BH 2004.2.54 I. A személyiségi jogok megsértése a sértett házastársát is hátrányosan érintheti, ezért az erre alapított igény vizsgálata nem mellőzhető [Ptk. 84. § (1) bek. a)-e) pont, 339-360. §, Pp. 163. § (3) bek., 164. § (1) bek.].

II. A személyhez fűződő jog megsértését megállapító ítéletnek a rendelkező részében kell meghatározni azt a magatartást, amellyel kapcsolatban a bíróság a jogsértést megállapítja [Pp. 213. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével részben helyt adva a felperes keresetének megállapította, hogy az alperesi O. Televízió Kft. az 1999. február 16-i és 23-i adásában leadott "Kényszer-műsorszünet két utcában" című riportban a felperesről készített felvétel nyilvánosságra hozásával a felperes személyiségi jogát megsértette. Kötelezte az alperest, hogy a jogsértő cselekménnyel azonos adásidőben a felperessel 1999. április 9-én készült, elégtételt adó riportot 15 napon belül adja le és fizessen meg a felperesnek 100 000 forint kártérítést, valamint ennek 1999. február 23. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította: az alperes azáltal sértette meg a felperes személyiségi jogát, hogy a felperesről tiltakozása ellenére készített felvételt nyilvánosságra hozta. Elégtétel adásaként kötelezte az alperest, hogy az ítélet e megállapítását a jogsértő adással azonos műsoridőben tegye közzé. Elutasította ugyanakkor a felperesnek a vele készített riport közzétételére vonatkozó és a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló keresetét.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az alperes az 1999. február 16-án és 23-án sugárzott adásában "Kényszer-műsorszünet két utcában" című riportban az 1999. február 8-án bekövetkezett műsorkimaradás okát vizsgálta. Ennek keretében - bemutatva a felperes lakóházát - azt közölte, hogy a felperes a kábelüzemeltető szerelőket nem engedte be a lakásába, ezért nem volt adás két utcában. Az egyik riportalany annak a véleményének adott hangot, hogy a felperes azért nem engedte be a szerelőket, mert fiukat nem vették fel az o.-i tv-hez. A műsorban a felperesről tiltakozása ellenére készített felvételeket is bemutattak. A felperesnek az adást követő kifogása eredményeként az alperes 1999. április 9-én egy helyreigazítást tartalmazó riportot készített a felperessel, melyet azonban nem mutatott be.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes megsértette a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jóhírnevét, azon valótlan és sértő tény állításával, hogy a felperes azért nem engedte be a szerelőket, mert fiukat nem vették fel az o.-i tv-hez. Ezen túlmenően megsértette az alperes a felperesnek a Ptk. 80. §-ában védett képmáshoz való jogát is, amikor a róla készült felvételt a felperes hozzájárulása nélkül bemutatta. Ennek megfelelően a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértést megállapította és a c) pont alapján kötelezte az alperest megfelelő elégtétel adására. Ezen túlmenően a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest 100 000 forint nem vagyoni kártérítésre azzal, hogy a felperes az ezt meghaladó, 300 000 forint megfizetése iránti kereset megalapozottságát nem tudta bizonyítani.

Az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a másodfokú bíróság az iratok alapján megállapította: a felperes kizárólag a róla készült felvétel engedélye nélküli nyilvánosságra hozatala miatt, a Ptk. 80. §-a alapján kérte a személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását. Arra irányuló keresete, hogy az alperes a riport tartalmával is jogsértést követett el, nem volt. Kereseti kérelem hiányában ezért mellőzte az elsőfokú ítélet erre vonatkozó megállapításait. Ennek megfelelően a jogerős ítélet csak a megállapított jogsértéshez igazodóan kötelezte az alperest elégtétel adására. Végül alaptalannak találta a felperes nem vagyoni kárigényét, mert a felperes személyes előadásán túlmenően semmivel nem bizonyította, hogy a jogsértés tárgyát képező riport leadása után megítélése, életvitele negatív irányban változott volna. Kifejezetten rámutatott a másodfokú bíróság, hogy a felperes felesége nem volt peres fél, a felperes a nevében kárigényt nem érvényesíthet, ezért a házastársát ért hátrányok nem voltak értékelhetők.

A jogerős ítéletet a felperes jogszabálysértésre hivatkozással támadta felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy tartalmilag a jóhírneve megsértése miatt is érvényesítette igényét, amelynek megállapítása után szükséges a megfelelő elégtétel nyújtása. A nem vagyoni kárigényével kapcsolatban pedig hivatkozott mind a saját, mind házastársa egészségi állapotának a súlyos megromlására, a faluban a helyzetének elnehezülésére, amely a kárigényét megalapozza.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, előadva, hogy a felperes által közzétenni kért, a vele utóbb készített riport anyaga már nem áll az alperes rendelkezésére.