BH 2004.8.319 Az előszerződésben foglaltakhoz képest a szerződés tartalma akkor egészíthető ki, ha azt az egyik fél különös méltánylást érdemlő érdeke indokolja és az számottevően nem sérti a másik fél érdekeit sem [Ptk. 208. §].

Az alperes az 1996. augusztus 30. napján létrejött adásvételi előszerződésben arra vállalt kötelezettséget, hogy édesapja hagyatéki eljárásának a befejezését követően végleges adásvételi szerződést köt a felperessel, 1 200 000 forint vételárért eladja a perbeli társasházi öröklakást. A szerződésben a felek rögzítették, hogy az alperes édesanyja - aki a vételár felvételéhez szükséges meghatalmazással rendelkezett - a vételárból 500 000 forintot átvett. Az alperes ugyanis ebben az időben a büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodott és a szerződést is ott írta alá. A felperes 1996. szeptember 2-án írta alá az adásvételi szerződést és ezen a napon az alperes édesanyja nyilatkozatban ismerte el, hogy az előszerződésben meghatározott vételárból 700 000 forint már korábbi időpontban kifizetésre került, így a vevővel szemben ezen a címen semmilyen további követelés nincsen.

A felperes keresetében az előszerződés alapján az abban foglalt tartalommal a végleges adásvételi szerződés létrehozását kérte azzal, hogy a vételár kiegyenlítésre került.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a felperessel nem adásvételi, hanem kölcsönszerződést kötött. Az alperes 500 000 forintot adott át édesanyja részére a büntetőeljárás során őt képviselő ügyvéd munkadíjának a kiegyenlítésére. A 700 000 forint kifizetése nem történt meg, a felperes azonban a nyilatkozat aláírásától tette függővé az 500 000 forint átadását.

Az alperes viszontkeresetében annak megállapítását kérte, hogy az előszerződés színlelt, mert az kölcsönszerződést leplez. Az előszerződést feltűnően nagy értékkülönbség miatt megtámadta arra hivatkozva, hogy az ingatlan forgalmi értéke 2 000 000 forint volt, amelyből a felperes csak 500 000 forintot teljesített. Az aránytalan előny

kiküszöbölése érdekében a felperes kötelezését kérte 1 500 000 forint megfizetésére. Hivatkozott arra is, hogy az előszerződés a Ptk. 210. § (1)-(2) és (4) bekezdéseiben foglalt okokból is érvénytelen.

A felperes a viszontkereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az alperes a szerződés megtámadására nyitva álló határidőt elmulasztotta, a szerződés nem színlelt és állította azt is, hogy a 700 000 forintot az alperes akkori élettársának a szerződéskötést megelőzően adta át, akinek az alperes 1996. január 17-én és 18-án 1996. április 18-áig tartó meghatalmazást adott a perbeli ingatlan értékesítésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva az adásvételi szerződést az előszerződés szerinti tartalommal létrehozta, az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintve fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Jogerős ítéletének indokolásában megállapította: az alperes nem tudta bizonyítani, hogy szándéka nem adásvételi, hanem kölcsönszerződés megkötésére irányult. Az alperes már 1996 januárjában el akarta adni az ingatlant a felperesnek és az előszerződést maga az alperes írta alá a büntetés-végrehajtási intézetben.