A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.49/2019/14. számú határozata hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 301. §] Bírók: Belovai Henriette, Mészáros László, Török Zsolt

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.30/2017/38., *Fővárosi Ítélőtábla Kbf.49/2019/14.*, Kúria Bhar.null1/2020. (BH 2020.12.352), Kúria Bhar.1/2020/14.

***********

áFővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.49/2019/14.

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2019 december 04. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt vádlott ellen indított pótmagánvádas ügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2019. április 29. napján kihirdetett 43.Kb.30/2017/38. számú ítéletét megváltoztatja:

vádlottat az ellene hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette (Btk. 301. § (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

pótmagánvádlót kötelezi a pótmagánvádas eljárás során felmerült 256.052, (kétszázötvenhatezer-ötvenkettő) forint költség megfizetésére.

Az elsőfokú eljárásban felmerült további 151.100,- (százötvenegyezer-egyszáz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A pótmagánvádlót kötelezi továbbá a másodfokú eljárásban felmerült 19.000, (tizenkilencezer) forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a Kúriához címzett fellebbezésnek van helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2019. április 29. napján kihirdetett 43.Kb.30/2017/38. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 301. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében, és ezért megrovásban részesítette. Kötelezte a vádlottat 222.413 Ft bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 236.514 Ft költséggel kapcsolatban megállapította, hogy azt az állam viseli.

A pótmagánvádló és jogi képviselője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. A vádlott felmentésért, védője felmentésért és teljes körű felülvizsgálat érdekében fellebbezett.

A védő az ügyben előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását, amelyben arra tett indítványt, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében vizsgálja felül, eltérő tényállást állapítson meg, amelyre - felmentés esetén - az eljárási törvény lehetőséget ad, és ennek eredményeként a vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel. A védő utalt arra, hogy az eljárás a nyomozati szakban megszüntetésre került. Ehhez képest a pótmagánvád alapján indult bírósági eljárásban a bizonyítékok köre nem változott, további érdemi bizonyításként csupán egy orvosszakértői vizsgálatra került sor, amely viszont értékelhető eredményt nem hozott. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság a felelősséget megfordítva és az ügyészség által már értékelt bizonyítékokat újra értékelve a vádlottat bűnösnek mondta ki, amely álláspontja szerint nem lehetséges. Kifejtette továbbá, hogy a katonai tanács védence felelősségét, bűnösségét arra alapozta, hogy olyan fajta testi kényszert alkalmazott, amely nem megengedhető. Véleménye szerint azonban a testi kényszer alkalmazását a törvény lehetővé teszi az intézkedő rendőrnek, a testi kényszer fokozatainak eldöntése pedig az intézkedő rendőr felelőssége, amelyet az intézkedés jellegéhez igazodóan kell meghatározni. Utalt arra, hogy ha ezt a fokozatosságot a rendőr túllépi, akkor is legfeljebb fegyelmi felelőssége merülhet fel, de az intézkedés jogszerűsége mellett ellene nem lehet büntetőeljárást lefolytatni.

A pótmagánvádló és jogi képviselője kérelmet terjesztettek elő, amelyben indítványozták, hogy a vádlott bűnösségének megállapítására figyelemmel a másodfokú bíróság kötelezze a vádlottat a pótmagánvádló által a jogi képviselő részére adott ügyvédi munkadíj megfizetésére. Az összegszerűség igazolására mellékelte a szükséges számlákat.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését, valamint az írásbeli indokolásban foglaltakat tartotta fenn. Elsődlegesen vitatta az eljárás alapját, mivel a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettének védett jogi tárgya nem a testi épség. Mivel az eljárás nem testi sértés miatt indult, vitatta, hogy a pótmagánvádlónak az adott eljárásban van-e egyáltalán sértetti minősége, erre figyelemmel pótmagánvádas eljárás lefolytatásának feltételei megállapíthatóak-e. Elsődlegesen ezért az eljárást megszüntetésére tett indítványt. Amennyiben a testi épség elleni bűncselekményt kellett volna vizsgálni arra csak pótmagánvádas eljárásban kerülhetett volna sor, ebben az esetben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül kell helyezésére tett indítványt. Harmadlagosan arra utalt, hogy nem lehetséges pótmagánvádas eljárásban a bizonyítékok értékelése kapcsán a körülmények végtelen részletezése. A tényállás teljesen bizonytalan, a vádlott részéről nem is tartalmaz jogellenes cselekményt, az kizárólag a sértetti oldalon van. Az állapítható meg, hogy jogszerű rendőri intézkedés történt és az elsőfokú bíróság is csak a nyak befogását tünteti fel jogellenesként. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem indokolta meg, hogy miért fogad el egyes bizonyítékokat, másokat meg miért nem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a bírósági eljárásban nem merült fel több bizonyíték, mint ami már a nyomozás során is megvolt. Az elsőfokú bíróság csak újramérlegelte azokat. Ezt a bíróság megteheti, azonban csak részletes indokolás mellett. A védői álláspont szerint a rendőri intézkedés szabályos volt. A nyomozati cselekményt akadályozó sértettet valahogy meg kellett fogni, ugyanis a rendőrnek a megkezdett intézkedést végig kellett vinnie, ez a kötelezettsége. Az intézkedés során a jog az intézkedő rendőrt védi. Utólag lehet kifogásolni az eljárást, de az intézkedés tartama alatt a rendőr a védett személy. Abból a körülményből, hogy az intézkedésről telefonnal készült felvétel eltűnt, nem lehet messzemenő következtetést levonni, az nem bizonyít semmit. Az orvosszakértői vélemény szerint a vádlott nem okozott sérülést. A pszichológus szakértő véleménye nem pótolja a bizonyítékokat. Semmiféle magyarázat nincs az elsőfokú ítéletben arra vonatkozóan, hogy mire alapozta a bíróság azt, hogy a rendőri intézkedés során alkalmazott testi kényszer nem megengedett. Ezért a védő a fellebbezését bizonyítottság hiányában, illetve bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében is fenntartotta.