A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32793/2016/15. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 3. §, 60. §] Bíró: Varga Eszter

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32793/2016/15.*, Kúria Kfv.37911/2017/8., 3441/2020. (XII. 9.) AB végzés

***********

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

13.K.32.793/2016/15.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Soós Andrea Klára Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Soós Andrea Klára; cím.) által képviselt felperes neve a (cím.) , a Szabó Dudás Hargita Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. Dudás Gábor János; cím.) által képviselt Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (cím.) alperes ellen, adatvédelmi ügyben hozott közigazgatási határozat (hivatkozási szám: NAIH/2016/2504/27/H.) bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, mely perbe az alperes pernyertessége érdekében dr. Borbély Zoltán ügyvéd (cím.) által képviselt alperesi beavatkozó (cím.) beavatkozott, meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A bíróság az alperes 2016. június 21. napján kelt, NAIH/2016/2504/27/H. számú határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a felperesnek 60 000 (Hatvanezer) forint perköltséget.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 30 000 (Harmincezer) forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes közlevéltárként működik, a kutatni kívánt levéltári anyagok rendelkezésre bocsátása során alapvetően a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.), valamint a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak tevékenységével összefüggő szakmai követelményekről szóló 27/2015. (V. 27.) EMMI rendelet (a továbbiakban: EMMI rendelet) rendelkezéseit kell alkalmaznia. A felperes e tevékenységére vonatkozóan Kutatási Szabályzattal rendelkezik, melynek 1. sz. mellékletét képezi az ún. "Kutatói adatlap" (a továbbiakban: Adatlap). Az Adatlapon a kutatónak a saját adatainak és elérhetőségeinek feltüntetésén kívül meg kell jelölnie a kutatás tárgyát; jellegét (magán vagy tudományos); tudományos jellegű, személyes adatokat érintő kutatás esetén a támogató szervet, valamint a kutató az Adatlap aláírásával elismeri, hogy a Kutatási Szabályzatot elolvasta, megértette és a benne foglaltakat tudomásul vette, a kutatás ideje alatt a Kutatási Szabályzatot elfogadja és betartja. A Kutatási Szabályzat szerint a levéltár iratanyagáról készült másolatok közzétételére csak a levéltár engedélyével (előzetes hozzájárulásával) kerülhet sor.

2016. március 9. napján ... kutató "korabeli bűnügy" kutatási tárgyú, 1959-1960-1961 években keletkezett iratokra vonatkozóan töltötte ki a fent megjelölt Adatlapot. A 4153/2016 - BFL számú Kérőlapon "alperesi beavatkozó, társa ... - 1960" megjegyzés került feltüntetésre. A felperes a Kérőlapon az alábbi észrevételt tette: "Csak támogatóival v. anonimizált másolatban adható ki." A felperes az előzőek alapján - a Kérőlapon is feltüntetettek szerint - 10 + 3 oldal anonimizált másolatot bocsátott ... rendelkezésére.

2016 áprilisában a ... weboldalon, és onnan átvéve több médiafelületen jelentek meg arra vonatkozó cikkek, hogy alperesi beavatkozót (a beavatkozót), a ... szövetségi kapitányát csoportosan elkövetett erőszakos nemi közösülés büntette miatt ítélték el a hatvanas években. A beavatkozó 2016. április 6. napján bejelentéssel fordult az alpereshez, melyben arra hivatkozott, hogy 2016. április 5. napján értesült arról, hogy a ... online bűnügyi magazin, továbbá a ... internetes portál az engedélye/hozzájárulása nélkül bűnügyi személyes adatait tette közzé.

Az alperes az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 60. § (1) és (4) bekezdés c) pontja alapján hivatalból adatvédelmi hatósági eljárást indított az ún. 1962-es ítélettel összefüggő adatkezelések miatt, mely eljárásban a felperes vonatkozásában azt vizsgálta, hogy a felperes "jogszerűen biztosított-e hozzáférést az 1962-es ítélethez". Az alperes a kutató adattovábbítását, illetve a bűnügyi személyes adatok nyilvánosságra hozatalát külön eljárás keretében vizsgálta.

