A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10077/2010/4. számú határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

Mfv.III.10.077/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Kovalcsikné dr. Kalmár Éva ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Kiss Zoltán ügyvéd által képviselt Regionális Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságon Mpk.50.220/2008. számon indított és a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 2009. október 22. napján hozott 1.M.851/2008/17. számú ítéletével befejezett perében az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.851/2008/17. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

Az Egészségbiztosítási Pénztár a 2008. október 31. napján kelt fizetési meghagyással a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 67. §-ára hivatkozással 132.905 forint megfizetésére kötelezte a felperest, sérült 2006. március 10. napján történt balesetével összefüggésben. A határozat indokolása szerint a baleset úgy következett be, hogy a sérült munkavállaló az alumínium-daraboló gépnél végzett munkát, ahol az elkészült alkatrészek ládába helyezése volt a feladata. A sérült szándékosan, védőkesztyű nélkül benyúlt a gép veszélyzónájába és kiemelte onnan a feldarabolt eszközöket, ekkor megsérült a bal keze.

A társadalombiztosítási szerv által megállapított tényállás szerint a munkáltató nem ellenőrizte folyamatosan a munkavégzést, a munkafolyamat nem volt balesetmentesen megszervezve, továbbá az egyéni védőeszközök használatára sem volt előírás. A közvetlen felettes nem észlelte, hogy a sérült védőkesztyű nélkül végzi a munkáját, így nem tudta megakadályozni a balesetet. A sérülés elkerülhető lett volna, amennyiben a munkáltató előírja a védőeszközök mindenkori kötelező használatát. Mindezzel összefüggésben az egészségbiztosítási pénztár a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (továbbiakban: Mvtv.) 2. § (2) bekezdésének, 42. § b) pontjának, 54. § (1) bekezdésének a) és b) pontjainak, (7) bekezdés b) és h) pontjainak, továbbá a 65/1999.(XII.22.) EüM rendelet 3. § (1) bekezdésének a megszegésére hivatkozott.

A társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében a felperes arra hivatkozással kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését, hogy nem szegte meg az abban meghatározott munkavédelmi rendelkezéseket. A darabológép megfelelt a biztonsági előírásoknak, munkavédelmi oktatás és rendszeres ellenőrzés is volt. A felperes biztosított munkavédelmi kesztyűt a sérültnek is, aki azt a baleset napján a munkakezdést követően levette. A felperes vitatta a védőkesztyű jelentőségét, mivel az egy szándékos, szabálytalan munkavállalói magatartás elhárítására nem alkalmas és a sérülést sem akadályozta volna meg.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozatban foglalt indokolást fenntartva azzal, hogy a védőkesztyű jelentősen csökkentette volna a bekövetkezett sérülés mértékét. Ezen túlmenően arra is hivatkozott, hogy a munkagép a vonatkozó szabvány ellenére nem volt ellátva a benyúlást akadályozó berendezéssel.

A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság ítéletével a fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. A perben meghallgatott tanúk vallomása, a helyszíni tárgyalás eredménye és a csatolt iratok alapján azt állapította meg, hogy a sérült munkavédelmi oktatást követően a munkaköréhez tartozó feladatokat látta el. A felperesnél rendszeresen ellenőrizték a munkavégzést és a védőkesztyű is biztosított volt. A munkagép biztonságos volt, megfelelt a szabványoknak és rendeltetésszerűen üzemelt. A munkaügyi bíróság rögzítette továbbá, hogy a szabványokkal összefüggő szabálytalanságra a fizetési meghagyás indokolásában az alperes nem hivatkozott. Mindezek alapján a munkaügyi bíróság a Legfelsőbb Bíróság KK. 25. számú állásfoglalására utalással azt állapította meg, hogy kizárólag a sérült szegte meg a balesettel összefüggő munkavédelmi szabályokat.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezésével a kereset elutasítását, vagylagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Álláspontja szerint a bíróság a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a balesetet okozó gép megfelelt a szabványoknak. A benyúlás elleni védelemre vonatkozó szabvány betartásával a felperes megakadályozhatta volna a balesetet. Az alperes a bizonyítási eljárás hiányosságát is sérelmezte arra hivatkozással, hogy a bíróság az alperes erre irányuló indítványa ellenére nem rendelt el szakértői bizonyítást a darabológép szabványnak való megfelelését illetően, továbbá valótlanul tartalmazza az ítélet indokolása, hogy az alperes elállt az indítványtól. Az alperes az ítélet ellentmondásosságára hivatkozott Taska László vallomásának értékelését illetően, mivel nem állapítható meg, hogy a bíróság pontosan milyen jelentőséget tulajdonított az alperesnél szaktanácsadóként tevékenykedő tanú nyilatkozatának.