BH 1980.8.287 I. A gyermek elhelyezése iránt indított perben az elhelyezésnél irányadó valamennyi körülmény gondos vizsgálata és egybevetése alapján lehet csak állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyik szülőnél kedvezőbb a gyermek jövőbeli fejlődése [Csjt. 67. § (1) bek. XXL sz. PED].

II. A szakértőnek szakvéleményében azokat a részeredményeket is közölnie kell a bírósággal, amelyek alapján a következtetéseket kialakította. A bíróság a szakértői vélemény helyességét csak a részeredmények ismeretében értékelheti [Pp. 182. §].

A peres felek 1972. július 15. napján kötöttek házasságot. Az együttélést részben az alperes tulajdonában levő ingatlan háromszobás lakásában kezdték meg. A lakás másik két szobájában az alperes szülei élnek.

A felek házasságából 1974. augusztus 30. napján E. utónevű leány gyermek született.

A gyermeket először a felperes gondozta, majd 1975. év elejétől a felperes munkavégzése alatt gondozónő vigyázott rá. 1975 decembertől pedig a gyermek gondozását napközben az alperes anyja látta el. Erre azért is szükség volt, mert a gyermek a bölcsődei elhelyezést nem bírta.

A felek között az életközösség 1976 szeptemberében megszakadt. A felperes megismerkedett Sz. B-vel, akinek házassága felbontása után 1977. május 5-én három és félszobás lakásába költözött s a perbeli gyermeket is magával vitte. A lakásban lakik még Sz. B. jelenleg 11 éves fiúgyermeke is, másik két fiúgyermeke pedig volt házastársa gondozásában van.

A felperes 1977. február 7-én benyújtott - később módosított - keresetében a házasság felbontását, a gyermeknek nála való elhelyezését és alperesnek gyermektartásdíj fizetésére kötelezését kérte.

Az alperes először a kereset elutasítását, majd előterjesztett viszontkeresetében a házasság felbontását, a gyermeknek nála való elhelyezését és a házastársi közös vagyon megosztását kérte.

Az eljárás során a felek olyan egyezséget kötöttek, hogy az eljárás jogerős befejezéséig a gyermek a felperes gondozásában marad, a felperes azonban hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek napközben az alperesi nagyszülők felügyelete alatt legyen.

Az első fokú bíróság széleskörű bizonyítás lefolytatása után részítéletével a felek házasságát felbontotta, a kk. leánygyermeket az alperes apánál helyezte el. Megállapította - különös figyelemmel a környezettanulmányokra is -, hogy mindkét fél olyan anyagi körülmények között él, amelyek a gyermek megfelelő ellátását biztosítják. A felek gyermekét azonban kicsi kora óta az alperesi nagyanya neveli, így az állandóságra törekvésre is figyelemmel a gyermeket az apánál helyezte el.

A részítéletnek a gyermek elhelyezésére vonatkozó része ellen a felperes élt fellebbezéssel.

Az ítélet hozatalát követően a felperes a gyermeket - betegségére is hivatkozással - az apai nagyszülőnek nem adta ki. A felperes 1977. december 1-től a gyermeket óvodában helyezte el. A gyermek betegsége miatt azonban csak néhány napot töltött ott. A felperes 1978. január 16-án vitte újból először óvodába a gyermeket, ezen a napon azonban az alperesi nagyanya onnan elvitte, az alperes pedig a felperesnek nem adta vissza és ezt követően még a láthatást sem engedte meg.

A felperes 1978. február 4-én házasságot kötött Sz. B-vel.

A másodfokú bíróság a perben pszichológus szakértőt hallgatott meg. A szakértő megállapította: a gyermek tudatában van annak, hogy jelenlegi (apai) környezete kívánságait teljesíti. Szüleit egyformán szereti, szeretettel viszonyul a nagyszüleihez is, velük szemben azonban csak elvárásait érvényesíti. Jelenlegi környezetében kiegyensúlyozott, lelki fejlődése biztosítottnak látszik, amennyiben apjával való poztív érzelmi kapcsolata továbbra is meglesz. Ezen kívül konzekvens következményrendszert alkalmaz az apa és a nagyszülő.

Az anya új családi körülményeibe beilleszkedés okozhat törést a gyermek pszichés fejlődésében, megállapíthatóan ez okozott is. Az óvodai elhelyezés a gyermek számára hasznosnak látszik.

A gyermek nemét, a pszichés fejlődése általános vonásait "(az anyjával való azonosulás szükségességét)" figyelembe véve szükség volna a gyermeknek az anya állandó, tartós közellétére, így pszichológiai szempontból a nála való elhelyezés indokolt lenne.

A megyei bíróság az első fokú bíróság részítéletét megváltoztatta és a gyermeket a felperes anyánál helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy a gyermeket 15 napon belül - személyes ingóságaival együtt - a felperesnek adja ki.

A másodfokú bíróság kiemelte, hogy az első fokú bíróság túlzott jelentőséget tulajdonított az apai nagyanya gondozásának, pedig ez az együttélés alatt csak az anya munkaidejére korlátozódott. A szakértő véleményét aggálytalannak találta, a gyermek korára és nemére tekintettel őt a felperesnél helyezte el. Kifejtette, hogy a gyermeknek jelenlegi környezetéből való kiemelése, az anya új családjába történő beilleszkedése semminemű olyan törést nem okozhat, ami indokolná elszakítását a számára egyébként szükséges anyai gondoskodástól.

A végrehajtási eljárás során az alperes a gyermeket 1978. augusztus 23-án átadta a felperesnek.

A másodfokú részítéletnek a gyermekelhelyezés kérdésében hozott rendelkezése ellen megalapozatlanság okából emelt törvényességi óvás szerint a másodfokú bíróság csak akkor változtathatta volna meg kellő alappal az első fokon hozott döntést, ha a szakértői vizsgálatot kiterjeszti a szülőkre és a felperes házastársára, és az ő esetleg még velük együtt élő első házasságából származó fiúgyermekeire is. Az első fokú bíróságnak a per szereplőiről közvetlen észlelése volt, jobban fel tudta mérni a cselekedeteik mozgató erőit. Ha a másodfokú bíróság ennek ellenére úgy látta, hogy az általánosnak inkább megfelelő anyai elhelyezés jöhet szóba, sokkal mélyrehatóbban kellett volna vizsgálnia a szakértő bevonásával is az anya és új környezete nevelésre való alkalmasságának kérdését. Ennek hiányában hozott döntése mindenképpen megalapozatlan.