BH 1975.2.69 A felügyeleti kötelességét megszegő szülő felelősséggel tartozik a kiskorú gyermeke által légfegyverrel okozott kárért [Ptk. 352. § (4) bek.].

A járásbíróság tényként állapította meg, hogy az 1957. évben született technikumi hallgató II. r. alperes az iskolatársaitól 2 db légpuskát és egy db légpisztolyt vásárolt, amelyek közül egy légpuskát az I. r. alperes magához vett és csak az ő felügyelete mellett használhatta a II. r. alperes, felügyelet nélkül a javításokat ezen a fegyveren is a II. r. alperes végezte. 1972. március 5-én a II. r. alperes több osztálytársával - köztük a felperes gyermekével, egy másik községbe ment, ahol csatlakoztak hozzájuk a falubeli osztálytársai is és kirándultak az erdőbe, valamint egy sziklás területre, ahol a magukkal hozott légfegyverekkel célzás nélkül kb. 30 m távolságról egymásra lövöldöztek. Délután 3 óra tájban a felperes gyermeke az egyik osztálytársa légpuskájával egy szikla tetejéről a szikla tövében tartózkodó II. r. alperes felé lőtt, aki azt viszonozta és a lövés eredményeként a felperes gyermekének bal szemébe egy lövedékszilánk vagy sziklaszilánk hatolt, amely olyan sérülést okozott, hogy gyakorlatilag a felperes gyermeke erre a szemére nem lát.

A járásbíróság megállapította, hogy a II. r. alperes szülei az I. és III. r. alperesek a kellő felügyeletet és gondosságot tanúsították, amikor gyermeküket a légfegyver egyéni használatától eltiltották. A kirándulás alkalmával a II. r. alperes kicsempészte otthonról az egyik légpuskát, amelyről ők nem is tudtak. Erre tekintettel velük szemben a felperes kártérítés iránti keresetét elutasította. A II. r. alperes viszont kellő belátási képességgel rendelkezett. Az esettel kapcsolatban a büntető-bíróság meg is állapította részéről a foglalkozás körében elkövetett súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés bűntettének elkövetését, ezért vele szemben a kártérítésért való felelősséget megállapította, mert tudnia kellett, hogy a légfegyverrel személyre lőni tilos. Minthogy azonban először a felperes gyermeke lőtt reá, ezért a járásbíróság kármegosztást alkalmazott a II. r. alperesre terhesebb 70-30%-os arányban.

A felperes fellebbezésében az alpereseket egyetemlegesen kérte marasztalni, figyelemmel arra, hogy az alperesi szülők kötelességüket felróható módon megszegték, amikor eltűrték, hogy a gyermekük légfegyverhez jusson. Tagadta azt, hogy gyermeke rálőtt volna a II. r. alperesre, ezért a kármegosztás mellőzését kérte.