BH 1992.3.170 A lakáshasználati jog ellenértékének figyelembevétele a közös tulajdon megszüntetésénél [Ptk. 148. § (2) bek.].

A felperes és az I. r. alperes 1982. június 5-én kötöttek házasságot, amelyből gyermekük nem született.

A bontóperben megkötött egyezség rögzíti, hogy a közös tulajdonú lakás kizárólagos használatára a közös vagyon megosztásáig az I. r. alperes jogosult, aki ennek ellenében a lakáshasználati jog 100 000 forint ellenértékének a megfizetését vállalta úgy, hogy annak "alperesre eső része" a háztartási közös vagyon megosztása körében kerül elszámolásra, mivel annak megfizetésére az alperes nem képes.

A városi bíróság ezt az egyezséget a 9. sorszámú végzésével jóváhagyta, a végzés 1987. október 19-én fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

A felperes a keresetében a közös vagyon megosztását és az életközösség alatt szerzett ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte.

Az első- és másodfokú bíróság az elszámolás során az I. r. alperest a közös vagyon megosztása folytán őt terhelő megváltási árhoz hozzáadta a lakáshasználati jognak az egyezségben vállalt 100 000 forint ellenértékét is. A másodfokú bíróság ehhez képest az I. r. alperes által fizetendő értékkülönbözetet 504 735 Ft-ban állapította meg.

A lakáshasználati jog ellenértékének elszámolása tekintetében előterjesztett törvényességi óvás alapos.

A házastársak között fennálló közös tulajdon magához váltás útján történő megszüntetése a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni, amely kimondja, hogy a közös tulajdon tárgyait vagy azok egy részét a bíróság megfelelő ellenérték fejében adja egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába. A megfelelő ellenérték pedig a tulajdonjogát elvesztő tulajdonostárs illetőségének megfelelő vagyoni érték.

Nyilvánvaló, hogy 1/2 ingatlanilletőségének teljes beköltözhető értékénél nagyobb összeghez a volt házastárs a lakáshasználati jog ellenértéke folytán megkapott juttatással a közös tulajdon végleges rendezése folytán sem juthat hozzá, ezért a lakáshasználati jog ellenértékét a közös tulajdon megszüntetésekor el kell számolni. Az adott ügy körülményeinek mérlegelése alapján kell tehát dönteni arról, hogy a lakáshasználati jog már kifizetett ellenértékét a beköltözhető érték alapján a megváltási árból - összegszerűen vagy a forgalmi értékhez viszonyított arányban - kell-e levonni, vagy az ellenérték kifizetése folytán a megváltási árat lakott értékben kell megállapítani, illetőleg milyen más módon kell figyelembe venni azt, hogy a lakhatással kapcsolatosan a lakáshasználati jog ellenértékének a megállapítására került sor.

A szóban forgó ügyben az I. r. alperes részéről a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére a közös tulajdon megszüntetésének időpontjáig nem került sor, a bontóperben kötött egyezség szerint a felek ennek elszámolását a közös vagyon megosztásának idejére tartották fenn.