BH 1994.10.525 I A fogdaőri szolgálatot ellátó rendőr - a hivatalos személy által elkövetett vesztegetés szempontjából - nem tekinthető fontosabb ügyben eljáró hivatalos személynek [Btk. 250. § (1) és (2) bek. b) pont, (3) bek. 2. tét.].

II. A fogdaőr részéről az előzetes letartóztatásban levő személy szökésének előkészületéhez való segítségnyújtás a szolgálatra jelentős hátrány veszélyével jár, ezért az ilyen cselekmény a szolgálatban kötelességszegés bűntettét valósítja meg [Btk. 348. § (2) bek.].

A megyei bíróság katonai tanácsa a volt rendőr őrmester vádlottat 2 rb. folytatólagosan, hivatalos személy által, fontosabb ügyben, kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és 46 rb. szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre, a közügyektől 5 évi eltiltásra és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az eljárás során lefoglalt személygépkocsit elkobozta.

A tényállás szerint a volt rendőr őrmester vádlott a megyei rendőr-főkapitányság állományában mint kinevezett fogdaőr teljesített szolgálatot 1992 májusától. Szolgálatának ellátása során mint fogdaőr a vonatkozó belügyminiszteri utasítás és a rendőrségi fogdaszolgálati szabályzat rendelkezéseivel ellentétesen kapcsolatot létesített az 1992 áprilisától előzetes letartóztatásban levő G. Cs. őrizetessel. 1992 májusában - közelebbről meg nem határozható időpontokban - G. Cs. őrizetes kérésére a fogdaőri szolgálata során, minden külön ellenszolgáltatás nélkül, egy-egy alkalommal konyakot, majd 2 db dobozos sört, egy esetben pedig egy újságot juttatott be a nevezett kérésére és részére a zárkába. A vádlott a szolgálata során 1992 májusának végén, illetőleg júniusban G. Cs. őrizetestől annak kérésére két alkalommal levelet, két alkalommal pedig szóbeli üzenetet juttatott ki, illetve továbbított Sz. J.-nek. E tevékenységének ellenszolgáltatásaként az első levél átadásakor 5000 forintot, a második levél átadásakor 3000 forintot, majd ezt követően a két szóbeli üzenet kijuttatása alkalmával 1000-1000 forintot kapott Sz. J.-től.

1992. augusztus 10-én a megyei rendőr-főkapitányság fogdájába került előzetes letartóztatásba B. J. Erről tudomást szerzett G. Cs., és mivel egy korábbi bűnügyben bűntársak voltak, átkiabálással kapcsolatot létesített B. J.-vel. G. Cs. a vádlottal levelet küldött B. J.-nek, akivel a levélben közölte, hogy a közvetítő szerepét betöltő fogdaőr az ő embere, és rajta keresztül sok mindent el tud intézni. Ezt követően az őrizetesek között a vádlott szolgálati idejében a személyes közreműködésével rendszeres levélváltás kezdődött. Ennek során a vádlott a fogdaőri szolgálatai alkalmával legkevesebb 10 esetben továbbított a két fogva tartott személy között levelet, illetve válaszlevelet. Néhány nappal az első levélváltás megtörténtét követően, 1992 augusztusának közepén a vádlott G. Cs. fogvatartott kérésére lehetővé tette, hogy a fogda fürdőjében találkozhasson B. J. őrizetessel. Az első találkozót követően a vádlott a soron következő fogdaőri szolgálatai alkalmával még legalább 4 esetben biztosította az őrizetesek részére, hogy a fogda fürdőjében egymással találkozhassanak és beszélgethessenek. Az egyik találkozás során B. J. a társának megmutatta, hogy az edzőcipőjében 100 000 forint készpénzt tart magánál engedély nélkül.

1992. augusztus hónap második felében, közelebbről meg nem határozható időben, B. J. őrizetes a szolgálatban levő vádlottnak 5000 forintot adott át, és arra kérte, hogy a bűntársának, G. Cs. őrizetesnek az átadott pénzen vásároljon 2 dl konyakot, és azt juttassa be neki a fogdába. A vádlott a következő szolgálatának ellátása során 2 dl konyakot vásárolt, majd azt a fogdába bevitte és G. Cs.-nek átadta. A vádlott 1992. augusztus hónap második felében és szeptember hónap elején levelet vett át a fogdaőri szolgálatai során B. J. őrizetestől, aki őt arra kérte, hogy azokat az élettársához juttassa el. A vádlott a kérésének eleget tett, a leveleket a címzetthez eljuttatta, mely szolgálataiért 15 000 forintot kapott.

