120/B/2001. AB határozat
az 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 26. § (2) bekezdése és a 28. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 191. § (4) bekezdése és a 192. § (3) bekezdése, valamint a Polgári Törvénykönyv hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet 26. § (2) bekezdése és a 28. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 191. § (4) bekezdése tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 191. § (4) bekezdése, és a 192. § (3) bekezdése, valamint a Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ptké.) 26. § (2) bekezdése és a 28. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. A Ptk. 191. § (4) bekezdése a jegyzői határozat tekintetében kizár minden, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényben (a továbbiakban: Áe.) biztosított államigazgatási jogorvoslatot, ideértve a rendkívüli jogorvoslatokat is, álláspontja szerint emiatt sérti a jogállamiság alkotmányos követelményét. Ezzel sérül a törvényesség biztosításának követelménye is. Úgy véli, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével, az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. Állította, hogy a jegyző által folytatott birtokvédelmi eljárásban nem léteznek a törvényesség alkotmányos garanciái, a birtokperben pedig nem érvényesül az Alkotmány 50. § (2) bekezdése, a garanciák hiánya miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
2. A Ptk. rendelkezései:
"191. § (1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését.
(3) A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. Határozatot hozhat továbbá a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is.
(4) A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani."
"192. § (1) Az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
(2) A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás.
(3) A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell."
3. A Ptké. rendelkezései:
"26. § (1) A birtokvita eldöntésére a községi, városi, fővárosi kerületi jegyző (a továbbiakban: jegyző) illetékes.
(2) A jegyzőnek a birtoklás kérdésében hozott határozatát annak meghozatalától számított legkésőbb három napon belül végre kell hajtani akkor is, ha az érdekelt fél keresetet indított. A határozat végrehajtásáról a jegyző gondoskodik."
"28. § (1) A jegyző határozatát meghozatala után haladéktalanul írásban közölni kell.
(2) A határozatot sérelmesnek tartó fél az ellenérdekű fél ellen a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül indíthat keresetet. A határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye; az igazolás felől a bíróság dönt."
4. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezései:
"12. § (1) A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
(2) Közigazgatási hatósági ügy (a továbbiakban: hatósági ügy):
a) minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez,
b) a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a Ptk. 192. § (3) bekezdésének az alkotmányosságát már vizsgálta. Ezért elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy az indítvány ebben a részében "ítélt dolognak" tekintendő-e. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére)- ezen belül - azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. A jelen indítvány esetén azonban nincs szó "ítélt dologról". A korábbi alkotmányossági vizsgálat ugyanis az akkori indítvány alapján arra irányult, hogy a tulajdonvédelem szenved-e csorbát - miként azt az indítvány állította - a jogcím nélküli használatnak a Ptk. 192. § (3) bekezdésében felállított vélelme folytán. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt, hangsúlyozva: a tárgyalt vélelem nem ellentétes a tulajdonjog védelmével, helye van a törvényi vélelem bizonyítás útján történő megdöntésének, továbbá kiemelte, hogy a Ptk. a tulajdonost is a rendelkezésre álló törvényes tulajdonvédelmi eszközök igénybevételére kötelezi. (1437/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 567-569.) A jelen indítvány nem a tulaj donvédelem sérelmére hivatkozik, hanem az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, az 50. § (2) bekezdésének, valamint az 57. § (5) bekezdésnek a sérelmét állította, tehát nem "ítélt dolog"-ra vonatkozik, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.
2. Az indítvány a Ptk. 191. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét azért állította, mert az kizárja a birtokhá-borítási ügyben hozott jegyzői határozattal szemben államigazgatási úton a jogorvoslat lehetőségét. A Ptk. ezzel kizárja - mutatott rá az indítványozó - az Áe.-ben szabályozott összes jogorvoslatot. Megjegyzi az Alkotmánybíróság: az indítvány benyújtását követően az Áe.-t hatályon kívül helyezte a Ket., ez azonban az indítvány lényegét, a felvetett alkotmányossági kérdést nem érinti.
