BH 1981.6.218 Ha az anya az újszülöttet a kellő ellátás szándékos elmulasztásával megöli, a büntetés kiszabása során a cselekmény tárgyi súlya, a bűnösség jellege és foka, valamint a súlyosító körülmények jelentős nyomatéka folytán nincs alapja az enyhítő rendelkezés alkalmazásának [Btk. 83. §, 87. § (1) bek., 166. § (1) bek.].

A megyei bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, ezért 3 évi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott 3 éve együtt élt egy férfivel. A vádlott évek óta rendszeresen és mértéktelenül alkoholizál, a szellemi gyengeség enyhébb fokában (debilitásban) is szenved, ez az állapota, valamint a szüléssel együttjáró rendkívüli testi és lelki körülmények enyhe fokban korlátozták a cselekménye következményeinek a felismerésében és e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában.

A vádlott észrevette, hogy teherbe esett, a terhességét azonban eltitkolta, orvossal nem vizsgáltatta meg magát, tanácsadásra sem járt. Amikor elérkezett a szülés ideje, hajnali fél három körüli időben az élettársa orvost akart hívni, de a vádlott azt mondta, hogy nincs szüksége orvosra, ezért élettársa a hajnali órákban dolgozni ment.

A vádlott egyedül maradt otthon és hajnalban az ágyban fekve, 8 hónapos terhességi állapotnak megfelelő, 42 cm hosszú fiú gyermeket szült. A csecsemő 1800 gr súlyú, koraszülött volt, de nem volt nála semmiféle olyan elváltozás, fejlődési rendellenesség, amely miatt életképtelen lett volna. A gyermek a megszületése után sírt, a vádlott azonban nem tett semmit a csecsemő ellátása érdekében. A lakásban fűtés nem volt. A vádlott tudta, hogy a gyermek elvérzés és testének kihűlése következtében meghalhat. Ennek az eredménynek a bekövetkezését kívánta is. Ezért a gyermeket nem hagyta önmaga mellett az ágyban, nem takarta be a dunnájával, hanem élettársának egy kapcarongyába csavarta, az orrát és száját is eltakarta és áttette a másik ágy tetejére. A vádlott ezután rendbehozta magát és továbbra is az ágyban maradt. Amikor a vádlott élettársa hazatért, a gyermeket kihült állapotban halva találta. A gyermek halálát a köldökzsinór el nem szorítása következtében keletkezett elvérzés, az orr és a szájnyílásnak a ronggyal való eltakarása, az ezeknek nyomán fellépő légzési és vérkeringési elégtelenség, valamint az a körülmény okozta, hogy a fűtetlen lakásban kihült.

Az első fokú bíróság a tényállást a történeti eseményeket illetően megalapozottan állapította meg, a Legfelsőbb Bíróság azonban a vádlott beszámítási képességére vonatkozó részében a tényállást annyiban helyesbíti, hogy a vádlottat debilitása nem az adott üggyel összefüggésben, hanem általánosságban korlátozta enyhe fokban a cselekményei következményeinek a felismerésében és a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában. Téves ténybeli következtetésen alapul az első fokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a vádlottat a szüléssel együttjáró rendkívüli testi és lelki állapota, a magárahagyatottság, a segítség nélküli szülés is korlátozta. A vádlott ugyanis nem a szülés alatt, illetve nem a szülés után közvetlenül ölte meg a gyermekét, hanem a gyermek halála a vádlott sorozatos mulasztásai folytán jóval később, több óra múlva következett be.