapcsolatos kötelezettséget is.

A Bíróság mindazonáltal megállapította azt is, hogy az alperes a határozatot hatósági jogkörében eljárva hozta meg, a perbeli ügy a Ket. 12. §-a szerinti közigazgatási hatósági ügynek minősült.

A Bíróság értelmezésében a perbeli esetben az alperes önkormányzati hatósági ügyben járt el, amelynek tárgya a tulajdonában álló közterület volt, ezért az alperes mérlegelésének "mélységét" alapvetően befolyásolta a döntés tárgyának közterületi jellege és az alperesnek ahhoz fűződő tulajdonjoga, valamint az Mötv.-n alapuló kötelező feladata.

A Bíróság érvelése alapján a felperes Ket. szerinti eljárási jogainak megsértése nem volt kihatással a határozat érdemére, mivel a felperes jogorvoslati joga a keresetindítás lehetőségével fennállt.

A Bíróság álláspontja értelmében az eljárásban nem sérült a Ket. 29. § (3)-(4) bekezdése, valamint 70. § (1) bekezdése sem, mivel az alperes a hivatalból indult eljárásában bizonyítást nem vett fel.

A Bíróság a Ket. 72. § és 73. §-ai, valamint a Pp. 339/B. §-ának sérelmét sem állapította meg arra hivatkozással, hogy a közigazgatási határozat indokai úgy a határozatból mint a polgármester tájékoztató leveléből összességében megállapíthatóak voltak.

Mivel a közigazgatási eljárásban bizonyítás felvétele nélkül is egyértelműek voltak a döntés meghozatalához szükséges adatok és tények, ezért a Bíróság nem állapította meg a Ket. alapelvi rendelkezéseinek és 50. §-ának sérelmét sem.

A felperes normakontrollra irányuló alkotmányjogi panasszal élt az Alkotmánybíróságon, a jogerős ítélettel szemben pedig felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához.

Felülvizsgálati kérelme szerint - a jogerős ítélet a Ket. 12. §-ába ütközött, mivel a Bíróság tévesen alapította a hatósági jogkörben meghozott közigazgatási határozatot az alperes perbeli közterületre vonatkozó tulajdonosi jogaira. Ezzel az érveléssel, a tulajdonosi jogosultságra tekintettel a Bíróság mentesítette az alperest a Ket. szerinti, az ügyfélre nézve garanciális szabályok betartása alól. A felperes álláspontja szerint ezzel ellentétesen, az alperes tulajdonosi érdekei hatósági eljárásában nem írhatták volna felül az ügyfelet megillető garanciális jogosultságokat. Így a Bíróság ítélete a Ket. alapelvi rendelkezései mellett a 29. § (3)-(4) bekezdéseibe, az 51. § (1) bekezdésébe, a 68. § (1) bekezdésébe, a 70. § (1) bekezdésébe, valamint a Pp. 339. § (1) bekezdésébe és 339/B. §-ába ütközően törvénysértő volt.

A felperes álláspontja értelmében az alperes határozata az indokolás elégtelenségére tekintettel súlyos alaki hibában szenvedett, nélkülözte a hatóság által megállapított tényállást, az alperes nem tartotta meg a rá vonatkozó eljárási szabályokat, és nem tett eleget a megállapított mérlegelési szempontok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettségének sem. A felperes mindezen indokok alapján annak megállapítását kérte a Kúriától, hogy a megsértett eljárási szabályok a döntés érdemére is kihatottak.