BH 1996.6.304 I. A személyhez fűződő jogok megsértésének tényét megállapító bírói ítélet közzététele önmagában általában nem alkalmas az érintett személyt ért nem vagyoni hátrány kiküszöbölésére [Ptk. 84. § (1) bek., 354. §, 355. § (4) bek.].*

II. A személyhez fűződő jogok megsértésével összefüggő hátrányok bekövetkezését a kárigényt érvényesítő károsult tartozik bizonyítani, a köztudomású tényeket azonban a bíróság hivatalból is figyelembe veszi [Ptk. 354. §, Pp. 163. § (3) bek., 164. § (1) bek.]

A kerületi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes által sugárzott műsorban, 1990. január 17-én elhangzott interjúban a felperes személyére vonatkozóan tett állítások (terrorista csoportoknak való fegyverszállítás, mazochista szexklubban történt eseményeknek felvételen való rögzítése, és a felvételek nyilvánosságra hozatalával harmadik személy megzsarolása) a felperes személyhez fűződő jogait megsértette, ezért az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és nyilvános elégtétel adására kötelezte [Ptk. 84. § (1) bek. b) és c) pont]. Az alperes az első fokon jogerőre emelkedett ítéletet teljes terjedelmében ismertette.

A felperes a keresetében az alperest 500 000 forint nem vagyoni kártérítés, ennek 1990. január 7-től járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét arra alapította, hogy Magyarországon és külföldön is üzleti tevékenységet folytat, és a rádióműsorban a személyével kapcsolatban közölt tényállítások alkalmasak voltak arra, hogy róla kedvezőtlen értékítélet alakuljon ki, és ennek jeleit az üzleti tárgyalásai során is érzékelte. Ezért álláspontja szerint megvalósultak a Ptk. 354. §-ában foglalt törvényi feltételek, és nem vagyoni kárpótlásra jogosult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 500 000 forint, ennek 1990. január 7-től járó évi 20%-os kamata megfizetésére kötelezte a felperes részére. Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában megállapította, hogy az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) AB határozata értelmében a felek jogvitájában már nem alkalmazhatók a Ptk. 354. §-ának megszorító rendelkezései, és a személyiségi jog megsértéséből a nem vagyoni kártérítésre való jogosultság anélkül következik, hogy egyéb feltételek vizsgálata szükséges lenne. A nem vagyoni kártérítés összege vonatkozásában pedig az elsőfokú bíróság mérlegelés körébe vonta azt a tényt, hogy a felperes üzletember, és a nagy hallgatottságnak örvendő rádióműsorban elhangzott, a személyével kapcsolatban kedvezőtlen értékítélet kialakítására alkalmas állítások az üzleti életben való részvételét hátrányosan érintették. Mindezek alapján a keresetnek teljes egészében helyt adott.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet indokolása szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felek jogvitájában figyelembe vette az Alkotmánybíróság említett határozatát. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 42. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a jogszabály (a teljes vagy részleges) megsemmisítése esetén a határozat közzétételének napján veszti hatályát, és a megsemmisített jogszabályt ettől kezdődően nem lehet alkalmazni. A megsemmisítés azonban nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat és a belőlük származó jogokat, kötelezettségeket. Miután a felperes nem vagyoni kárigényének alapjául szolgáló jogsértés az Alkotmánybíróság határozatának közzététele előtt történt, ezért a felek jogvitájában a Ptk. 354. §-ának az igény keletkezésekor hatályos, eredeti szövegét kellett alkalmazni. Eszerint pedig a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezítette.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a személyiségsértés miatt indított perben hozott ítélet teljesítésével a felperest ért jogsérelem orvoslásra került, ezen túlmenően pedig a felperes nem bizonyította, hogy a jogsértés miatt a társadalmi életben való részvétele vagy egyébként az élete tartósan vagy súlyosan megnehezült. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, hogy a felperes német állampolgár, németországi lakos, ott folytat - Magyarországra is kiterjedően - üzleti tevékenységet. A másodfokú bíróság álláspontja szerint lehetséges (és ezt a perben kihallgatott M. T. tanú is igazolta), hogy a kérdéses riport elhangzása után a felperes a magánéletében és az üzleti életben is érezhette az ott elhangzottak hatását, mindez azonban nem volt tartós állapot, és súlyos nehezítettséget sem eredményezett, az üzleti tevékenységet a felperes tovább folytatta, nem bizonyította, hogy olyan helyzetbe került, amely az addigi társadalmi, személyi kapcsolatait, magánéletét hátrányosan befolyásolta volna. Mindezek következtében a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényt megalapozatlannak találta, azt elutasította.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az első fokú ítélet helybenhagyása érdekében a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a rendelkezésre álló adatokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértve, okszerűtlenül mérlegelte, és téves következtetésre jutott, amikor a keresetet elutasította. A felperes rámutatott arra, hogy a személyével kapcsolatos hátrányos értékítélet kialakítására alkalmas közlések egy igen népszerű, nagy hallgatottságú műsorban hangzottak el, és ezért nyilvánvaló, hogy a közlemények az üzleti tevékenységére és a magánéletére is kedvezőtlenül hatottak. Erre utaló adatot közölt a perben kihallgatott tanú is. Mindezek alapján a kereset elutasítása nem volt indokolt.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.