BH 2001.9.413 Az emberrablás bűntette az önbíráskodás bűntettével a specialitás viszonyában van, ezért az önbíráskodás helyett akkor is emberrablást kell megállapítani, ha a tettesek a személy elleni erőszak és a kvalifikált (élet vagy a testi épség elleni közvetlen) fenyegetéssel a személyi szabadságuktól megfosztott sértettek szabadon bocsátását jogosnak vélt vagyoni igényük kikényszerítésétől tették függővé [Btk. 175/A. § (1) bek., 273. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2000. április 14. napján meghozott ítéletével az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét 3 rb., társtettesként elkövetett emberrablás bűntettében állapította meg, és ezért mindkét vádlottat 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte az I. r. vádlottnak a kényszergyógyítását, és mindkét vádlott esetében elrendelte a városi bíróság ítéletével kiszabott 3-3 hónapi - 1 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés végrehajtását. A tényállás a következő.

Az I. r. vádlott büntetett előéletű, elvált családi állapotú, egy kiskorú gyermeke van, tartásáról azonban nem gondoskodik, a gyermeket a volt házastársa neveli. Szakmunkásképző iskolát végzett, autószerelő és vájár szakképzettséget szerzett. Állandó munkahelye nincs, alkalmi munkákból él. A vádlott egyenetlen életvezetésű, érzelmi, beilleszkedési zavarokkal, és alkoholfüggőség által jellemezhető kóros személyiség. Személyiségzavara a cselekmény idején is fennállt, amely a beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető. Idült alkoholistának tekinthető, akinek a kényszergyógyítása orvosi szempontból indokolt. Korábban körfűrész használata során a jobb keze középső ujjának utolsó percét elvesztette, 1999. évben pedig ágyéki csigolyasérülést szenvedett, amelynek a tényleges gyógytartama 6-8 hét volt, ez a baleset a munkavégzési képességére kihatással van, nehezebb fizikai munkát nem végezhet, azonban ez a szabadságvesztés-elviselési képességét nem érinti.

A törvénnyel több esetben került összeütközésbe erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt. Legutóbb a városi bíróság az 1999. május 27-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1998. november 10-én társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 3 hónapi fogházbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A II. r. vádlott büntetett előéletű, nős családi állapotú, két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Szakképzettséget nem szerzett, állandó munkahellyel nem rendelkezik, jelenleg jövedelempótló támogatásban részesül, vagyona nincs. A vádlott egyenetlen életvezetés, érzelmi, beilleszkedési zavarok, indulati labilitás, gyengült kritikai készség által jellemezhető kóros személyiségű, de a személyiségzavara a beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető.

A törvénnyel ez a terhelt is több esetben összeütközésbe került, nemi erkölcs elleni, erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények miatt nyolc esetben ítélték el. Legutóbb a városi bíróság az 1997. április 14-én jogerőre emelkedett ítéletével az 1996. január hónapban társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte, a büntetés végrehajtását azonban 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az I. r. és a II. r. vádlottak visszaesőnek nem minősülő bűnismétlők.

A vádlottak barátok és a sértettek is barátok, a sértettek és a vádlottak valamennyien ismerték egymást.

A vádbeli időben a vádlottak állandó munkahellyel és jövedelemmel nem rendelkeztek, esetenként végeztek alkalmi munkát az ügyben korábban már jogerősen elítélt T. J. vállalkozónál. T. J. családi házának udvarán, a ház alsó szintjén működtetett sörözőt, és üzemelteti ma is ezt a szórakozóhelyet. Ezen túl a vállalkozási tevékenysége kapcsán két telephellyel is rendelkezett, ahol gázolajat és bort tartott. Az egyik telephely a lakásánál, a másik a lakóhelyétől függetlenül, más helyen működött. T. J. a vádbeli időben feleségével és két gyermekével, az akkor még fiatalkorú, az ügyben már jogerősen elítélt T. Á.-val és T. N.-val élt együtt.

Az 1997. június 11-e előtti napokban ismeretlen elkövetők T. J.-nek a lakásán kívül működtetett telephelyéről elloptak mintegy 60 liter gázolajat és 4 db tehergépkocsi-akkumulátort. A tolvajok a telephelyre a kerítés láncának a levágása útján jutottak be. T. J. észlelte ugyan a sérelmére elkövetett bűncselekményt, azonban hivatalos formában feljelentést nem tett a rendőrségen.

