BH 1978.6.245 Közös tulajdon esetében a tulajdonostárs nem köthet harmadik személlyel a közös ingatlan használatára vonatkozóan a másik (többi) tulajdonostársa is kiható megállapodást. - A birtokháborítás megállapításánál azt kell szem előtt tartani, hogy a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné [Ptk. 191. §, 100. §].

A perbeni házasingatlan 33/200-33/200 részben K. I. felperes és felesége, továbbá 41/200-41/200 részben az alperes szülei, id. Ny. L. és felesége, végül 52/200 részben P. J. tulajdona. Az említett tulajdonostársak valamennyien a házban laknak és az épületeket egymás között megosztva használják. Ugyancsak megosztva használják az udvart, a kapubejáratot azonban részben közösen. Ez az ingatlan 151,7 ?-öl területű.

Az utca felől kapu vezet befelé, amelyet kerítéssel két részre osztottak, és annak egyik felét P. J. tulajdonostárs kizárólagosan használja, a másik felét pedig K-ék és id. Ny-ék közösen használják.

Az épületnek a kapubejárattól jobbra eső részében lakik P. J., a balra eső részt pedig egymástól elkülönítetten K-ék és id. Ny-ék használják.

Az udvarnak egyik részét P. J. teljesen elkülöníttetve, a másik részét pedig a többi tulajdonostárs megosztva használja, id. Ny-ék felé azonban a bejárattól az útvonal elvezet K-ék lakrésze előtt.

Az említett házasingatlannal háttal szomszédos dr. B. Gy. házasingatlana.

1972. év augusztus havában id. Ny L. és felesége megvették dr. B. Gy-től a leválasztással kialakított 219,3 ?-öl nagyságú kertet.

Az adásvételi szerződésben kikötötték, hogy az újonnan kialakított kertingatlanra a bejárás nem a K. utca felől történik, hanem az L. utca felől, mert az L. utca mentén elterülő 381. hrsz. alatti házasingatlannak tulajdonostársai a vevők.

Id. Ny. L. és felesége fia, ifj. Ny. L. alperes a városban másutt lakott. Amikor szülei megvásárolták a most említett 219,3 ?-öl nagyságú kertet, akkor ezen a kerten az alperes kertészkedni kezdett. A szülei, valamint a felperes és felesége közös használatában levő kapubejáraton át közelítette meg a kertet és igen gyakran vette igénybe a közös kapubejárót, ott szállította áruját, az ahhoz szükséges ládákat, ott szállította be a kertészethez szükséges trágyát is. Sőt előfordult olyan eset, hogy a városban levő másik kertjéből is odahordta az eladásra szánt árut.

Ez a kertészkedés vízigényes volt. Az alperes az öntözést a kora reggeli és a késő délutáni órákban akként oldotta meg, hogy a kertben gyűjtőmedencét létesített, amelyet az egész ingatlant ellátó egyetlen vízbekötésre szerelt vezetéken át töltött meg. Ennek következtében a lakásokban akadozott a vízellátás.

Előfordult az is, hogy az alperes a kora hajnali órákban járt öntözni és ilyenkor motorkerékpárját a felperes lakásának ablaka előtt helyezte el. De megtörtént az is, hogy a motorkerékpárt betolta az udvarba és ezzel is zavarta a még alvó felperest és annak feleségét.

A felperes az alperes e magatartása miatt az illetékes államigazgatási hatóságnál birtokháborítási panaszt tett. Ez a hatóság érdemi döntés nélkül áttette az ügyet a bírósághoz.

Az első fokú bíróság ítéletével megállapította az alperes terhére a birtokháborítást és az alperest a jövőre nézve eltiltotta attól, hogy a kapubejárón és az udvaron átmenjen és hogy az öntözőberendezést a felperes vízellátását is szolgáló vízvezetékre szerelje. Eltiltotta végül attól is, hogy a kertészkedéssel járó gazt ott égesse el és a közös kapubejáró kulcsát idegen személyeknek átadja. Ezt meghaladóan azonban elutasította a felperes keresetét, mert megállapította, hogy egyébként a kertészkedés nem zavarja a felperest.