A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21713/2006/3. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 17/1990. (V. 8.) SZEM rendelet 1. § (1) bek., 2. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.632877/2004/11., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21713/2006/3.*, Kúria Pfv.21161/2007/5. (BH+ 2008.6.268)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 21.713/2006/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, a Dr. Illés Levente Ügyvédi Iroda által képviselt I.rendű felperes neve I.r. és II.rendű felperes neve II.r. felpereseknek a dr. Dani Csaba jogtanácsos által képviselt I.rendű alperes neve ( 1054 Budapest, Hold u. 4. ) I.r. és a dr. Goldea Zsuzsanna ügyész által képviselt II.rendű alperes neve ( 1055 Budapest, Markó u. 16. ) II.r. alperesek ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2006. szeptember 22. napján kelt 47. P/T. 632.877/2004/11. számú ítélete ellen a felperesek 2006. november 14. napján 12. sorszámon előterjesztett és 2006. november 28. napján 13. sorszámon megindokolt fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I.r. felperest, hogy az állam javára, az adóhatóság felhívására az ott írt számlára fizessen meg 64.800 ( hatvannégyezer-nyolcszáz ) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A II.r. felperes által le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperesek eredetileg a Pest Megyei Bíróság előtt 8. K. 26.972/2003. szám alatt 2003. szeptember 12. napján a Pest Megyei Területi Államháztartási Hivatal másodfokú határozata bírósági felülvizsgálata iránt kezdeményezett perben az összegszerűség megjelölése nélküli kártérítés iránti kereseti kérelmet is előterjesztettek. Elkülönítés, majd áttétel után felhívásra pontosított keresetükben az I.r. alperes jogellenes magatartását abban határozták meg, hogy a Budakörnyéki Bíróság 18. K. 15.282/1998. számú perében jogerős ítélet állapította meg, hogy 1996. október 1. napjától jogellenesen nem folyósította a II.r. felperes után az emelt összegű családi pótlékot, jogsértő volt annak megállapítása, hogy a II.r. felperes munkaképesség-csökkenése nem éri el a 67 %-ot, és nem jogosult az emelt szintű családi pótlékra. E magatartás miatt a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti felelősség terheli. Az elvont pénzeszközt az I.r. felperes esetében 427.500 Ft-ban, a II.r. felperes esetében 270.900 Ft-ban határozták meg, amit utólag a részükre megfizettek. Az irányadó bírói gyakorlatra utalva ( BH. 1989. évi 157. ) azt az álláspontot fogalmazták meg, hogy a kár mértékét a forgóalappótló hitelek és a lekötött pénzeszközök után járó bankkamat figyelembevételével kell megállapítani, melyet a Ptk. 301. §-a szerinti késedelmi kamat is terhel. Ennek alapján az I.r. felperes 80.274 Ft tőke, ezen összegből 3.770 Ft után 1996. november 15-től, 17.629 Ft után 1997. július 1-től, 18.450 Ft után 1998. július 1-től, 16.398 Ft után 1999. július 1-től, 14.058 Ft után 2000. július 1-től, 9.960 Ft után pedig 2001. április 1-től évi 20 %-os késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az I.r. alperest. A II.r. felperes kereseti kérelmében 40.945 Ft tőke, ezen összegből 8.959 Ft után 2001. október 1-től, 22.756 Ft után 2002. július 1-től és 9.230 Ft után 2003. március 15-től évi 11 %-os késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az I.r. alperest. Ezt meghaladóan az I.r. felperes 1.000.000 Ft, a II.r. felperes 1.500.000 Ft és ezen összegek után 1996. október 1. napjától számított évi 20 %-os kamat nem vagyoni kártérítés megfizetésére is kérte kötelezni az I.r. alperest. A nem vagyoni kártérítés iránti igényüket azzal indokolták, hogy az éveken keresztül tartó ellátatlanság, az ebből eredő bizonytalanság életükben negatív változásokat idézett elő, emiatt az I.r. felperes, mint szülő letargikus állapotba került, amely életvitelére is erősen kihatott, a magánélete, házassága megromlott. A II.r. felperesnek pedig amellett, hogy egyre súlyosabb betegséggel küzdött és küzd jelenleg is, azt is át kellett élnie, hogy az I.r. alperes jogellenesen egészségesnek nyilvánítva őt, a részére járó csekély állami támogatástól is megfosztotta. Hivatkoztak arra, hogy családi, közösségi életük beszűkült, a nyomott depressziós állapotuk miatt nem jártak társaságba. Az I.r. alperes elévülési kifogásával kapcsolatban előadták, hogy a 2003. áprilisi teljesítés az elévülést megszakította, a károkozás ekkor fejeződött be, a kár ekkor véglegesedett. A felperesek 2006. január 4. napján terjesztették ki a keresetüket a II.r. alperesre, mint társadalombiztosítási kifizetőhelyre a Ptk. 344. § (1) bekezdésére utalva az I.r. alperessel azonos kereseti kérelem mellett.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I.r. alperes elsődlegesen arra hivatkozott, miszerint az 1998. július 1. napja előtti időszakra a követelés elévült. A családi pótlék megállapítására a perbeli időszakban kizárólag a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár volt jogosult, amely szervnek a 2001. január 1-től létrehozott Pest Megyei Területi Államháztartási Hivatal nem jogutódja. Első fokon egyébként is az I.r. felperes munkáltatója, mint társadalombiztosítási kifizetőhely járt el. A közigazgatási per jogerős befejezése után az elmaradt családi pótlék a felpereseknek kifizetésére került, és csak az emelt szintű családi pótlék folyósítását szüntették meg. A kártérítési igény azért is megalapozatlan, mert a felperesek ügyét elbíráló ügyintéző úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható volt, az akkor hatályos, és a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény ( Cstv. ) illetve az annak végrehajtására kiadott 68/1995. (VI. 17.) Korm. rendelet ( Vhr. ) előírásainak megfelelően. Álláspontja szerint a 18. életév betöltése után a tanulmányokat folytató beteg gyermek tekintetében is csak az orvosi feltételek vizsgálata után szakértői vélemény által megállapított 67 %-os munkaképesség-csökkenés esetén járt az emelt összegű családi pótlék. Ez nem jogi kérdés volt, hanem orvosszakértői kérdés, amit a jogalkalmazó nem bírálhat felül, ami kötötte az első- és másodfokon eljáró közigazgatási szerveket. Utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint csak kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés esetén lenne helye kártérítés megállapításának. Erről nem volt szó. A felróhatóság az alperesi oldalon hiányzik. Vitatta, hogy a felpereseket a kereseti kérelemben megjelölt nem vagyoni hátrány érte, a korábban eljárt közigazgatási szerv eljárásával okozati összefüggésben, és e körben nem tartotta mellőzhetőnek a felperesek jövedelmi viszonyainak vizsgálatát, annak megállapítása érdekében, milyen bevétel kiesést jelentett a magasabb összegű családi pótlék megvonása, melyek voltak azok a rendszeres havi kiadások, amelyek a II.r. felperes egészségi állapotával szükségszerűen együtt jártak.