A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40355/2022/5. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. § (12) bek., 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 383. § (2) bek.] Bírók: Bleier Judit, Kovács Mária, Volein Anna

A határozat elvi tartalma:

A gazdálkodó szervezet vezetőjének felelősségét megalapító - a gazdálkodó szervezet és harmadik személyekre irányadó általános szabályokat áttörő - kártérítési jogviszonyt a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésben meghatározott törvényi tényállási elemek megvalósulása keletkezteti. Ennek egyik együttes feltétele az igényérvényesítés időbeliségét szabályozó rendelkezés, amely szerint a gazdálkodó szervezet kártérítési felelősségének megállapítása kizárólag a felszámolási eljárás alatt érvényesíthető. A kártérítési kötelem keletkezésének a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésben szabályozott időbeli feltétele a felszámolási eljárás kezdetétől annak jogerős befejezéséig tart, és az ezt követő keresetindítás esetén nem illeti meg a jogosultság a felperest a vezető tisztségviselő felelőssége megállapításának követelésére, ezért a keresetet érdemben el kell utasítani. A felszámolási eljárás a megszüntető végzés jogerőre emelkedésével befejeződik, ezért ez az időbeli feltétel már nem köthető a jogerős befejezését tartalmazó végzés Cégközlönyben történő későbbi közzétételéhez.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

11.Gf.40.355/2022/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Seress Judit jogtanácsos által képviselt felperes (cím) felperesnek a Dr. Illés Attila József Ügyvédi Iroda (cím3., ügyintéző: dr. Illés Attila József ügyvéd) által képviselt alperes1 (cím2) alperes ellen gazdálkodó szervezet vezetőjének felelőssége megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2022. szeptember 29. napján meghozott 32.G.41.536/2021/20. számú ítélete ellen a felperes által 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjban felmerült másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A felperes keresetében a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. § (1) bekezdés alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint a Kft "felszámolás alatt" (a továbbiakban: adós) volt vezetője az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően a vezetői feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembe vételével látta el, és ezáltal a hitelezőkkel szemben fennálló 91.921.738 forint hitelezői követelések teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat.

[2] Az alperes elsődlegesen alaki védekezést terjesztett elő, amelyben az eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy a felperes 2020. május 22-én indította a keresetet, míg a felszámolási eljárást befejező végzés 2020. május 5-én emelkedett jogerőre, ezért a keresetindítás elkésett.

Érdemi védekezésében a kereset elutasítását kérte.

[3] Az elsőfokú bíróság a 6-I. sorszámú végzésével az alperesnek az eljárás megszüntetésére irányuló kérelmét elutasította.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek bruttó 749.300 forint ügyvédi munkadíjat. A 36.000 forint kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy azt a felperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet indokolásában idézte a Cstv.-nek a felszámolási kérelem benyújtásának időpontjában (2015. december 15.) hatályos 33/A. § (1) bekezdését és a Cstv. 33/A. § (6) bekezdést. Megállapította, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés nem határoz meg a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 146. § (1) bekezdés szerinti határidőt, így a Cstv. 33/A. § (1) bekezdésnek a felszámolási eljárás ideje alatt meghatározott lehetősége határidőként nem értelmezhető, ezért ahhoz a Pp. 240. § (1) bekezdésben levonható jogkövetkezmény sem társul. Ez a rendelkezés a megállapítási kereset érdemi megalapozottságának törvényes feltétele, amelynek hiányában a keresetet érdemben kell elutasítani. A felszámolási eljárás befejezéséről az érintett felek alakszerű határozatból értesülnek. A határozat jogerőre emelkedése nem megnyitja, hanem megszünteti a perindítás lehetőségét. A végzés Cégközlönyben történő közzététele azonban nem része a felszámolási eljárásnak, kizárólag az eljárás alanyi körén kívüli harmadik személyek tájékoztatására szolgál. A Cstv. 33/A. § (1) bekezdés objektív módon köti az igényérvényesítés lehetőségét a felszámolási eljárás időtartamához, amelynek elmulasztása esetén el kell utasítani a megállapítás iránti keresetet.

Figyelemmel arra, hogy a Fővárosi Törvényszék ügyszám2 számú végzésével az adós felszámolási eljárását befejezte, és ez a végzés 2020. május 5-én jogerőre emelkedett, a felperes azonban a keresetet csak 2020. május 22-én indította, az elsőfokú bíróság a fenti indokok miatt azt elutasította, és döntésének indokaira tekintettel nem vizsgálta a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés szerinti tényállás további elemeit.

[5] A felperes az ítélet elleni fellebbezésében elsődlegesen annak megváltoztatásával keresetének teljesítését, másodlagosan a döntés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

A másodfokú bíróság felülbírálati jogkörét a Pp. 369. § (3) bekezdés c) és d) pontjában jelölte meg.

Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az anyagi jogszabály időállapotát tévesen állapította meg, így nem a hatályos rendelkezések alapján bírálta el a felperes keresetét. Kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés érintett része időközben változott, amelynek szövegét az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. Az elsőfokú bíróság a kereset elutasításának pontos okát nem jelölte meg, és nem indokolta meg azt sem, hogy mi alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felperes nem a felszámolási eljárás ideje alatt nyújtotta be a keresetet. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntés a jelenleg hatályos rendelkezések alapján már nem helytálló. Utalt arra, hogy már a marasztalási per megindítására nyitva álló határidő sem jogvesztő jellegű. Hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla és a Kúria 2016-ban meghozott eseti döntéseire.