Az alperes a 2016. június 21. napján kelt, NAIH/2016/2504/27/H. számú határozatában megállapította, hogy a felperes jogellenesen hozzáférést biztosított harmadik személy számára az ún. 1962-es ítélethez, ezért 3 millió forint adatvédelmi bírság megfizetésére és arra kötelezte, hogy a jövőben az 1962-es ítélethez való hozzáférés biztosítása során tartsa be a felülvizsgálni kért határozatban kifejtetteket, és alakítson ki olyan eljárási szabályokat, amelyek biztosítják az Ltv. 24. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pontjának megfelelő érvényesülését, alkalmazását.

Az alperes a határozatában rögzítette, hogy a felperes, mint közlevéltár a személyes adatokat tartalmazó dokumentumok őrzése és kezelése során az Infotv. 3. § 9. pontja szerinti adatkezelőnek minősül, és a tevékenysége során az Infotv. 3. § 10. pontjába tartozó több adatkezelési műveletet is végrehajt, így például betekintést biztosít a személyes adatokat tartalmazó levéltári anyagba, amely az Infotv. 3. § 11. pontja szerinti adattovábbításnak minősül (hozzáférés biztosítása), ezért a felelősségi körébe tartozik az Ltv. által megfogalmazott, adatvédelmi tárgyú garanciák érvényre juttatása.

Az alperes a határozatában hivatkozott az Ltv. 22. § (1) bekezdésére és 24. § (1) bekezdésére, mely jogszabályhelyek alapján főszabály szerint a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag az érintett halálozási évét követő harminc év után válik bárki számára kutathatóvá. Az alperes rögzítette, hogy a főszabály alól az Ltv. 24. § (2) bekezdése három kivételt ismer, amelyek lehetőséget biztosítanak a személyes adatot tartalmazó levéltári anyag megismerésére és kutatására, és amelyek eltérő kötelezettségeket jelentenek a felperes számára: Az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja szerint akkor kutatható valamely, személyes adatot tartalmazó levéltári anyag, ha a kutatás anonimizált másolattal is megvalósítható. Ebben az esetben az alperesi megállapítás szerint valamennyi olyan személyes adatot ki kell takarni a levéltári anyagból, amely alapján az érintett kilétére következtetni lehet. Az alperesi megállapítás szerint továbbá az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja nem alkalmazható abban az esetben, ha a kutató előtt kifejezetten ismert a levéltári anyagban szereplő személy kiléte. Az Ltv. 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kivétel az érintett vagy az örököse hozzájárulására vonatkozó esetet szabályozza, az Ltv. 24. § (2) bekezdés c) pontja pedig bizonyos dokumentumok (pl. kutatási terv) benyújtását írja elő.

Az alperes a határozatában azt állapította meg, hogy az Ltv. 22. § (1) bekezdése és az Ltv. 24. § (1) bekezdése alapján az 1962-es ítélet nem kutatható, mivel az 1962-es ítéletben még élő természetes személyek bűnügyi személyes adatai szerepeltek, a felperes pedig nem teljesítette az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségét, mert nem ismerte fel, hogy az ítélet teljes egészében bűnügyi személyes adatnak minősül, figyelemmel arra, hogy az az elítélt személyek által elkövetett bűncselekményhez köthető információkat tartalmaz (így például az elkövetett cselekmény részletes leírása, annak minősítése, a szakértői vélemények vagy a kiszabott büntetés). Emellett a Kérőlapon a kutató konkrét természetes személyeket jelölt meg, amely körülmény alapján a felperesnek egyértelműen fel kellett volna ismernie azt, hogy bármilyen anonimizálás mellett is bocsátja az 1962-es ítéletet a kutató rendelkezésére, akkor is összefüggésbe tudja hozni a Kérőlapon általa megjelölt természetes személyekkel, ezért a kérelme vonatkozásában az 1962-es ítéletre az Ltv. 24. § (2) bekezdés a) pontja szerinti anonimizálás egyáltalán nem lett volna alkalmazható.