1437/B/1991. AB határozat
a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 192. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 192. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó - kiegészített indítványában - a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 192. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a "tulajdon szentségét sértő alkotmányellenességet" valósít meg az idézett rendelkezés. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése, a Ptk. 115. § (2) és (3) bekezdése és a támadott rendelkezés összevetése alapján azt a következtetést vonja le, hogy a tulajdon védelme csorbát szenved a jogcím nélküli használat kategóriájának megteremtésével, valamint a Ptk. 192. § (3) bekezdésében felállított vélelem folytán.
Sérelmezi az indítványozó, hogy adott esetben a bérleti díjat huzamosabb ideje nem fizető, a bérleményt rongáló bérlőt, mint birtokost a tulajdonossal szemben is megilleti a birtokvédelem. Ennek alapján a tulajdonost nem illeti meg az önhatalmú beavatkozás joga a jogsértést elkövetett bérlővel szemben. Megállapítása szerint "a rendszerváltozás tulajdonosi szemléletével gyökeresen ellenkezik a kötelességét nem teljesítő bérlő védelme".
2. Az indítványozó lényegében a tulajdonvédelem és birtokvédelem ütközését tekinti alkotmánysértőnek.
Az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint "A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
A Ptk. 115. § (2) és (3) bekezdése úgy szól, hogy:
"(2) A tulajdonos a birtokvédelem szabályai szerint önhatalommal is kizárhat vagy elháríthat minden olyan jogellenes beavatkozást vagy behatást, amely tulajdonjogának gyakorlását akadályozza, korlátozza vagy lehetetlenné teszi.
(3) A tulajdonos követelheti a jogellenes beavatkozás vagy behatás megszüntetését, ha pedig a dolog birtokából kikerült, követelheti a visszaadását."
A Ptk. 192. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy a bíróság a birtokperben való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell.
II.
1. Az Alkotmánybíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a birtokvédelem Ptk.-beli szabályozása milyen kapcsolatban áll a Ptk. tulajdont és tulajdonost védő rendelkezéseivel. A birtokvédelem ugyanis e kapcsolatrendszeren keresztül hozható összefüggésbe az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogot biztosító rendelkezéseivel.
A birtokláshoz való jog a tulajdonjogban gyökerezik. A tulajdonjogot megtestesítő részjogosítványok hagyományos felosztásában a birtoklás - mint a dolog feletti uralom gyakorlása - a tulajdonjog egyik részjogosítványa. A tulajdontól való relatív önállóságát forgalomképessége alapján nyeri el. A birtoklás joga ugyanis átruházható anélkül, hogy ez egyben tulajdonosváltozást okozna. A dolog hasznosításának ilyen módja viszont szükségképpen érinti a tulajdon részjogosítványainak gyakorlását. Ha dolog birtoka - valamely jogügylet keretében - a tulajdonostól különböző személyre száll át, a továbbiakban birtoklót nem védik a Ptk. tulajdonvédelmi rendelkezései, hiszen azok a tulajdonos jogilag elismert érdekeinek védelmére hivatottak.
A birtokvédelem alapvető célkitűzése a birtoklás tényének jogi oltalomban való részesítése.
A tulajdon alkotmányos védelmének Ptk.-beli szabályai a tulajdonosi státus védelmére irányulnak. A tulajdonos védelme a tulajdonlás jogcímén alapul.
A Ptk. tulajdont védő és birtokvédelmi rendelkezései nem egymást kizáró, hanem egymás mellett érvényesülő jogintézmények.
A Ptk. 98. §-a értelmében a tulajdonost megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A birtoklás jogáról történő ideiglenes lemondás (pl. a dolog bérbe adása esetén) a tulajdonos birtokvédelmi lehetőségeit nem szünteti meg, tekintettel a Ptk. 115. § (2) és (3) bekezdésére. A birtokvédelmi rendelkezésekre utalás azt is jelenti, hogy a tulajdonos önhatalommal csak akkor léphet fel a dolog visszaszerzése érdekében, ha a más birtokvédelmi eszközök igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná.
A birtokvédelem szabályai a tulajdonossal szemben is védik a békés birtoklás jogát. Ez a védelem azonban - a fentiek alapján - csupán azt a célt szolgálja, hogy a tulajdonos a birtokossal szemben minden esetben a jog által szabályozott formában lépjen fel. Ez azt is jelenti, hogy a birtokvédelem szabályai nem zárják ki a tulajdonvédelmi rendelkezések érvényesülését. Jogellenes beavatkozás vagy behatás esetén a tulajdonos jogcíme alapján visszakövetelheti a dolog birtokát.
A támadott rendelkezés tartalma arra irányul, hogy a békés birtoklás zavarása esetén a birtokállapot helyre állítható legyen a birtoklás jogcímének bizonyítása nélkül is. A törvényi vélelem segítségével valósulhat meg az, hogy a birtokvédelmi eljárás a birtokállapot helyreállítására, s ne a birtoklás jogcímének bizonyítására irányuljon. A törvényi vélelem természetéből adódóan azonban minden esetben helye lehet a vélelem bizonyítás útján történő megdöntésének.
A jogcím nélküli használat jogkövetkezményei a kialakult tényleges helyzet jogi rendezésére hivatottak. Megteremtik a jogcím nélkül használó felelősségének jogi alapját. Ennyiben tehát a tulajdonnal kapcsolatos vagyoni érdekeket védik.
A Ptk. szabályozása a tulajdonost minden esetben a rendelkezésre álló törvényes tulajdonvédelmi eszközök igénybevételére kötelezi. Nem zárja ki tehát a tulajdonhoz való jog érvényesülését, s nem korlátozza alkotmányellenesen a tulajdonvédelem intézményrendszerének érvényesülését.
A kifejtettek alapján megállapítható, hogy a támadott rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe. Erre tekintettel a megalapozatlan indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 1993. október 5.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró