A Legfelsőbb Bíróság Bfv.779/2009/5. számú határozata csalás bűntette (JELENTŐS KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 289. §, 317. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 427. §] Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Járásbíróság B.799/2002/2., Miskolci Járásbíróság B.446/2004/64., Miskolci Törvényszék Bf.1789/2005/29., *Kúria Bfv.779/2009/5.* (EH 2010.2122, BH 2011.3.57)

***********

Bfv.II.779/2009/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év január hó 14. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Városi Bíróság 26.B.446/2004/64. számú ítéletét és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 7.Bf.1789/2005/29. számú ítéletét megváltoztatja annyiban, hogy az I. r. terheltet az ellene 1 rb. számvitel rendje megsértésének vétsége [Btk. 289. § (1) bek. a) és c) pontja] miatt emelt vád alól felmenti, egyebekben a reá vonatkozó részében hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Miskolci Városi Bíróság a 2005. szeptember hó 8. napján kihirdetett 26.B.446/2004/64. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki jelentős kárt okozó csalás bűntettében, jelentős értékre, folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében, számvitel rendjének megsértése vétségében, nagyobb vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében, adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettében és magánokirat-hamisítás vétségében. Ezért őt - halmazati főbüntetésül - 1 év 10 hónap börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A Debreceni Városi Bíróság B.799/2002/2. számú határozatával az I. r. terhelttel szemben kiszabott 5 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. Sz. M. magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1962-ben született I. r. terhelt korábban négy alkalommal volt büntetve. Ezek között a Debreceni Városi Bíróság a 2002. április hó 29. napján jogerőre emelkedett B.799/2002/2. számú határozatával közokirat-hamisítás bűntette miatt végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett 5 hónap börtönbüntetésre ítélte.

1.

A K. Kft. az I. r. terhelt, valamint B. S. és N. G.-né tagságával 2001. március hó 2. napján jött létre. A kft. cégjegyzésére ettől kezdve az I. r. terhelt és B. S., majd 2002. május hó 15. napjától kizárólag az I. r. terhelt, mint ügyvezető volt jogosult.

Sz. M.-né tulajdonában volt B. község határában a 11/E. jelű, 3,5 hektár területű akácos erdő. A tulajdonos azt ki kívánta termelni, és ennek érdekében az erdész B. S. segítségével és közreműködésével erdőgazdálkodási tervet nyújtott be az illetékes erdészeti szolgálathoz, amely azonban 2001. július 6. napján annak jóváhagyását megtagadta.

B. S., mint a K. Kft. egyik ügyvezetője Sz. M.-né lányának, D. E.-nének felajánlotta a K. Kft. közreműködését a 11/E. jelű erdőterület kitermelésében, de ebben a kérdésben közöttük megállapodás nem jött létre. Ennek ellenére a kft. másik ügyvezetője, az I. r. terhelt megbízásából G. N. és A. I vállalkozók a Sz. M.-né tulajdonát képező erdőterületet a tulajdonos tudta és engedélye, továbbá érvényes vágási engedély nélkül 2001. május első napjaiban elkezdték kitermelni, és azt 2001. május 23. napján be is fejezték.

A tulajdonosok 2001. május 18-án szereztek tudomást az erdőrész kitermeléséről. Sz. M. május 21-én az Erdőfelügyeletnél, valamint a Rendőrkapitányságon bejelentést tett, majd a K. Kft. képviseletében eljáró I. r. terhreltet kereste meg az erdő vételárának a kifizetése érdekében.

A kitermelt fa területről történő elszállítása 2001. augusztusában kezdődött meg, amikor I. r. terhelt ígéretet tett a sértettnek arra, hogy az elszállított famennyiség kifizetésre kerül. Fizetési szándékának az alátámasztására az I. r. terhelt 200.000 forint előleget adott át D. E.-nének, azonban a teljes vételárat az ítélet meghozataláig sem fizette meg.

A bíróság a bizonyítékok értékelése körében (ítélet 14. oldal 1. bek.) tényként rögzítette, hogy az I. r. terhelt a kitermelésről utóbb tudomást szerző sértettek megtévesztése céljából adott át 200.000 forintot D. E.-nének. Sz. M. ezért járult hozzá a területről kitermelt fa elszállításához, biztosítékot látva arra, hogy az előleg megfizetése okán a vételár-hátralék is kifizetésre kerül részére, vagyis I. r. terhelt a fát ténylegesen meg kívánja vásárolni (ítélet 14. oldal 1. bek.).

A bíróság elvetette I. r. terheltnek azt a védekezését, hogy ő a fa árát meg akarta fizetni a sértettek részére, de a teljesítésre a K. Kft. nehéz anyagi helyzetére, valamint az eladó és a sértett közötti megállapodás hiányára figyelemmel nem került sor. Megállapította, hogy a K. Kft. 2001. második félévében, illetve 2002. első félévében eredményesen prosperált, szerződéseket kötött, azok teljesedésbe mentek, az értékesítésekből bevételei származtak, beruházásai voltak, tehát az anyagi lehetősége meg lett volna a fa ellenértékének a megfizetésére. 2001. augusztusa, illetve a teljesítésre nyitva álló határidő után még több év állt rendelkezésre, hogy I. r. terhelt az általa is elismert vételárnak megfelelő összeget megfizesse, azonban erre nem került sor (ítélet 14. oldal 3-4. bek.).

Az I. r. terhelt azon túl, hogy a sértetteknek a fa ellenértékének a megfizetését többször megígérte, semmilyen intézkedést nem tett annak érdekében, hogy ezt teljesítse is, holott rendelkezett az ehhez szükséges pénzeszközökkel. Cselekményével a sértetteknek összesen 9.083.750 forint kárt okozott, amelyből csak az előlegként kifizetett 200.000 forint térült meg.

[1. rb. a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, az (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős kárt okozó csalás bűntette.]

2.

A K. Kft. tényleges gazdasági irányításába B. S. nem folyt bele, azt kezdettől fogva az I. r. terhelt intézte. Ő volt az, aki, mint a kft. ügyvezetője, a kft. által értékesített - az ítélet tényállásában részletezett - termékek, fűrészáruk összesen 8.646.811 forint ellenértékét átvette, azonban ezen összegekkel nem számolt el, hanem a saját céljaira fordította.

A terhelt a készpénzbevételekről szóló bizonylatokat a K. Kft. könyvelésében nem szerepeltette, 2001. illetve 2002. évben a gazdasági társaság vagyoni helyzetét befolyásoló gazdasági eseményeket nem rögzítette annak ellenére, hogy e kötelezettségeinek teljesítésére a kft. tagjai is többször kérték. E cselekményével a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 12. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 165. §-ának (1) és (3) bekezdésében rögzített bizonylati elvet, a bizonylati fegyelem elvét, illetve a könyvvezetési kötelezettségét megszegte és ezáltal a K. Kft. vagyoni helyzetének az áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsította, lehetetlenné tette.