A Kúria Mfv.10483/2014/5. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 182. §, 183. §, 206. §, 221. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben a bíróság eljárása az 1952. évi III. tv. 206. §, 336/A. §, 182. § (3) bekezdés és 183. § (2) bekezdés rendelkezéseit nem sérti, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye. 1952. III. Tv. 3. §, 1952. III. Tv. 182. § (3), 1952. III. Tv. 183. § (2), 1952. III. Tv. 206. § (1), 1952. III. Tv. 221. § (1), 1952. III. Tv. 336/A. § (2)

***********

Mfv.III.10.483/2014/5.szám

A Kúria a dr. Petrássy Miklós ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen - mely perbe a főosztályvezető jogtanácsos által képviselt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 9.M.3.1047/2011. szám alatt indított és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 9.M.3.1047/2011/53. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 9.M.3.1047/2011/53. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a Magyar Állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes részére 1996. március 14. napjától 2005. október 31. napjáig II. csoportos, majd 2005. november 1. napjától III. csoportos rokkantsági nyugellátás került folyósításra. A felperes soros felülvizsgálatát követően a másodfokú hatóság az első fokon eljárt társadalombiztosítási szerv határozatát helyben hagyta, megállapítva, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 45%, így nem éri el a rokkantsághoz szükséges, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 36/A. § szerinti mértéket. A felperes rokkantsági nyugdíja folyósítását alperes 2011. május 1. napjától megszüntette [Tny. 36/D. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes pontosított kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését. A felperes előzetes bizonyítás keretében kérte szakérő kirendelését arra, hogy az össz-szervezeti egészségkárosodásának mértéke meghaladja az 50%-ot. Hivatkozott a felperes arra, hogy az alperes nem tett eleget megfelelően a tényállás-tisztázási kötelezettségének a felperes egészségi állapotának megállapításakor, ezzel megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 50. §-a rendelkezését. A társadalombiztosítási szervek határozatai nem kellően indokoltak, így azok sértik a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjában írtakat is.

Hivatkozott továbbá arra a felperes, hogy az eljáró orvosi bizottságok nem értékelték megfelelően az össz-szervezeti egészségkárosodását, tévesen állapították meg állapotjavulását, a Nemzeti Rehabilitációs Szociális Hivatal (NRSZH) szakvéleményei nem felelnek meg az "Irányelvekben" foglaltaknak, a felperes leleteivel és állapotával részben ellentétesek és megalapozatlanok. Az alperes és az alperesi beavatkozó ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányára hivatkozva.

A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a tényállás-tisztázási kötelezettség az alperest terhelte a közigazgatási eljárásban [Ket. 50. § (1) bekezdés], azonban a peres eljárásban a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a társadalombiztosítási szervek határozatai jogszabályba ütköznek (Pp. 164. §). A bíróság a perben igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki szakvéleményében a felperes össz-szervezeti egészségkárosodását 50%-osnak értékelte az I-II. fokú Orvosi Bizottság vizsgálatának időpontjában. A bíróság - mivel alperesi beavatkozó vitatta a szakvélemény megállapításait - a közigazgatási eljárásban készült szakvélemények és a perben kirendelt szakértői szakvélemény közötti ellentmondást a Szakértő Testületének (SZT) kirendelésével kísérelte meg feloldani. A bíróság megállapította, hogy az SZT szakvéleménye és kiegészítő szakvéleménye kellően megindokolt, továbbá a tárgyaláson meghallgatott dr. H.Gy. és dr. J. Gy. szakértők személyes meghallgatása következtében az SZT szakvéleményét értékelte aggálytalannak és fogadta el ítélkezése alapjául. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának a mértéke az eseti bizottság vizsgálatának időpontjában (2012. szeptember 26.) 45%-os mértékű volt, amely egészségkárosodás az I. és II. fokú Orvosi Bizottság vizsgálatának idején is fennállt. Ezen össz-szervezeti egészségkárosodás mérték a II. fokú vizsgálat időpontjában sem érte el a Tny. 36/A. § (1) bekezdés ab) pontjában foglalt rokkantsági nyugdíj megállapításához szükséges 50%-os mértéket, ezért a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte a Pp. 182. § (3) bekezdése, 183. § (2) bekezdése, 177. § (1) bekezdése, 3. § (3) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, 339/A. §-a, 336/B. §-a és a 221. § (1) bekezdése, valamint a Tny. 36/A. § (1) bekezdése megsértését állítva. Súlyos eljárási szabályszegésként hivatkozott arra, hogy a bíróság a bizonyítási terhet tévesen, a felperesre hátrányosan osztotta ki, ezzel sérült a Pp. 3. § (3) bekezdése, a 164. §-a és a 336/A. § (2) bekezdése. A közigazgatási eljárás hivatalból indult, ezért a közigazgatási szerv kötelessége lett volna határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítása annak felperesi vitatása esetén. A felperes sérelmezte, hogy a bíróság törvénysértően mérlegelte a rendelkezésre álló szakvéleményeket, az ítélet nem tartalmazott indokolást arra nézve, hogy a bíróság miért az SZT szakvéleményét fogadta el az Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézete (továbbiakban E) dr. H. Gy. szakvéleménye helyett. Ezzel sérült a Pp. 221. § (1) bekezdése rendelkezése.

A felperes álláspontja szerint a bíróság a Pp.183. § (2) bekezdésével ellentétesen értékelte "magasabb"rendűnek az SZT szakvéleményét a dr. H. Gy. igazságügyi szakértő szakvéleményénél. Dr. H. Gy. és dr. J. Gy. igazságügyi szakértők szakvéleménye között érdemi ellentmondás állt fenn, amely ellentmondást a bíróság nem oldotta fel, szakértelem hiányában a Pp. 182. § (3) bekezdése és a 171. § (1) bekezdése sérelmével döntött.

Kifogásolta a felperes, hogy a bíróság az SZT-t a Pp. 183. § (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában, jogellenesen rendelte ki, mivel nem volt két egymástól független szakértői szakvélemény, amely közötti ellentmondás feloldására az SZT, mint testület kirendelhető lett volna. A szakvélemények ütköztetése során a bíróság nem a testületet idézte, hanem csupán annak egy tagját, aki a testület által adott szakvélemény megerősítésére nem volt jogosult.