BH 2007.3.89 I. Az öröklési szerződésben az aláírók tanúi minőségének magából az okiratból ki kell tűnnie [Ptk. 629. § és 656. §].

II. A képviseleti jog terjedelme a hagyatéki eljárásban és az öröklési perben [Pp. 67. § és 69. §].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a néhai L. L. L.-né örökhagyó 2002. szeptember 21. napján olyan tartalmú öröklési szerződést kötött a felperessel és a II. r. alperessel, amelyben az örökhagyó a B., P. u. 42. II/16. szám alatt fekvő "lakás a közös tulajdonból hozzá tartozó 429/10 000 résszel" elnevezésű perbeli ingatlannak az ő tulajdonában álló 1/2 részilletősége, továbbá a halálakor meglévő valamennyi ingósága örököseivé a felperest és a II. r. alperest nevezte meg, a szerződéses örökösök pedig ennek fejében vállalták, hogy a szerződésben lekötött ingatlant jó karban tartják, viselik fenntartási és esetleges felújítási költségeit, és az ingatlannal kapcsolatban felmerült kiadásokat.

Az egy lapból álló öröklési szerződést a szerződő felek annak a második oldalán írták alá. Az aláírások alatt az okirat 2. oldalán feltüntetésre került Sz. L. és Sz. L.-né kézzel írt aláírás, magából az okiratból azonban nem tűnik ki az, hogy a nevezettek a szerződést milyen minőségben írták alá. A szerződést dr. N. G. ügyvéd ellenjegyezte.

Ezt megelőzően az örökhagyó a 2001. december 21-én kelt, ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt írásbeli magánvégrendeletében akként rendelkezett, hogy a halálakor fellehető minden vagyonát egyetlen élő testvére: az I. r. alperes örökölje, amennyiben pedig az öröklés megnyíltakor az I. r. alperes nem élne, úgy a felperes és a II. r. alperes egymás között egyenlő arányban örököljenek. Az öröklésből kizárta meghalt testvérének leszármazóit.

Az örökhagyó 2003. december 7. napján elhalálozott.

A közjegyző a hagyatékátadó végzésével a B., P. u. 42. II./16. szám alatti ingatlannak az örökhagyó nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát 6 500 000 forint forgalmi értékben, valamint 2 303 691 forint fenntartásos takarékbetétkönyvben lévő követelés és annak kamata 1/2 részét végrendeleti öröklés jogcímén az örökhagyó testvérének: az I. r. alperesnek 1/2 arányban teljes hatállyal, míg 1/2 arányban ideiglenes hatállyal adta át, és tájékoztatta a felperest, hogy a figyelembe nem vett igényét perrel érvényesítheti.

A hagyatéki eljárásban az alperesek az öröklési szerződést alaki hiba miatt nem ismerték el érvényesnek, a II. r. alperes azonban hozzájárult ahhoz, hogy a hagyaték az I. r. alperes, mint végrendeleti örökös részére átadásra kerüljön. A felperes keresetében a 2002. szeptember 21. napján létrejött öröklési szerződés érvényességének megállapítását, valamint a II. r. alperesnek a kért megállapítás tűrésére való kötelezését kérte, mivel a II. r. alperes az öröklési szerződésből eredő igény érvényesítéséről a hagyatéki eljárásban lemondott.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra való hivatkozással, hogy a perbeli öröklési szerződés nem felel meg a más által írt végrendelet alaki kellékeinek és az öröklési szerződés kötelező tartalmi elemeinek sem. Az öröklési szerződést ugyanis a tanúk nem e minőségük feltüntetésével írták alá, az alaki kellékek hiánya pedig utóbb bizonyítással sem pótolható és a szerződés tartalmi hibában is szenved, mert a szerződéses örökösök az örökhagyó tartását vagy életjáradék fizetését nem vállalták.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. és II. r. alpereseknek személyenként 250 000 forint perköltséget, egyben úgy rendelkezett, hogy a felperes költségmentessége folytán le nem rótt 264 110 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélete indokolásának jogi okfejtése szerint a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében szabályozott öröklési szerződés érvényességére a Ptk. 656. §-a szerint az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, valamint, hogy az ilyen szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült. A Ptk. 629. § (1) bekezdése szerint pedig az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az is szükséges, hogy azt a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is - e minőségük feltüntetésével - aláírják. A felperes, valamint az örökhagyó és II. r. alperes által kötött öröklési szerződésen ugyan a szerződő felek aláírásán, valamint az ügyvédi ellenjegyzésen kívül két személy aláírása is szerepel, azonban az ő aláírásuk minősége feltüntetésre nem került. Ebből következően az öröklési szerződés alaki hibás, mert ezen hiányosság utólag sem bizonyítással, sem logikai értelmezéssel nem pótolható.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, elsődlegesen annak megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala, másodlagosan pedig annak a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása iránt. Elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az alperesek képviseletében eljáró jogi képviselő érvényes meghatalmazás nélkül tett a hagyatéki eljárásban nyilatkozatot és képviselte az I. r. alperest a jelen perben. Álláspontja szerint a hagyatéki iratoknál elfekvő közjegyzői meghatalmazás alapján a II. r. alperes nem volt jogosult arra, hogy a jogi képviselő részére olyan meghatalmazást adjon, amely őt jognyilatkozat tételére is feljogosítja, ezért az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor nem vizsgálta az alperesi képviselő jogosultságát, illetve jogosultság hiányában a képviselőnek a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozatát. A képviselet hiányossága miatt ugyanis nem állapítható meg, hogy az öröklési szerződés alaki hiányosságára jogszerűen hivatkoztak, ennek hiányában pedig az érvénytelenség hivatalból a közjegyző részéről nem volt figyelembe vehető.

Hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződést az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írta alá, ez az aláírók személyéből egyértelmű, a tanúk e minőségének feltüntetése pedig véleménye szerint nem olyan lényeges és szigorú alaki feltétel, amely a szerződés érvénytelenségét vonná maga után, figyelemmel arra, hogy az öröklési szerződés nem egy, hanem kétoldalú jogügylet. A fellebbezése kiegészítéséhez olyan öröklési szerződés példányokat csatolt, melyeket az eredetileg aláíró tanúk ismételten aláírták azzal, hogy megerősítik az okiraton levő aláírásukat és igazolják, hogy a szerződő felek az okiraton levő aláírásukat a keltezés helyén és idején a magukénak ismerték el. Ezzel, álláspontja szerint az alaki hiányosság elhárult. Szükség esetén kérte az öröklési szerződést aláíró tanúk tanúkénti megidézését.

Kifogásolta a felperes az elsőfokú bíróság által megállapított pertárgy értéket és az ehhez kapcsolódóan meghatározott kereseti illetéket, valamint az alperesek javára megállapított perköltséget is, mert álláspontja szerint a pertárgyérték helyesen 2 200 922 forint és ehhez képest, az elsőfokú bíróság, mind az eljárási illetéket, mind az alperesi képviselő ügyvédi munkadíját túlzottan magas összegben állapította meg. Ez utóbbi nem áll arányban a kifejtett munkával.