A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30041/2010/6. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 361. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.21705/2007/52., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40382/2009/3., *Kúria Gfv.30041/2010/6.* (BH 2010.12.333)

***********

Gfv.IX.30.041/2010/6.szám

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Jádi Németh Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Bordás Vilmos ügyvéd által képviselt alperes ellen jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 15.P.21.705/2007. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.382/2009/3. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.382/2009/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 375.000 (Háromszázhetvenötezer) Ft felülvizsgálati perköltséget és az államnak - külön felhívás alapján - 2.117.460 (Kettőmillióegyszáztizenhétezer-négyszázhatvan) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az alperes az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságként működő M Kft. egyetlen tulajdonosa volt és üzletrészét 1999.június 10-én kelt adás-vételi szerződéssel ruházta át a felperesre. A felek megállapodása szerint a vételár egy rögzített vételárrészből - 180.000.000 Ft-ból - továbbá egy változó vételárrészből állt. A változó vételárrészt a felperesnek három év alatt, három részletben, az 1999. december 31-i, a 2000. december 31-i és a 2001. december 31-i auditált éves beszámoló elfogadásától számított 30 napon belül kellett megfizetnie a szokásos vállalkozói eredmény 2,8 szorosa 16,6 %-ának, azaz a szokásos vállalkozói eredmény 46,48 %-ának megfelelő összegben. A felperes megfizette az alperesnek - aki egyébként 2002. január 16-ig ügyvezetője is volt a M Kft-nek - a 180.000.000 Ft rögzített vételárrészt, a 2000. évre járó változó vételárrész címén pedig a M Kft. 2000. évi auditált mérlegében megjelölt 167.791.000 Ft szokásos vállalkozói eredmény alapulvételével 77.989.000 Ft vételárrészletet fizetett meg. Ezt követően a M Kft. 2000. évre vonatkozóan önellenőrzést hajtott végre, melynek eredményeként azt állapították meg, hogy a 2000. évi leltár szerinti készletek értéke 93.720.000 Ft-tal, a készletekre adott előlegek összege pedig 98.271.000 Ft-tal kisebb, mint amennyi a 2000. évi mérlegben szerepelt és erre tekintettel a szokásos vállalkozói eredményt 92.060.000 Ft-tal csökkenteni kell.

A felperes keresetében 42.789.000 Ft és ennek 2002. július 30-tól járó kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Keresetét elsődlegesen a Ptk. 361. §-ának /1/ bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 210. §-ának /1/ bekezdésére, harmadlagosan pedig a Ptk. 210. §-ának /3/ bekezdésére alapította. Előadása szerint mivel a 2000. évi szokásos vállalkozói eredmény a korrigált mérleg szerint 167.791.000 Ft helyett csak 92.060.000 Ft volt, az alperest a 2000. évre eső vételárrészként 77.989.000 Ft helyett csak 35.200.000 Ft illette meg, tehát 42.789.000 Ft a felperesnek visszajár.

Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban meghozott 52. számú ítéletében 35.291.000 Ft tőke és ennek 2002. december 2-től járó kamatai tekintetében marasztalt az alperest a felperes javára, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította. Az első fokú ítélet szerint a 2000. évi szokásos vállalkozói eredményt 98.271.000 Ft-tal csökkenteni kellett amiatt, hogy a N Zrt. mint szállító által 2001. január 5-én kiállított számlán feltüntetett 3600 tonna pétisó ellenértékét a M Kft. 2000. XII. 31-ig nem fizette meg. A 3600 tonna pétisó tehát 2000. december 31-ig, saját készletként nem kerülhetett a M Kft. leltárkészletébe, nem képezhette áru alapját a M Kft. vevői által a készletre adott előlegnek, ezt a műtrágya mennyiséget a N Zrt. idegen készletként nem tárolhatta. Mivel azonban az önrevizió eredménye szerint 700 tonna K árut és az ahhoz iparűzési adót tévesen nem vettek figyelembe a 2000. évi eredmény megállapításakor, emiatt növelni kellett 22.344.000 Ft-tal a 2000. évi szokásos vállalkozási eredményt. Ezért az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az eredetileg megállapított 167.791.000 Ft összegű szokásos vállalkozói eredmény csökkentése az önrevízió alapján összesen 75.927.000 Ft erejéig volt indokolt, tehát az alperest a 91.864.000 Ft szokásos vállalkozói eredmény alapulvételével - kerekítve - 42.698.000 Ft vételárrész illette meg, így a kifizetett 77.989.000 Ft vételárrészből 35.291.000 Ft felperesnek visszajár.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletétnek nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett - az alperest marasztaló - rendelkezését pedig helybenhagyta.

A másodfokú bíróság szerint a fellebbezés alaptalanul sérelmezte a Ptk. 361. § /1/ bekezdésének alkalmazását, mert e jogszabály alkalmazásának akkor is helye van, amikor a jogvita a felek fennálló jogviszonyára irányadó speciális szabályok szerint nem bírálható el. A perbeni ügyben a felperes, mint az üzletrész vevője az őt terhelő vételárrész egy részét tartozatlanul fizette meg az alperesnek, ennek folytán indokolatlan vagyoneltolódás következett be az alperes javára. Figyelemmel arra is, hogy a jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozás esetén a vagyoni előnyt általában a tartozatlan fizetésben és az okafogyott szolgáltatásban szokás megjelölni, önmagában a felek közötti szerződéses jogviszony nem zárja ki a Ptk. 361. §-ának alkalmazását.

A jogerős ítélet szerint alaptalanul állította az alperes fellebbezésében azt is, hogy a pétisó-ügylettel kapcsolatos bizonyítási eljárás a megismételt eljárásban nem vezetett eredményre. Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.4. számú végzésében írt iránymutatás alapján lefolytatta az új eljárásban szükséges bizonyítást és a rendelkezésre álló bizonyítékok, így különösen a N Zrt. 2007. szeptember 5-én és 2008. január 21-én kelt nyilatkozatai, az alapeljárásban beszerzett szakvélemény és a tanúvallomások egybevetése és összességében való értékelése alapján helytállóan állapította meg, hogy a pétisó-ügylet vonatkozásában a 2000. évi mérleg korrekciója alapos volt és e tény értékelés mellett érdemben helyes döntést hozott.