A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21255/2006/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 80. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.255/2006/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Riebl Antal ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe I. rendű, II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek, dr. Kárpáti Miklós ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen, személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében, a Pest Megyei Bíróság 2006. július 12. napján meghozott, 21.P.20.985/2006/4. számú ítélete ellen felperesek részéről 7. és 9., az alperes részéről 5. és 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és azt állapítja meg, hogy az alperes, ... azzal, hogy a 2006. évi országgyűlési választások során terjesztett országgyűlési képviselőjelölti szórólapján jogosulatlanul használta fel a ... tavaszán ...-ban rendezett polgárrá fogadási ünnepségen ... I. rendű és ... II. rendű felperesekről készült fényképfelvételt - megsértette a felperesek képmáshoz fűződő személyiségi jogát.

Kötelezi az alperest, hogy a ...nak az ítélet jogerőre emelkedését követően megjelenő számában az ítélet jogsértést megállapító rendelkezését saját költségén tetesse közzé azzal, hogy a jogsértésért a felperesektől bocsánatot kér.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 300.000 (háromszázezer) forintot nem vagyoni kártérítés címén.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek részére 27.000 (huszonhétezer) forint együttes első és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 69.000 (hatvankilencezer) forint le nem rótt kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2006. évi országgyűlési választások során terjesztett országgyűlési-képviselő jelölti szórólapján jogosulatlanul használta fel a ... év tavaszán a ...ban rendezett polgárrá fogadási ünnepségen felperesekről készült fényképfelvételt.

Kötelezte az alperest, hogy a ...nak az ítélet jogerőre emelkedését követő számában az ítélet jogsértés megállapítására vonatkozó részét tegye közzé.

Az ezt meghaladó keresetet elutasította és megállapította, hogy az eljárás során felmerült költségeket a felek maguk viselik.

Ezen túl kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak külön felhívásra 18.000 Ft eljárási illetéket.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat és megállapította, hogy a felperesek a polgárrá fogadási eseményen, közszereplésen vettek részt, így a fényképfelvételek nyilvánosságra hozatala tekintetében rendelkezési joguk a Ptk. 80. § (2) bekezdése értelmében csorbult.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy személyiségvédelmük korlátozott lenne és nem rendelkezhetnének a róluk készült képmás felett.

Azt is rögzítette, hogy a törvény erejénél fogva a felperesi hozzájárulást nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert a polgárrá fogadásról készült fényképfelvétel csak a felperesek közszereplésével összefüggésben, közéleti megnyilvánulásaik által meghatározott keretben lett volna felhasználható hozzájárulások nélkül. Így képmásuk nem szabad felhasználás tárgya és nem szolgálhat különböző más események illusztrálására.

Erre figyelemmel az alperesi kampány során a 2006. évi országgyűlési választásokon a szórólapon való felhasználást engedély nélküli jogosulatlan felhasználásnak minősítette, ami a felperesek közéleti szereplését meghaladó módon sértette a képmás védelméhez fűződő személyiségi jogaikat.

Ezt követően az elsőfokú bíróság ismertette a Ptk. 84. § (1) bekezdését, melynek a) pontja alapján a jogsértést megállapította és a c) pont alapján pedig kötelezte az alperest elégtételadásra is.

A nem vagyoni kártérítés tekintetében hivatkozott a Ptk. 84. § (1) bekezdésének e) pontjára, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdésében rögzítettekre és azt fejtette ki, hogy a nem vagyoni kár az adott személyiség értékminőségében bekövetkezett csökkenés ellensúlyozására hivatott, így mértéke tekintetében azt kell vizsgálni, hogy az alperesi magatartás következtében mennyiben változott hátrányosan a felperesek megítélése.

Figyelembe vette az I. r. felperes környezetében élők magatartását, azt hogy az élcelődések miatt magyarázkodásra szorult, valamint azt is, hogy többek szerint gyermeke képét anyagi ellenszolgáltatás fejében adta a szórólaphoz.

E körben a felperesi hátrányokat a házastárs megerősítette, azonban az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű felperes és az apósáék közötti viszony megromlása nyilvánvalóan nem kizárólag a politikai hovatartozásra vezethető vissza.

A fotók anyagi ellenszolgáltatásával összefüggésben tett megjegyezések az elsőfokú bíróság megítélése szerint pedig nem az alperes jogsértésének tudhatók be, illetve az élcelődések, gúnyolódások nem voltak olyan súlyúak, amelyek indokolták volna az alperes nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését.

Az alperesi jogsértéssel az elsőfokú bíróság az elégtételadást arányban álló jogkövetkezménynek ítélte meg, ezért a nem vagyoni kártérítési igényt elutasította.

Az elégtételnyújtás körében sem adott teljes mértékben helyt az elsőfokú bíróság a felperesek keresetének, mert az országgyűlési választásokat követően eltelt idő miatt a szórólap eredeti terjesztésének területén, illetve az azonos formában történő elégtételadásra kötelezés nem az elégtételt szolgálná és nem érné el a felperesek által igényelt célt.

Ennek megfelelően a rendelkező részben foglaltak szerint a jogsértés megállapítására vonatkozó rész közzétételét rendelte el, míg az ezt meghaladó keresetet elutasította.

A perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek és az alperes is fellebbezést terjesztett elő.

A felperesek fellebbezésükben kérték az ítélet megváltoztatását és a nem vagyoni kártérítés iránt előterjesztett kérelmüknek megfelelő döntés meghozatalát.

Kifejtették, hogy az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés körében rögzített indokolása ellentétes az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) határozatában foglaltakkal, valamint a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása alapján kialakult bírói gyakorlattal.

Kitértek arra, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az egyéni körülményeiket azt, hogy az életükben negatív hatást váltott ki az alperesi magatartás, életterük beszűkült, ezzel társadalmi életük a kis közösségben megszűnt.