BH 1987.11.411 A bíróság nem háríthatja át a szakértőre a per eldöntéséhez szükséges tények és körülmények felderítésének feladatát, és nem engedheti át a szakértőnek a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó jogkörét [Pp. 3. § (1) bek., 163. § (1) bek., 166. § (1) bek., 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 818 460 Ft-ot és ennek 1985. november hó 1-jétől a kifizetésig számított kamatait, az ezt meghaladó keresetet elutasította.

Megállapította, hogy a felperes 24 ha szőlőművelésű ágú ültetvényén az őzek folyamatosan kárt okoztak. A területen az alperes jogosult a vadászatra. Az előzetes bizonyítás soránál járt szakértő 1 444 716 Ft kárösszeget állapított meg, de az alperes a perenkívüli megegyezés elől elzárkózott. A kereset jogalapját elismerte, az összeget azonban vitatta, mert figyelemmel a perbeli terület rossz termőhelyi adottságaira, annak mértékét túlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság a per során igazságügyi szakértőt rendelt ki, aki a helyszínen vizsgálatot tartott, majd többször módosított szakvéleményében 909 400 Ft kártérítés megállapítását javasolta. Szakvéleményében előadta, hogy a perben érintett terület egy részét jég- és fagykár is érte, amelyet szakvéleménye kialakításakor figyelembe vett. Figyelemmel az ültetvény állapotáról 1983-ban felvett NÖMI jegyzőkönyvre, annak függvényében az általa javasolt kárösszegtől le- és felfelé is lehetségesnek tartott 10 %-os eltérést. Pontosabb megállapításokat azért nem tudott tenni, mert a felperes az ültetvény állapotáról nem tudott további hiteltérdemlő bizonyítékot bemutatni.

A bíróság a szakértő által javasolt összeget 10 %-kal csökkentette, és ennek megfelelően rendelkezett az alperest terhelő kártérítés összegéről.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és kérte annak részbeni megváltoztatását, a kereset 200 000 Ft-ot meghaladó részének elutasítását. Hangsúlyozottan sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a felperes kárenyhítési kötelezettségének egyáltalán eleget tett-e. Támadta a szakvéleménynek azt a megállapítását, hogy a károsodott terület közepes termőhelyi adottságokkal rendelkeznék. Álláspontja szerint a felperes szőlőültetvénye kimondottan gyenge termőhelyi adottságokkal rendelkező terület, amelyre a szőlő telepítése elhibázott és gazdaságtalan volt. Sem a bíróság, sem a szakértő nem vizsgálta ezt a körülményt, amely a felperest ért kár mértékét jelentősen befolyásolja. Sérelmezte, hogy a szakértő újratelepítési és tőkepótlási költséget is figyelembe vett a kártérítés összegének kidolgozásakor, erre nézve azonban megfelelő indokolást sem a szakvélemény, sem a bíróság ítélete nem tartalmaz.

Hivatkozott arra, hogy a perbeli területet a vadkárosítás évében, illetve azt megelőzően is - a felperes által sem vitatottan - jelentős fagy- és jégkár érte. Emiatt mind az Állami Biztosító, mind a megyei tanács fizetett a felperesnek kártalanítást. Ezzel kapcsolatban azonban az elsőfokú bíróság bizonyítást nem folytatott le, így nincs tisztázva a károsodás mértéke, sem pedig az, hogy jég- és fagykár címén a felperes a perbeli területet is érintően milyen összeget vett fel. Álláspontja szerint a felperest az alperes vadászati tevékenységével okozati összefüggésben legfeljebb 200 000 Ft kár érte.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy az elsőfokú bíróság ítélete a tényállás felderítetlensége miatt megalapozatlan, ezért felülbírálatra alkalmatlan.

Az elsőfokú bíróság a per során folyamatosan figyelmen kívül hagyta a bizonyítás általános szabályait, és nem végezte el a per eldöntéséhez alapvetően szükséges tények felderítését.

A Pp. 3. §-a (1) bekezdésének első fordulata értelmében a bíróságnak az a feladata, hogy a jelen törvény céljának megfelelően az igazság kiderítésére törekedjék. Ennek során a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése szerint a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendelt el. A Pp. 166. §-ának (1) bekezdése alapján bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Szakértőt a bíróság a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján akkor rendel ki, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik.

A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a tényállást a bíróság a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.