A Kúria Mfv.10039/2015/1. számú precedensképes határozata felmentés jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 275. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 43. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.039/2015/4.

A Kúria a dr. Dutka József ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Urbán András jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmentés jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.59/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.982/2014/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. október 21. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.982/2014/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes 2004. január 15-étől helyszíni ellenőrként fennálló kormánytisztviselői jogviszonyát az alperes a 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 8. § (1) bekezdés b) pontja alapján 2010. november 1-jei hatállyal indokolás nélküli felmentéssel 2010. augusztus 27-én kelt és 2010. augusztus 30-án közölt határozatával megszüntette.

A felperes keresetében hivatkozott arra, hogy a felmentés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezést az Alkotmánybíróság alkotmányellenessé nyilvánította, így az függetlenül a pro futuro 2011. május 11-ével történő megsemmisítéstől már a felmentéskor is Alkotmányba ütköző volt.

Utalt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkére és arra, hogy a Ktjv. vitatott rendelkezése a jogorvoslathoz való jogától megfosztotta. Álláspontja szerint az alperes joggyakorlása rendeltetésellenes volt, mivel jogos érdekének csorbítására irányult, és a munkához való jogát, valamint a megélhetését is sértette. E körben hivatkozott arra is, hogy a felmentését követően szinte azonnal helyszíni ellenőrt vettek fel alpereshez, tehát a jogviszonya megszüntetésének munkaszervezési indoka nem lehetett. Amennyiben a munkájával probléma lett volna, úgy a jogkörgyakorló fegyelmi eljárást indíthatott volna ellene.

A felperes a perben vitatta az alperest képviselő ügyvédi iroda képviseleti jogosultságát, mert álláspontja szerint erre a jogtanácsosi és az igazgatási osztálynak lett volna jogköre. A szervezet vezetője e tevékenységet ügyvédi iroda részére nem szervezhette volna ki.

Minderre hivatkozással a felmentése jogellenességének a megállapításával és a köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 62. és 60. §-aiban foglalt átalánykártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését, valamint igényt tartott cafeteria juttatásra is.

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.59/2014/8. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és a felperest az alperes perköltségének megfizetésére kötelezte.

A döntés indokolása szerint az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) 2011. május 31-ei hatállyal semmisítette meg, mint alkotmányellenes rendelkezést a Ktjv. 8. § (1) bekezdését. Hangsúlyozta, hogy a Ktjv. 8. §-ának (1) bekezdése sérti a határozat meghozatalakor hatályban volt, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét, a 70/B. §-ának (1) bekezdésében szabályozott munkához való jogot, a 70. § (6) bekezdése szerinti közhivatal viseléshez való jogot, az 57. § (1) bekezdésében foglalt bírói jogvédelemhez való jogot, valamint az 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot. Az Abh. IV. pont 6. alpontjában megállapította, hogy a határozatlan idejű közszolgálati jogviszony indokolás nélküli felmentéssel való megszüntetése esetén a munkáltató esetleges önkényes döntésével szemben nem nyújt hatékony jogvédelmet az sem, hogy a köztisztviselő a munkáltatói döntést bíróság előtt támadhatja meg.

A felperes az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdéséből levezetve utalt az Alkotmánybíróság által a 39/1997. (VII.1.) AB határozatában tett, a hatékony bírói jogvédelem követelményének megfogalmazására: a jogi szabályozásnak olyan jogi környezetet kell biztosítani, hogy a perbe vitt jogok a bíróság által érdemben elbírálhatók legyenek.

Az Alkotmánybíróság az előtte folyamatban lévő ügyeket egyesítve 2012. július 16-án meghozott III/505/2012. számú határozatával a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény alkotmányellenesnek nyilvánított, és 2011. május 31-ével megsemmisített 8. § (1) bekezdésének a Debreceni Munkaügyi Bíróság előtt folyamatban lévő ügyekben történő alkalmazásának kizárására irányuló indítványokat elutasította. Kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság a 8/2011. (II.18.) AB határozatában pro futuro hatállyal semmisítette meg a Ktjv. 8. §-ának (1) bekezdését, konkrét ügyekben nem rendelt el alkalmazási tilalmat.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikke az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemmel kapcsolatosan kimondja, hogy az uniós joggal, valamint a nemzetközi jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez. A Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint pedig a Charta rendelkezéseinek címzettjei - a szubszidiaritás elvének megfelelő figyelembe vétele mellett - az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint a tagállamok annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.

Az Európai Unió Bírósága a C-614/12., és a C-10/13. számú egyesített ügyekben 2014. január 16-án hozott végzésében azt állapította meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban előterjesztett kérdések megválaszolására nem rendelkezik hatáskörrel. A határozatban akként foglalt állást, hogy a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ezen jogszabály nem terjeszti ki az Európai Uniónak a szerződésekben meghatározott hatásköreit. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jelen eljárásban a Charta 30. cikkében foglaltak közvetlenül nem hívhatóak fel.

A felperesnek a rendeltetésellenességre való azon hivatkozása, miszerint elláthatta volna indokolással a felmentést, nem alapos. A munkáltató a felmentés közlésének időpontjában hatályos jogszabály szerint eljárva szüntette meg a jogviszonyt, és nem terhelte indokolási kötelezettség. Az Alkotmánybíróság csak hónapokkal később nyilvánította alkotmányellenesnek a felmentésben felhívott törvényi rendelkezést.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok alapján megállapította, hogy a 2010. szeptember 1. és 2010. december 31. közötti időszakban az alperes a Megyei Kirendeltségén betöltetlen munkakörök terhére nevezett ki helyszíni ellenőrt, és így nőtt két fővel az e beosztásban foglalkoztatottak létszáma, azonban ez a tény önmagában nem támasztja alá a felperes állítását, miszerint az alperes joggyakorlása rendeltetésellenes volt.