A Legfelsőbb Bíróság Bfv.227/2010/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 179. §] Bírók: Édes Tamás, Horváth Ibolya, Mészár Róza

Kapcsolódó határozatok:

Pécsi Járásbíróság B.1732/2007/8., Pécsi Törvényszék Bf.218/2008/4., *Kúria Bfv.227/2010/5.* (BH 2011.7.186)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.227/2010/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2010. évi április hó 13. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rágalmazás vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pécsi Városi Bíróság 17.B.1732/2007/8. számú ítéletét és a Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.218/2008/4. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Városi Bíróság 2.B.160/2004/5. számú, 2005. április 6-án jogerős ítéletének felülvizsgálati eljárás keretében, majd az 1.B.108/2006/11. számú ítéletének fellebbezés folytán, eljárásjogi okból történt hatályon kívül helyezése után megismételt eljárásban - az erre kijelölt - Pécsi Városi Bíróság a 17.B.1732/2007/8. számú, 2008. április 9. napján meghozott ítéletével a terheltet rágalmazás vétsége (Btk. 179. § (1) és (2) bekezdés b) pont) miatt megrovásban részesítette.

A bejelentett védelmi fellebbezést elbírálva a Baranya Megyei Bíróság a 3.Bf.218/2008/4. számú, 2008. október 28-án kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A jogerős, a másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett történeti tényállás a következőket tartalmazza:

A terhelt részt vesz a közéletben; a helyi lapokban több alkalommal jelentek meg írásai, 2003. év során a városi képviselő testület környezetvédő bizottságának külsős tagja volt.

A sértett 2002. október 21. napja óta ugyanott polgármester.

A városban jelenik meg az az ingyenes terjesztésű újság, amit minden háztartás postaládájába eljuttatnak.

Ebben az újságban a terhelt "POHO" címmel egy cikket jelentetett meg, amely a következőket tartalmazta:

"Később a rendszer elmúlásával kipusztult a TEHO is, kaptunk helyette egy nagy kalapra való új adót, de a városon most mégis újból feltűnt. Persze nem törvényesen, csak úgy fű alatt, mint burjánzó gaz.

Éppen ezért nem is nevezhetjük TEHO-nak, nevezzük inkább polgármester-fejlesztési hozzájárulásnak. A legszembetűnőbb különbség a kettő között, hogy amíg az előbbi részben a város fejlődését szolgálta, az utóbbi azért veszi ki a pénzt a családok zsebéből, hogy a polgármesternek és haverjainak jobb legyen. POHO címen természetesen senki sem fizeti ezt az adót, hiszen már említettem, nem legális adónemről van szó. Ez az adó be van építve a szemétdíjunkba, és ha a testület többsége nem áll ellen a polgármester erőszakosságának, akkor hamarosan a víz- és csatornadíjunkba is be lesz építve."

"Azt mondják még Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. A város esetében mire lenne ez a fene nagy önzetlenség? Szerintem nem is az. A polgármester és segédei ebben az ügyben nagyot alakítottak, és ha az ember előveszi a józan ítélőképességét és elgondolkodik az ok-okozati összefüggéseken, akkor nem sok választási lehetősége marad. Én megtettem ezt és arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy ha valakik esküjükkel ellentétben saját városuk érdekeivel szemben idegen cégek érdekeit részesítik előnyben, akkor vagy bolondok, és ezért alkalmatlanok a feladatuk ellátásra, vagy korruptak, akkor meg azért."

A képviselőtestület igen hosszadalmas vita után 2003. október 7-én hozott döntést a városi hulladéklerakó létesítéséről és a hulladékgazdálkodásról.

A döntést ebben az esetben is szavazás előzte meg - amelyet a vita lezárása után az ülés levezető elnöke, a sértett rendelt el.

A szavazás eredményeként a 19 tagú testület 11 igen szavazattal 8 ellenében hozta meg a döntését, s döntöttek arról is, hogy a hulladékszállításra és gyűjtésre nem írnak ki pályázatot.

A terheltnek, mint a környezetvédelmi bizottság külsős tagjának az volt az álláspontja, a döntés nem volt jogszerű, mert nem került sor pályázat kiírására, annak ellenére, hogy az Rt. ajánlatot tett arra, pályáztatás esetén 20 %-kal csökkenti a szemétdíjat.

Ez az ajánlat azonban hivatalosan nem került benyújtásra a polgármesteri hivatalhoz.

A terhelt szerint a pályáztatás elmaradása a polgármesternek róható fel, mivel nem engedte, hogy a szakbizottságok elmondják álláspontjukat, s az indította őt a cikk megírására.

A sértett az újság azon számát, amiben a cikk megjelent, 2004. július 20. napja után kapta kézhez. 2004. augusztus 12-én mint magánvádló joghatályos magánindítványt terjesztett elő.

Az eljárt bíróságok jogi indokolásának lényege szerint az inkriminált cikkben a terhelt nem csupán a véleményének adott hangot, hanem olyan becsület csorbítására alkalmas tényeket is állított, amelyek a sértettet bűncselekmény elkövetésével hozták összefüggésbe. Ekként pedig ezek a tényállítások a rágalmazás törvényi tényállásának elemeit is kimerítik.

* * *

A jogerős ügydöntő határozatok ellen védője útján a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelynek eljárásjogi alapjaként a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontját jelölte meg.