Az indítvány a közigazgatási hatósági eljárás alapvető alkotmányos követelményének, a törvényesség elvének a sérelmét állította amiatt, hogy a jegyzőnek a birtokháborí-tási ügyben hozott határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak nincsen helye. Az indítványozó véleménye szerint: "a birtokvédelmi eljárás egyszerűségének és gyorsaságának Ptk.-ban biztosított elve nem járhat azzal a következménnyel, hogy ezen elvek érvényesítése megelőzze, fölébe helyezkedjen a törvényesség alkotmányos követelményének (...) teljes mértékben kizárva az eljárásból a törvényesség biztosítására hivatott garanciális jogintézmények érvényesülését." Álláspontja szerint a Ptk. 192. § (3) bekezdése azzal is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és az 50. § (2) bekezdését, hogy nem biztosítja a birtokperben a jogszabálysértés vizsgálatának és megállapításának hatáskörét a bíróság számára. Az indítványozó ugyanezen okokból tekinti alkotmányellenesnek a Ptké. 26. § (2) bekezdését és a 28. § (2) bekezdését. Az indítványozó véleménye szerint a törvényesség alkotmányos követelményének érvényesülését a közigazgatási felügyeleti intézkedés biztosítaná, a Ket. és a Ptk. összhangját az teremtené meg, ha a törvény a jegyzői határozat tekintetében kizárólag a fellebbezést zárná ki. Erre alapozva kérte a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását.
Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a birtokháborítási ügyben hozott jegyzői határozat milyen jogviszonyra vonatkozik.
A birtokláshoz való jog a tulajdonjogból ered. A birtoklás - mint a dolog feletti uralom gyakorlása - a tulajdonjog egyik részjogosítványa. A dolgot azonban nem feltétlenül a tulajdonos birtokolja, a tulajdon és a birtoklás elválhat egymástól. Birtokos az, aki a dolgot ténylegesen a hatalmába keríti, illetőleg hatalmában tartja. A birtokost, a birtokviszonyt tipikusan a tényleges helyzet határozza meg, s nem az, hogy jogosult-e és milyen címen a birtoklásra.
A birtok legfontosabb jogi következménye: a birtok alapján a birtokos mindenki mástól követelheti, hogy tartózkodjék a fennálló birtokállapot önhatalmú megváltoztatásától vagy megzavarásától.
A birtokvédelem célja, hogy megakadályozza a birtokállapotjogalap nélküli megváltoztatását vagy megzavarását. Ennek egyik eszköze a Ptk. 190. § (1) bekezdés alapján az önhatalom. A másik eszköze a jegyző által nyújtott birtokvédelem, ami a birtoklás tényén alapul. Ez a birtokvédelem arra épít, hogy a fennálló birtokhelyzet az esetek túlnyomó többségében megegyezik a jogi helyzettel, a birtokost megilleti a birtokláshoz való jog. A Ptk. ezért engedi meg, hogy a jegyző a megzavart birtokhelyzetet a birtokláshoz való jog igazolása nélkül is helyreállítsa.
A birtokháborítás megszüntetéséhez viszonylag gyors, a helyszín ismeretén, adott esetben helyszíni szemlén alapuló intézkedésre van szükség, ennek feltételeit megteremteni a bíróságok révén általában nem lehetséges. (A helyi bíróságok a községekben nem, a városoknak is csak alig több mint egyharmadában működnek.) Ez indokolja, hogy a birtokháborítási ügyek intézésében helyben, de legalább is közel lévő hatóság működjön közre. A Ptk. a jegyző közreműködését igényli, aki a képesítési követelmények eredményeként a szükséges szakmai ismertekkel rendelkezik, továbbá quasi igazságszolgáltatási tevékenységet is végez például a szabálysértési ügyekben,
A jegyző a döntésénél elsődlegesen a birtoklás tényét veszi alapul. A Ptk. 191. § (3) bekezdése alapján a jegyző az eredeti birtokáílapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve, ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni köteles. A jegyző határozatot hozhat egyéb kérdésekben (hasznok, károk, költségek) is.
