BH 2000.11.491 I. Mozgássérült, gondozást igénylő eltartott esetén a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé való átalakítása általában nem indokolt.

II. A megfelelő kielégítés nem azonos a pontos elszámolással [Ptk. 589. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek által 1991. január 31. napján kötött tartási szerződést megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek 168 029 forint kielégítést és ennek 1992. február 25-től a kifizetésig járó 20% kamatát, valamint 11 590 forint perköltséget. Megkereste a földhivatalt, hogy az I. r. alperes tulajdonában álló 1/2 illetőséget tartási szerződés megszüntetése jogcímén az ellenérték megfizetésének igazolását követően a felperes nevére tehermentesen jegyezze vissza. Az alperesek további viszontkeresetét elutasította, megállapította, hogy az előlegezett kereseti illetéket és szakértői díjat az állam viseli. Ítéletének indokolása szerint a peres felek 1991. január 31-én tartási szerződést kötöttek, amelyben a felperes eltartása fejében a perbeli ingatlanilletőség tulajdonjogát az I. r. alperesre ruházta, a II. és III. r. alperesek pedig haszonélvezeti jogot szereztek. A szerződésben a II-III. r. alperesek - úgy is mint az I. r. törvényes képviselői - a felperes részére az ingatlanban való lakást, eltartást, gondozást, ápolást és illő eltemettetést vállaltak. Rögzítették, hogy az ingatlan átalakítási munkáinál és a felperes ellátásában már a szerződés előtt is közreműködtek. Megállapodtak a felek abban is, hogy nyugdíjával az eltartott szabadon rendelkezik, abból gondoskodik a lakás fenntartási költségeiről. Az eltartók a bevásárlást, mosást, takarítást, ház körüli munkát és a kert művelését végzik el, az eltartott a főtt ételt maga állítja elő, de egészségi állapotától függően igénye szerint azt az alperesek biztosítják.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a tényleges tartás 1992. február 25-ig valósult meg. Az alperesek a felperes részére bevásároltak, gyógyszert hoztak, ápolták, mostak és időnként főztek. A perbeli ingatlanrész felújításában a II. r. alperes tevékenyen részt vett, a felújítást a felperes fizette. Az alperesek az eltartott részére hetente takarítottak, évente három-négy alkalommal ablakot tisztítottak, és a felperest az ingatlanba beköltöztették. A felperes 1992 februárjában kórházba került, majd elutasító magatartása miatt a felek viszonya megromlott, és 1992. február 25-e után az alperesek tartási kötelezettségüknek nem tettek eleget.

A felperes keresetében a tartási szerződés megszüntetését és az ingatlanra az eredeti állapot helyreállítását kérte, az elszámolás eredményeként 50 000 forint megfizetését vállalta. Az alperesek ellenkérelme elsődlegesen a kereset elutasítására, másodlagosan a tartási szerződés megfelelő kielégítéssel való megszüntetésére irányult, majd az eljárás későbbi szakaszában a tartási szerződés módosítását: annak életjáradéki szerződéssé való átalakítását kérték, előbb 5000 forint, majd 15 000 forint életjáradék fizetését vállalták.

Az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a mozgássérült felperesnek a szerződés megkötésével természetben való tartásra irányult az igénye, és állapota folytán ez csak tényleges tartással biztosítható. A szerződéssel elérni kívánt cél életjáradéki szerződéssé átalakítással nem érhető el, ezért a tartási szerződést megszüntette. A megfelelő kielégítés során 15 hónapi eltartási költségként 110 599 forint, az alperesek vagyonszerzési illetéke címén 26 880 forint, az építési munka szervezési költségeiként 10 550 forint, 10 000 forint költözködési költség, valamint 10 000 forint szerződéskötéssel kapcsolatos ügyvédi munkadíj visszafizetéséről rendelkezett.

Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes a marasztalási összeg leszállítását kérte a szerződéskötés kapcsán kifizetett illetékkel, és mellőzni kérte kamatfizetési kötelezettségét. Az alperesek elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a tartási szerződés megszüntetése iránti kereset elutasítását, a szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítását kérték. A szerződés megszüntetése esetére pedig a marasztalási összeg 231 880 forintra történő felemelését kérték.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperes kamatfizetési kötelezettségét mellőzte. Megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam, költségeiket a peres felek maguk viselik. A tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes elzárkózó magatartását követően a szerződésszerű teljesítést az alperesek maguk sem szorgalmazták. A szerződés életjáradéki szerződéssé való átalakítása körében egyetértett az elsőfokú ítéletben elfoglalt állásponttal, amelyet azzal egészített ki, hogy a felek együttműködésének hiánya is a szerződés megszüntetését indokolja. A felek közötti elszámolás körében úgy foglalt állást, hogy megfelelő kielégítésnek és nem tételes elszámolásnak van helye. Az elsőfokú bíróság által megállapított összegszerűséget a szolgáltatások megfelelő kielégítésére alkalmasnak ítélte, utalt arra, hogy a vagyonátruházási illeték ebbe a körbe nem vonható, azt az illetékjogszabály alapján igényelhetik az alperesek vissza. Mellőzte a felperes kamatfizetési kötelezettségét késedelem hiányában.

A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A másodfokú ítéletnek a perköltségre és kamatfizetésre vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítéletnek az alperesi fellebbezésben foglaltak szerinti megváltoztatását vagy az ítélet hatályon kívül helyezését kérték. Elsődlegesen arra hivatkoztak, hogy a tartási szerződés megszüntetése a Ptk. 589. §-ának (2) bekezdésébe ütközik. Állították, hogy a szerződés célja életjáradéki szerződéssé átalakítással elérhető, mert van olyan személy, aki a felperes tényleges ellátását biztosítja, a felperesnek a szerződés átalakításának mellőzésére elfogadható oka nincs, és utaltak arra is, hogy a felperes elutasító magatartása nem jelentette a szerződéses jogviszony megszüntetésének tudomásul vételét. A szerződés megszüntetése esetére a megfelelő kielégítés alapján járó összeg felemelését kérték, visszautalva fellebbezési kérelmükre. Sérelmezték a kamatfizetés mellőzését is. E körben arra hivatkoztak, hogy a felperes a szerződéskötéstől használta pénzüket és munkájuk vagyoni értékét. A kamat a pénz használati díja, amely őket megilleti a felperesi használat és más irányú hasznosíthatóság akadályozása miatt.