BH 2000.7.282 A büntetési tételkeret középmértékét megközelítő tartamú szabadságvesztés kiszabása a hét hónapos kisgyermekének életét kioltó, fiatal felnőtt vádlott esetében [Btk. 83. §, 166. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság az 1999. január 12-én meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, és ezért 7 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott 1996. augusztus 26.-án délután a lakásuk kisszobájában aludni akart, és a vele levő - aludni nem akaró - 7 hónapos leánya nyakát egy rátekert pelenkával 3-4 percig szorította. A közepes erejű szorítástól a gyermek meghalt, halálának közvetlen oka fulladás és agybénulás volt.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és a védő felmentésért, másodlagosan a téves minősítés miatt és enyhítésért fellebbezett.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabását indítványozta.

A védő a másodfokú tárgyaláson azt az álláspontot fejtette ki, mely szerint nincs kellően felderítve, hogy a sértett halálának a vádlott magatartásán kívül lehetett-e más oka is, nincs felderítve a lakásban tartózkodó családtagok tevékenysége és esetleges szerepük a sértett halálában, és a vádlott rokonságának a kihallgatása sem történt meg.

A védő az ítéletnek megalapozatlanság okából való hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését indítványozta.

A vádlott a tárgyaláson a tényállás helyességét kétségbe vonva arra hivatkozott, hogy a mentők kiérkezése előtt a sértetten életjeleket észlelt, a szájában gyomortartalom volt, és a szakértők ezt a halál okának megállapításánál nem vették figyelembe. Elismerte, hogy a sértett nyakát néhány másodpercig megszorította, de tagadta, hogy a haláláért szándékosság terhelné.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet felülvizsgálva eljárási szabálysértést nem észlelt, és az ítéletet megalapozottnak találta.

Az elsőfokú bíróság az aggálytalan tényállás megállapításához szükséges bizonyítékokat a tárgyaláson megvizsgálva, az ügyet kellően felderítette. A megvizsgált bizonyítékokat külön-külön és egymással összevetve is értékelte, és az ésszerű gondolkodás szabályainak megfelelő részletes indokolással határozta meg, hogy mely bizonyítékok felelnek meg a valóságnak. A bizonyítékoktól a tényálláshoz vezető következtetései logikailag hibátlanok, a megállapított tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, és tartalmazza mindazokat a tényeket, amelyekre az ügy elbírálásához szükség van.