1997. június 10-én az I. r. vádlott az esti órákban barátaival és ismerőseivel a lakásán szórakozott, ahol italoztak. A lakásán tartózkodott a II. r. vádlott, valamint R. Z., K. T. és R. Zs. sértettek is. A szórakozás során a vádlottak és a sértettek beszélgettek, amikor szóba került az is, hogy T. J. nagyobb mennyiségű bort tárol. A vádlottak az R. Z. által elmondottakból arra a következtetésre jutottak, hogy ez a sértett, valamint a barátai vitték el T. J.-től a gázolajat és az akkumulátorokat a telephelyről. Az I. r. és a II. r. vádlottakat a T. J. sérelmére elkövetett lopás érzékenyen érintette, mivel ők is dolgoztak a vállalkozónál, és gyanúba kerülhettek.

1997. június 11-én a reggeli órákban, fél 9 körül a vádlottak, miután egy kannát és egy erővágót észleltek R. Z. parkoló gépkocsijában, felkeresték T. J.-t, hogy közöljék a vállalkozóval: tudomásukra jutott, hogy a telephelyről a gázolajat és az akkumulátorokat R. Z. és barátai vitték el. T. J. a reggeli órában azonban nem tartózkodott otthon, ekkor még nem beszéltek vele a vádlottak. Üzenetet hagytak azonban a kocsmában, hogy majd visszatérnek aznap, és beszélni akarnak vele.

A vádlottak az esti órákban, 18 órát követően mentek ismét T. J. sörözőjébe. Este már otthon tartózkodott T. J. a feleségével és a gyermekeivel együtt. A vádlottak elmondták T. J.-nek a gyanújukat, miszerint tőle a gázolajat és az akkumulátorokat R. Z. és barátai vitték el. Ezután T. J., és a vádlottak megbeszélték, hogy a sértetteket elcsalják a sörözőbe, ahol kérdőre vonják őket az akkumulátorok a gázolaj elvitele miatt. Szóba került, hogy akár erőszak alkalmazása által is ki kell szedni a sértettekből, hogy mi történt az elvitt dolgokkal. A beszélgetés során felmerült, hogy a T. J. udvarán található garázsban kérik majd számon a lopást a sértetteken. A megbeszélésről értesült T. J. felesége és fia is.

A vádlottak T. J.-vel abban állapodtak meg, hogy üzleti ügyre hivatkozva hívják el a sértetteket. Este 19 óra körül a II. r. vádlott és T. J. fia R. Z.-t egy presszóban találták meg, T. J. fia közölte R. Z.-val, hogy az édesapja diófákat érintő üzleti ügyben akar beszélni vele, ezért elhívta a sörözőbe. Rövid idővel ezután R. Z. a személygépkocsijával elment T. J. sörözőjébe.

T. J. hívására R. Z. sértett bement a garázsba. Utánuk rövid idővel bementek a vádlottak is, és a garázs ajtaját behúzták. T. J. ekkor közölte R. Z-val, hogy az előző héten ellopták az akkumulátorait. Kérdőre vonta R. Z. sértettet, hogy tud-e valamit erről, hallott-e arról, hogy valaki árulja a fenti tárgyakat. R. Z. azt a választ adta, hogy nincs tudomása a dolgok elviteléről.

Az I. r. és a II. r. vádlottak a nap folyamán italoztak, az esti órákra már mindketten ittas állapotba kerültek. Miután R. Z. azt a választ adta, hogy nem tud az ellopott dolgokról, a vádlottak együttesen bántalmazni kezdték R. Z. sértettet, közösen ütlegelték, aminek a következtében a sértett a földre esett. A földre került sértettet a testén és a fején a II. r. vádlott több ízben meg is rúgta. A sértett verése során a garázsban tartózkodott T. J. is, aki azonban a tettlegességben nem vett részt. A vádlottak azért bántalmazták a sértettet, hogy mondja el, mi történt az ellopott dolgokkal, erről azonban a sértettnek nem volt tudomása. A sértett a vádlottak bántalmazása folytán az arcán vérző sérüléseket szenvedett.