BH 2018.12.338 I. A házastársak utolsó közös lakásának az a lakóingatlan vagy annak egy része minősül, amelyet a házastársak ténylegesen lakás céljára használtak.

II. A házastársi utolsó közös lakás használatának újbóli rendezésére a Ptk. szerződésmódosításra vonatkozó rendelkezései az irányadóak, ha a felek egy korábbi perben egyezséggel rendezték az utolsó közös lakásuk használatát [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:85. § (1) bek., 6:192. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes (a továbbiakban: a felek) házastársak voltak, házasságukat a bíróság a 2013. május 24. napján jogerős ítéletével felbontotta.

[2] A perbeli lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan 5/12 tulajdoni hányada a felperes, 5/12 tulajdoni hányada az alperes, 2/12 tulajdoni hányada a perben nem álló S. J. osztatlan közös tulajdonában áll. S. J. a tulajdonjogát ajándékozás jogcímén édesanyjától, a felperes testvérétől szerezte meg.

[3] Az ingatlanban két elkülönült lakrész van. A felek házassági életközösségének tartama alatt használt lakás (a továbbiakban: utcafronti lakás) három - egy 17,5 m², egy 22 m² és egy 12 m² alapterületű - szobából, valamint előszoba, étkező, konyha, fürdőszoba és kamra helyiségekből áll.

[4] A másik lakrész (a továbbiakban: hátsó lakás) a közös lakás folytatásaként épült, külön bejáratú, két szoba, előszoba, konyha, WC és mosdó helyiségekkel rendelkezik. A hátsó lakást a felek a házassági életközösség fennállása alatt nem használták, a felperes édesanyja nyáron egy-egy hónapig lakott benne. Ez a lakrész a felek házasságának felbontása időpontjában is lakhatatlan állapotban volt: a mennyezet lógott, a falak feláztak és megrepedtek, elavult a villanyhálózat, a gázt csak a szobában lehetett használni és a víz csak a kamrába volt bevezetve.

[5] A felek a házasság felbontása iránti perben megkötött és a bíróság végzésével jóváhagyott egyezségükben az utcafronti lakás használatáról állapodtak meg: a 17,5 m² alapterületű szoba a felperes; a 22 m² alapterületű szoba az alperes kizárólagos használatába került. Rögzítették, hogy az egyezség megkötésének időpontjában a 12 m² alapterületű szobát a felperes nagykorú gyermeke használja, aki 2013. július 30. napjáig az ingatlanból elköltözik, és ekkor a szoba a felperes kizárólagos használatába kerül. Az előszoba, étkező, konyha, fürdőszoba, WC és kamra helyiségek, valamint az udvar és a kert közös használatban maradtak. Az udvaron lévő garázs kizárólagos használatára az alperes lett jogosult.

[6] Az alperes 2013. július 3. napján megvásárolt egy lakásingatlant és elköltözött. Az utcafronti lakásban kizárólag a felperes lakik, a hátsó lakás üresen, használaton kívül áll.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes módosított keresetében azt kérte, hogy a bíróság a korábbi rendezés megváltoztatásával az utcafronti lakás kizárólagos használatára őt, a hátsó lakás kizárólagos használatára az alperest jogosítsa fel.

[8] Keresetét azzal indokolta, hogy az egyezségi rendezés óta a körülmények megváltoztak: az alperes elköltözött, beteg testvérét az ingatlanban gondozná, továbbá a jelenleg külföldön élő lánya is lakhatna az utcafronti lakrészben hazaköltözése esetén.

[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az utcafronti lakásból elköltözött, de a használatára továbbra is igényt tartott. Arra hivatkozott, hogy a felajánlott hátsó lakás az állapota miatt a használatra alkalmatlan, már a házassági életközösség tartama alatt is lakhatatlan volt.

Az első- és másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:85. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította.

[11] A felperes az újrarendezést megalapozó törvényi feltételeket nem bizonyította: a rendezés alapjául szolgáló körülményekben bekövetkezett változás folytán a használat módjának változatlan fenntartása lényeges jogi érdekét sértené. Közös gyermek hiányában pedig a kiskorú gyermek érdekének sérelme fel sem merülhet.

[12] Az utcafronti lakásban a felperes egyedül él, sem testvére, sem nagykorú gyermeke nem lakik vele együtt; ilyen szándékukat csak állította, de nem bizonyította. Az alperes részére felajánlott hátsó lakás lakhatatlan, ezért méltánytalan lenne számára a megosztás kereset szerinti újraszabályozása. Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy amennyiben a felperes előadásának megfelelően testvére vagy nagykorú gyermeke az ingatlanba szeretne költözni, a hátsó lakásban is megoldható az elhelyezésük, különösen arra tekintettel, hogy a felperes álláspontja szerint ez a lakás lakható állapotban van.

[13] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[14] Rögzítette, hogy a felek a házassági bontóperben a házastársi együttélésük színhelyéül szolgáló lakás használatáról kötöttek egyezséget. A megállapodás nem terjedt ki és értelemszerűen nem is terjedhetett ki a hátsó lakásra, különösen azért nem, mert a feleken kívül harmadik személy is tulajdonosa az ingatlannak. Az egész ingatlan használata valamennyi tulajdonostárs perben állása nélkül nem rendezhető. Ebből következően a lakáshasználat újrarendezése során a felperes azon kérelme, ami a hátsó lakás használatának rendezésére vonatkozott, nem teljesíthető valamennyi tulajdonostárs perben állása nélkül.

[15] Az alperes elköltözése mint körülményváltozás nem eredményezi, hogy indokolt lenne megfosztani az alperest a tulajdonosi jogokból fakadó egyik részjogosítványtól, a használat jogától. Erre az sem ad alapot, hogy az alperes máshol megoldotta a lakhatását, illetve a felperes állítása szerint nem járul hozzá a lakásfenntartási költségekhez.

[16] Az alperes elköltözése a felperesnek semmilyen méltányolható érdeksérelmet nem jelent, annál is inkább, mert így nem kell osztoznia az alperessel az egyezség alapján közös használatban maradt helyiségeken.

[17] Megjegyezte azt is a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a felperes alappal kérte volna a lakáshasználat újrarendezését és ennek keretei között az alperes lakáshasználati jogának megszüntetését, az alperes a Ptk. 5:22. §-a és 5:74. §-a értelmében többlethasználati díjra tarthatna igényt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[18] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetének történő helytadást; másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[19] A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát a Ptk. 4:85. § (1) bekezdésének megsértésére alapította.

[20] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[21] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

[22] Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy kizárólag az a lakás minősül házastársi közös lakásnak, amelyben a felek házassági életközösség tartama alatt együtt éltek. A Kúria több eseti döntésében kifejtette, hogy a házastársi közös lakás meghatározása során az életközösség megszűnésekori tényleges használati helyzetből kell kiindulni (BH 2013.306.): nem minősül házastársi közös lakásnak a házastársak közös tulajdonában álló olyan lakóingatlan, amelyet nem használtak közös lakás céljára (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.22.856/1997), valamint több, elkülönült lakrészből álló ingatlan esetén az a lakrész sem, amelyet a házastársak a házassági életközösség tartama alatt nem, vagy nem lakás céljára használtak (Kúria Pfv.II.20.251/2017/10.). Ebből következően a házastársak által az életközösség fennállása alatt nem a közös lakhatás céljára szolgáló lakrész használatára nem a családjogi lakáshasználati rendezés szabályai, hanem a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó rendelkezései alkalmazandóak.