A Fővárosi Ítélőtábla Bf.286/2011/7. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette (HIVATALI befolyással üzérkedés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 20. §, 256. §, 318. §, 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 51. §, 54. §, 352. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.286/2011/7.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2012. évi október hó 24. napján tartott tárgyalás alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A hivatali befolyással üzérkedés bűntette és más bűncselekmények miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Pest Megyei Bíróság 2011. június 15. napján kelt 20.B.2/2010/35. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott csalás bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének és a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, társtettesként elkövetett csalás bűntettének minősíti.

A főbüntetését 6 (hat) év 6 (hat) hónap fegyházbüntetésre súlyosítja.

A vádlottal szemben 950.000 (Kilencszázötvenezer) forint vagyonelkobzást rendel el.

Sértett 1. és Sértett 1.né magánfeleknek fizetendő kártérítés összegét 79.000 (Hetvenkilencezer) forintra, az állam részére lerovandó illeték összegét 7.000 (Hétezer) forintra változtatja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 10.200 (Tízezer-kettőszáz) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles megfizetni az államnak.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Pest Megyei Bíróság 2011. évi június hó 15. napján kihirdetett 20.B.2/2010/35. számú ítéletével vádlottat folytatólagosan és üzletszerűen, részben felbujtóként elkövetett csalás bűntettében (Btk. 318. § (1) bek., (5) bek. b/ pont) és zsarolás bűntettének kísérletében (Btk. 323. § (1) bek., (2) bek. b/ és c/ pont) mondta ki bűnösnek.

Ezért mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - öt évi fegyházra és hat évi közügyektől eltiltásra - ítélte.

Az előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, a vádlottat kizárta a feltételes szabadságra bocsátásból.

Sértett 1. és Sértett 1.né magánfelek polgári jogi igényét elbírálva kötelezte a vádlottat 1.118.500 forint kártérítés, valamint a megítélt összeg után járó kamat és illeték megfizetésére.

Rendelkezett a bűnjelként lefoglalt tárgyak kiadásáról és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az eljáró ügyész a vádlott terhére téves minősítés miatt és a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, míg vádlott és védője felmentésért éltek perorvoslattal.

A bejelentett ügyészi fellebbezést a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 667/ 2011/1. számú átiratában és képviselője a nyilvános ülésen fenntartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárása során maradéktalanul betartotta a perrendi szabályokat. Az ítélkezése alapjául szolgáló tényállást megalapozatlansági hibáktól mentesen állapította meg és kellő részletességgel megindokolta, hogy a vádlott tagadó tartalmú védekezését elvetve miért fogadta el hitelt érdemlőnek Sértett 1. és Sértett 1.né következetes, önmagukat is terhelő vallomását, amelyet további bizonyítékok (okiratok, Tanú 1. tanúvallomása) is megerősítettek. A felmentést célzó védelmi fellebbezések a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadják, de a megalapozott tényállásra tekintettel - a tényálláshoz kötöttség folytán - eredményre nem vezethetnek.

A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményét azonban csak a zsarolás tekintetében minősítette törvényesen. Tévedett, amikor a további cselekményt egységesen csalás bűntetteként értékelte, figyelmen kívül hagyva, hogy 950 ezer forint tekintetében a vádlott az egyébként csalásszerű cselekményét azt a látszatot keltve valósította meg, hogy a pénzből hivatalos személyt fog megvesztegetni, valójában azonban a pénzt magának kívánta megszerezni. Ez a cselekménye befolyással üzérkedés bűntetteként (Btk. 256.§(2) bek. a/ és c/ pontok) minősül, míg a terhére fennmaradó csalás - a kár összegének változása folytán - a Btk. 318.§ (4) bek. a/ pontja szerint módosul.

Ezen túlmenően a befolyással üzérkedés bűntettének nem sértettje, aki a befolyásra hivatkozónak előnyt biztosít, ezért polgári jogi igénynek nincs helye, ellenben az így megszerzett vagyon a Btk.77/B § (1) bek. a/ pontja alapján vagyonelkobzás alá esik.

Az elsőfokú bíróság az alanyi és tárgyi bűnösségi tényezőket helyesen vette számba, de nem súlyuknak megfelelően értékelte, így a kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe és nem alkalmas a büntetés céljának elérésére.

A kifejtettek alapján az ügyész az elsőfokú ítélet fentiek szerinti megváltoztatását, a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítását, továbbá 950.000 forintra vagyonelkobzás elrendelését indítványozta.

A védő nem értett egyet az ügyészi fellebbezéssel, álláspontja szerint az elsőfokú ítélet szinte valamennyi megalapozatlansági okot hordozza, így nincs kellően felderítve, részben hiányos és az elsőfokú bíróság meglévő tényekből más tényekre helytelenül következtetett.

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét arra alapozta, hogy - általa sem vitatottan - a terhelthez köthető az a telefon, amelyről az inkriminált SMS-ek és hívások érkeztek. Ez a telefon azonban nem a terhelt kizárólagos használatában állt, hanem azt a zárkában vele lévő további 10-12 személy is használta. Ezért az elsőfokú bíróság ekörben levont következtetése téves. Ezt erősíti az is, hogy az ügyészség módosította a vádat, hogy a vádlottnak volt egy ismeretlenül maradt társa, amit a sértett szülők is alátámasztanak, miszerint két, hangjukban különböző személlyel beszéltek. A tényállás nincs felderítve atekintetben, hogy Tanú 1. állításával szemben, miszerint családi helyzetéről fogvatartása alatt bizalmasan soha senkivel nem beszélt, hogyan juthattak pl. a szülők páncélszekrényének tartalmára vonatkozó információk a vádlotthoz.

Kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy valóban a vádlott kezdeményezte a beszélgetéseket, őt a potenciális elkövetők közül az elsőfokú bíróság csak találomra választotta ki, továbbá elkövetői (tettesi vagy részesi) minősége sem egyértelmű.

A védő elsődlegesen eltérő tényállás megállapítása mellett a vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.

A vádlott az utolsó szó jogán ártatlanságát hangoztatta, sajnálta, hogy a terhére rótt cselekmény tényleges elkövetőjét korábban nem nevezte meg és erre nézve semmilyen magyarázattal nem szolgált.

A bejelentett perorvoslatok közül az ügyészi fellebbezés alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla a bejelentett ellentétes irányú fellebbezések alapján felülbírálta a Pest Megyei Bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást.