BH+ 2007.9.405 Házastársi tartásdíjra való rászorultság megállapítása a megalapozatlan és kellően meg nem indokolt jogerős ítélettel szemben [Csjt. 21. §, 22. §].

A peres felek házasságát a bíróság felbontotta és kötelezte az alperest havi 3500 forint házastársi tartásdíj megfizetésére. Az alperes kizárólagos tulajdonát képező Sz., B. u. K. szám alatti utolsó közös lakás használatát a bíróság a felek között megosztotta. Utóbb a bíróság 2002. május 23-án jogerőre emelkedett ítéletével az alperes által fizetendő házastársi tartásdíj mértékét havi 5500 forintra felemelte.

A felperes kereseti kérelmében 10 000 forint kártérítésre kérte kötelezni az alperest, a felperes által használt beépített szekrényben bekövetkezett kárra tekintettel. Az alperes viszontkeresetében a házastársi tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését kérte 2005. április 1. napjától kezdődően figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a felperes a tartásra már nem szorul rá. Ezen túlmenően mintegy 30 000 forint karbantartási, helyreállítási költség, valamint 22 544 forint hátralékos rezsiköltség megfizetésére is kérte a felperes kötelezését.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, az alperesi viszontkeresetnek részben helytadva az alperes pénzkövetelésre vonatkozó igényének meghatározott hányadát alaposnak ítélte, azonban az alperes házastársi tartásdíj megszüntetésére irányuló viszontkereseti kérelmét elutasította.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes által fizetendő összegre vonatkozóan részletfizetést engedélyezett, ezen túlmenően az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva az alperest terhelő házastársi tartásdíj fizetési kötelezettséget 2005. április 1. napjától megszüntette.

A jogerős ítélet indokolása szerint a perben rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az alperes jövedelme nyugdíjazása folytán havi 22 000-23 000 forinttal csökkent, és mozgássérült gyermekével kapcsolatos támogatási kötelezettsége - mely havonta 7000 forint - jelenleg is fennáll. Ugyanakkor a házastársi tartásdíj 2002-ben történt felemelése óta a felperes nyugdíja 20 250 forintról 47 610 forintra emelkedett és azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes a felperes részére ingyenesen biztosít lakáshasználatot, mely legalább havonta 10-15 000 forint megtakarítást jelent a felperesnek. A másodfokú bíróság ennek alapján megállapította, hogy a felperes rászorultsága - figyelemmel nyugdíjának megemelkedett összegére - a továbbiakban már nem áll fenn, az alperes jövedelme ugyanakkor jelentősen csökkent, mindez indokolttá tette az alperes tartásdíj fizetési kötelezettségének megszüntetését.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Ebben a jogerős ítélet házastársi tartás megszüntetésére vonatkozó rendelkezésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság alperesi viszontkeresetet elutasító döntésének helybenhagyását kérte. A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen állapította meg a felperes tartásra való rászorultságának hiányát. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes állapotában változást nem lehetett kimutatni. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesi rászorultság változatlanul fennáll. Az elsőfokú eljárást követően vált bizonyossá, hogy a felperes súlyos fokú rákos daganatos megbetegedésben szenved. Az erre vonatkozó orvosi iratokat a felperes a másodfokú bíróság rendelkezésére bocsátotta, igazolta tehát, hogy műtéten esett keresztül és folyamatos kemoterápiás kezelésre jár. Ennek következtében már nem tudja magát ellátni, fizikailag legyengült. Ezt az újabb bizonyítékot a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, noha a felperes a nyugdíján kívül más jövedelemforrással nem rendelkezik és a tartásra jelen körülmények között fokozott mértékben szorul rá.

Az alperes ellenkérelmében a felperesi felülvizsgálati kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alapos.