A Győri Ítélőtábla Pf.20212/2019/10. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 24. §, 78. §, 84. §, 253. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:548. §] Bírók: Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Szabó Péter, Világi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Szombathelyi Törvényszék P.20128/2016/69., *Győri Ítélőtábla Pf.20212/2019/10.*

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.212/2019/10/I.szám

A Győri Ítélőtábla a ... pártfogó ügyvéd által képviselt felperes felperesnek a dr. Kövér Anita kamarai jogtanácsos által képviselt alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében a Szombathelyi Törvényszék 2019. július 10-én kelt 24.P.20.128/2016/69/II. számú ítélete ellen a felperes részéről 71. és 73. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a felmerült 400.000,- (Négyszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket, valamint 5.000.000,- (Ötmillió) forint fellebbezési pertárgy érték alapján a felperes pártfogó ügyvédjének a másodfokú eljárásban felmerült költségét teljes egészében az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000,- Ft perköltséget. Megállapította, hogy a felmerült 900.000,- Ft kereseti illetéket és 200.327,- Ft szakértői díjat az állam viseli, a pervesztes felperes pártfogó ügyvédi díja pedig a felperesre hárul.

Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben 2015. február 2-a és 2016. február 15-e között töltötte szabadságvesztés büntetését.2015. nyarától Név 1 fogvatartottal azonos zárkában helyezték őt el.

Fogvatartása során a felperesnek több magatartási problémája is volt; mindemellett ugyanakkor foglalkoztatták őt. 2015. december 15-én azonban munkavégzés céljából a munkaterületre fejfájásra hivatkozással - miként azt már előző nap jelezte - nem vonult le.

Ebből az okból az alperessel szemben fegyelmi eljárást kezdeményeztek, melynek eredményeként feddés fenyítést szabtak ki. E döntés ellen a felperes panasszal nem élt.

2015. december 3-án amiatt indult fegyelmi eljárás a felperes ellen, hogy a munkából felvonulás utáni motozás során hivatalos iratokat találtak nála; emiatt kiétkeztetését csökkentették.

A fegyelmi határozatok következményeként a felperest a munkavégzésből leváltották. Mivel a munkát végző, és a munkát nem végző fogvatartottak elhelyezése külön zárkában és körletben történik, a felperest más zárkába helyezték.

Név 1t 2016 januárjában ugyancsak fegyelmi okból a munkából leváltották. Ezután a felperes többször is kérte, hogy helyezzék újra egyazon zárkába Név 1ral, ami nem történt meg.

A felperesnek fogvatartása során időnként migrénes fejfájása volt, melyet folyamatosan nem kellett kezelni. 2016. január 19-én manipulatív szándékkal öngyilkosságot kísérelt meg.

A felperes 2016. január 11-én az alpereshez kártérítési kérelmet terjesztett elő, melyet az alperes 30529/144-12/2016. ált. számú határozatával elutasított. Kérelmét a felperes arra alapította, hogy munkahelyéről jogtalanul váltották le, a fegyelmi fenyítés nem volt jogszerű, valamint sérelmezte, hogy Név 1ral nincs egyazon zárkában. Mindemellett a felperes több panaszt is előterjesztett, továbbá hivatali visszaélés bűntette miatt feljelentést tett. Az illetékes ügyészi szervek a feljelentést, illetve a panaszokat elutasították.

A felperes végleges kereseti kérelmében arra kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 5.000.000,- Ft sérelemdíj megfizetésére. Kifogásolta, hogy a munkából alaptalanul váltották le (és ezzel jövedelemszerzési lehetőségét megszüntették); az ellene indult két fegyelmi eljárást pedig törvénysértően nem egyesítették. A Név 1tól való szétválasztása álláspontja szerint diszkriminatív, nemi identitása miatti üldöztetést valósít meg. Kiszolgáltatottá vált, a többi fogvatartott és az alperes alkalmazottai is hátrányosan különböztették őt meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Kiemelte: fogvatartása során a felperesnek a tartózkodási hely szabad megválasztásához fűződő joga szünetel. Életrendjét, elhelyezésének szabályait a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.), a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott elítéltek és egyéb jogcímen fogvatartottak fegyelmi felelősségéről szóló 14/2014. (XII. 17.) IM rendelet, a vonatkozó országos parancsnoki utasítás és házirendje határozza meg. A felperest Név 1 tól nem nemi identitása miatt választották szét, a megfelelő egészségügyi ellátást részére mindenkor biztosította, a fegyelmi eljárások pedig jogszerűek voltak.

Az elsőfokú bíróság abból indult ki, hogy a felek között büntetés-végrehajtási jogviszony állt fenn, melynek részletes tartalmát a Bvtv., illetve az annak felhatalmazásán alapuló további jogszabályok határozzák meg. A jogviszony keretei között az alperes közhatalmat gyakorol, ezért felelősségére a Ptk. 6: 548. §-ának rendelkezései irányadóak. A közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt a közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és az rendes jogorvoslattal, továbbá közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásban nem volt elhárítható.

A jogviszony természetét meghatározza a Bvtv. 121. § (1) bekezdése, amely szerint a szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga - mások mellett - a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához. A Bvtv. 133. § (1) bekezdése [helyesen: a Bvtv. 133. § (2) bekezdésének a) és b) pontjai] alapján pedig a fogvatartott kötelezettsége, hogy szabadságvesztés büntetését meghatározott büntetés-végrehajtási intézetben töltse, annak rendjét tartsa meg, tűrje. a kapott utasításokat hajtsa végre.

A Bvtv. 136. § a), illetve e) pontjai szerint a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt köteles tűrni a más nemű és más végrehajtási fokozatú elítéltektől való elkülönítést, az életkori, kriminológiai, kockázatelemzési és kezelési szempontú, foglalkoztatási és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolást, valamint életrendjének, büntetés-végrehajtási intézeten belüli mozgásának meghatározását, illetve korlátozását.

A törvényszék leszögezte: a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartottaknak nincs joguk ahhoz, hogy megválaszthassák: az intézeten belül mely részlegen és kivel, hány személyes zárkában kívánnak tartózkodni; mindezeket a büntetés-végrehajtási intézet határozza meg. Nem volt megállapítható, hogy a felperes és Név 1 szétválasztására a közöttük kialakult érzelmi kapcsolat miatt abból a célból került sor, hogy nevezetteket nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetés érje.