A jegyző a Ket. alkalmazásában közigazgatási hatóság ugyan, de a birtokháborítás ügyében hozott határozata nem minősül közigazgatási hatósági ügyben hozott határozatnak. Közigazgatási hatósági ügy esetén közigazgatási jogviszony jönne létre, amelynek egyik résztvevője a közigazgatási hatóság, a másik az ügyfél. A birtokháboritást azonban a Ptk. rendezi, az polgári jogi jogviszony. Ebből következik a Ptk. 191. § (4) bekezdésének a rendelkezése, amelynek értelmében a jegyző határozata ellen közigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs. A Ket.-et a közigazgatási hatóság közigazgatási hatósági ügyben alkalmazza. A Ket. 12. § (1) bekezdése szerint: "A közigazgatási hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyekben e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni." A közigazgatási hatósági ügy fogalmát a Ket. 12. § (2) bekezdése határozza meg. A Ket. ezen rendelkezései alapján megállapítható, hogy a birtokháborítás nem közigazgatási hatósági ügy, következésképpen birtokháborítási ügyben nem alkalmazhatóak a közigazgatási hatósági eljárásnak a jogorvoslatra vonatkozó szabályai.
A jegyző határozata a polgári jogviszony körébe tartozó kérdést, a birtoklás kérdését érinti, rendezi. A Ptk. 192. § (1) bekezdése alapján az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását.
A per jellegét a Ptké. 28. § (2) bekezdése határozza meg. Ebből is megállapíthatóan itt nem közigazgatási perről van szó, a jegyző nem is szerepel ebben a perben. A keresetet a határozatot sérelmesnek tartó fél az ellenérdekű fél ellen - és nem a jegyző ellen - nyújtja be. Az eljárás a polgári jogviszony alanyai - a birtoklásban megháborított és a birtokháboritást elkövető személy - között folyik a polgári perrendtartás általános szabályainak megfelelően és nem a polgári perrendtartásnak a közigazgatási perekről szóló XX. fejezete szerint.
Az indítvány azt állítja, hogy a Ptk. 192. § (3) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és az 50. § (2) bekezdését, mivel nem biztosítja a birtokperben a (jegyző által elkövetett) jogszabálysértés vizsgálatának és megállapításának a hatáskörét a bíróság számára.
A Ptk. 192. § (1) bekezdése alapján az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását. A Ptk. 192. § (3) bekezdése szerint a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
Birtokháborítás esetén a bíróság hatáskörét nem az Alkotmány 50. § (2) bekezdése alapozza meg, amely szerint a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. Egyfelől a jegyzőnek a birtokháborítási ügyben hozott határozata nem közigazgatási határozat, másfelől a birtokháborítási ügyben a bíróság hatásköre nem törvényességi ellenőrzés.
A jegyző birtokháborítási ügy esetén nem dönt jogkérdésben, amennyiben a határozatát keresettel megtámadják, az "ügy ura" a bíróság. A Ptk. a bíróság hatáskörét nem korlátozza a jegyző határozatának a felülvizsgálatában. A bíróság a jegyző határozatát megváltoztathatja, eldönti a birtokvitát. Abból, hogy a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jog alapján dönt, nem következik, hogy nem vizsgálhatja a jegyző határozatának a törvényességét. A Ptké. 27. § (4) bekezdése alapján a bíróság elrendelheti a birtoklás kérdésében hozott határozat végrehajtásának a felfüggesztését, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a határozat megváltoztatása várható. Ez is fontos garancia arra, hogy a jegyzői határozat következtében törvénysértés ne következzen be, illetőleg ha bekövetkezik azt a bíróság orvosolja.
A jogbiztonság követelményét biztosítja az, hogy a bíróság döntése ellen a polgári perrendtartás általános szabályai szerint van jogorvoslatnak helye. Ebből következően nem sérül az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sem. Éppen a bírósági eljárás, a jegyző határozatának a bíróság által történő felülvizsgálata, a bírósági eljárás jogorvoslati rendszere a garancia az esetleges törvénysértés kiküszöbölésére.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezések nem sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 50. § (2) bekezdését, 57. § (5) bekezdését sem. A birtokháborítás törvényi szabályozásában nem hiányoznak garanciák a törvényesség érvényesüléséhez, nincs alapja, indoka a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának sem.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt.
Budapest, 2007. március 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró