A Fővárosi Ítélőtábla Bf.234/2016/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 164. §] Bírók: Fülöp Ágnes, Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.234/2016 /7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2017. március 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T

A testi sértés bűntette miatt az I. r. vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 1.B.171/2016/46-I. számú ítéletét II. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

A II. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hónapra, a közügyektől eltiltást 4 (négy) évre súlyosítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottra helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A Fővárosi Törvényszék a 2016. május 3. napján kihirdetett 1.B.171/2016/46-I. számú ítéletével I.r. és II.r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében (Btk.164.§.(1)(8) bekezdés 1. fordulata).

Ezért I.r. vádlottat 2 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat mint visszaesőt 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Kimondta, hogy I.r. vádlott a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, míg II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

II.r. vádlott vonatkozásában a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.Fk.27.684/2012/84. számú ítéletével kapcsolatban alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.Fk.24.305/2011/29. számú ítéletével kiszabott 8 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztés végrehajtását elrendelte.

Rendelkezett ítéletében az egyéb, járulékos kérdésekről is, így a vádlottak által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész II.r. vádlott terhére, a börtönbüntetés mértékének súlyosításért, míg I.r., II.r. váldott és védőik enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.177/2016/3. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a bizonyítást.

A bizonyítékok értékelése alapján a történeti tényállást nagyrészt megalapozottan állapította meg, de az tényből tényre levont következtetéssel kiegészítésre szorul azzal, hogy a leírt sérülések között vannak olyanok, amelyek nem a vádlottak, hanem az ismeretlenül maradt társak cselekvőségével lehetnek összefüggésben, mert pl. a sértett vesetájéki szúrására vagy az egy lapocka fölötti háti szúráson kívül a többi háti szúrásra, illetve a bal könyöktájéki szúrásra nincs cselekvőség megállapítva a vádlottakra nézve. Ebből az következik, hogy a velük szándékegységben cselekvő, ismeretlenül maradt társaiktól szenvedte el a sértett azokat a sérüléseket, amelyeket a bizonyítékok mérlegelése alapján nem lehetett a vádlottaknak tulajdonítani.

Az ekként helyesbített tényállást tartotta irányadónak a másodfokú eljárásban.

Álláspontja szerint a törvényszék teljesítette az indokolási kötelezettségét, részletesen kifejtette, hogy a vádlottak védekezését mely bizonyítékok tartalma, miben cáfolta.

A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére és magatartásukat helyes jogi indokolást adva minősítette.

Tévedett azonban II.r. vádlott büntetésének kiszabásakor, mert a terhére megállapított nagyobb számú és nyomatékú súlyosító körülményeket nem a tényleges súlyuknak megfelelően értékelte és ennél fogva a vele szemben kiszabott szabadságvesztés nem felel meg a belső arányosságnak sem. A főbüntetés nem elegendő a büntetési célok eléréséhez, annak súlyosítása indokolt.

Az ítélet egyéb rendelkezéseit törvényesnek tartotta.

Az ügy nyilvános ülésen történő elbírálását indítványozta, bejelentve, hogy azon az ügyész nem vesz részt.

Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását II.r. vádlott tekintetében, börtönbüntetésének súlyosítását, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását.

I.r. vádlott védője a perbeszédében az enyhítés iránti fellebbezését fenntartotta.

Felvetette a tényállás felderítetlenségét, az indokolás hiányosságát. I.r. vádlottnak a 2., 4. és 6. sorszám alatti sérülések tulajdoníthatóak, amelyek mind 8 napon belül gyógyulóak. Szándéka nem terjedt ki életveszélyes sérülés okozására. Kétségesnek tartotta, hogy volt-e szándékegység az elkövetők között. Álláspontja szerint csak eshetőleges szándékot lehet megállapítani.

A büntetés kiszabása körében hangsúlyozottan kérte figyelembe venni a vádlott büntetlen előéletét, 2 kiskorú gyermekes, családos állapotát, az időmúlást, hogy maga is elismert egy eseménysort a történtekből, hogy megbánást tanúsított.

Mindezek alapján a büntetés enyhítését, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

I.r. vádlott felszólalni nem kívánt.

II.r. vádlott védője a perbeszédében a fellebbezést fenntartotta azzal, hogy az ítélet ellen elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért jelentettek be fellebbezést.

A felmentés körében arra hivatkozott, hogy a tényállás felderítetlen, kétséges, hogy alkalmas-e felülbírálatra. Ezt azzal látta indokolhatónak, hogy a 12 sérülésből mindössze 3 szúrást rögzít a tényállás a vádlottak terhére.

Rámutatott arra is, hogy II.r. vádlott végig tagadta a cselekmény elkövetését.