A vádlott B. J. őrizetestől 1992 augusztusának végén, illetve szeptember elején 500 forintot kapott abból a célból, hogy a soron következő szolgálatai valamelyikén B. J. zárkatársának, S. Z. őrizetesnek valamilyen kábító hatású anyagot megpróbál bejuttatni. A vádlott a kérésnek nem tudott eleget tenni.

1992. augusztus végén a vádlott B. J. kérésére lehetővé tette, hogy a fogda fürdőjében Sz. Gy. őrizetes a bűntársával találkozhasson. A vádlott ugyancsak B. J. kérésére lehetővé tette, hogy B. J. zárkatársa, S. Z. őrizetes a fogda fürdőjében találkozhasson bűntársával, K. A. őrizetessel. 1992 augusztusában illetőleg szeptemberében B. J. kérésére a fogdaőri szolgálatai során összesen egy-egy levelet juttatott ki a fogdáról S. Z. őrizetestől, amelyeket az őrizetes barátnőjének adott át.

A vádlott ugyancsak a fentiekben jelzett időszakban az előzetes letartóztatásban levő és a fogdán elhelyezett K. S. őrizetestől két alkalommal levelet továbbított B. J. őrizetesnek, akitől ugyancsak két esetben válaszlevelet is vitt. 1992 nyarán a vádlott fogdaőri szolgálatának ellátásakor az előzetes letartóztatásban levő O. I. őrizetestől 2 db levelet juttatott el az ugyancsak letartóztatásban levő L. J. őrizetesnek, akitől egy alkalommal válaszlevelet is továbbított. G. Cs. őrizetes kérésére 1992. augusztus hónap második felében, illetőleg annak végén lehetővé tette, hogy a fogdaépület tetőterében kialakított sétálóban találkozhasson B. J. őrizetessel és annak zárkatársával, S. Z.-vel.

A sétálóban történő találkozások és beszélgetések egyikén G. Cs. és B. J. felvetették, hogy a vádlott segítségével meg kellene kísérelni a szökést. E szándékukat közölték a vádlottal, aki ettől először elzárkózott, majd ezt követően a soron következő szolgálat alkalmával, a következő sétálóbeli találkozás során hajlandónak mutatkozott a segítségnyújtásra.

1992. szeptember 7-én fogdaőri szolgálatának ellátása során a kora reggeli órákban G. Cs., B. J. és S. Z. őrizeteseket a tetőtéri sétálóba vitte, majd onnan közösen átmentek az épület padlásterébe, melynek ajtaját a vádlott a nála levő kulccsal nyitotta ki. A padlástérbe a vádlott és az említett őrizetesek bementek, ott körülnéztek, a vádlott az őrizeteseknek megmutatta a padlásteret, majd közölte velük azt is, hogy a padlástér másik oldalán levő ajtó a vészkijárat, melynek kulcsát megkísérli megszerezni, ily módon azon keresztül megpróbálhatják a fogdából való szökést. A vádlott az őrizetesekkel közölte azt is, hogy ha nem tud szerezni kulcsot, úgy a padlástérbe kötelet fog bejuttatni, és annak felhasználásával leereszkedhetnek a parkolóba, és ily módon megszökhetnek. A vádlott és a három őrizetes néhány percet tartózkodtak a padlástérben, majd ezt követően visszatértek a sétálóba, ahonnan őket a vádlott visszakísérte a zárkájukba.

Ezt követően B. J. őrizetestől 75 000 forintot kapott. A pénz átadását követően B. J. őrizetes a vádlottal közölte, hogy a későbbiek során további jelentős összeget fog a részére átadni, amennyiben a szökésének elősegítésében közreműködik. A vádlott a pénzt a lakására vitte, majd azon az eljárás során lefoglalt személygépkocsit vásárolta. G. Cs. 1992. szeptember 11-i szabadlábra helyezését követően 1992. szeptember 15-én találkozott a vádlottal. Őt megkérte arra, hogy a volt zárkatársának, az ugyancsak előzetes letartóztatásban levő V. J.-nek csomagban banánt vigyen. G. Cs. a banánba a csomag átadását megelőzően 2 db tűreszelőt rejtett el, melyről azonban a vádlottnak nem volt tudomása. A vádlott a banánt még aznapi fogdaőri szolgálata során a fogdába vitte, és a szolgálatban levő kollegáit a banánból megkínálta. A banánból H. S. rendőr őrmester is kapott egyet, észlelte azonban, hogy azokban tűreszelők vannak elrejtve, melyet a vádlottnak szóvá tett. Ugyanakkor a dolgot tréfának vélte, ezért a banánt és a tűreszelőket a vádlottnak visszaadta. A vádlott a csomagot felvitte a zárkaszintre, ahol a címzettel közölte, hogy miattuk majdnem lebukott, mivel a reszelőt véletlenül megtalálták.