A Debreceni Ítélőtábla Fkf.666/2016/7. számú határozata testi sértés bűntette (ÉLETVESZÉLYT okozó testi sértés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 349. §, 352. §, 361. §, 365. §, 371. §, 372. §, 381. §, 578. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 92. §, 365. §] Bírók: Diószegi Attila, Elek Margit, Szabó József

Debreceni Ítélőtábla

Fkf.III.666/2016/7.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2016. évi november hó 22. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

ítéletet:

Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Miskolci Törvényszék 2016. évi július hó 8. napján kihirdetett 6.Fk.36/2015/57. számú ítéletének a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja a következők szerint:

A vádlottak társtettesként elkövetett rablás bűntetteként értékelt cselekményét a Btk. 365. § (1) bekezdés a/ pontja és (3) bekezdés b/, c/ pontjai szerint minősíti.

IV. r. vádlott szabadságvesztés büntetését 3 (három) évre enyhíti.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből - helyesen - II. r. vádlottat 179 020 (százhetvenkilencezer-húsz) forint, III. r. vádlottat 199 134 (százkilencvenkilencezer-százharmincnégy) forint, IV. r. vádlottat 224 120 (kettőszázhuszonnégyezer-százhúsz) forint terheli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja.

II. r., III. r. és IV. r. vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába.

A nyilvános ülésen felmerült 30 000 (harmincezer) forint bűnügyi költségből II. r. és III. r. vádlottak 10 000 (tízezer) - 10 000 (tízezer) forintot kötelesek megfizetni, míg 10 000 (tízezer) forint az állam terhén marad.

Felhívja az elsőfokú bíróságot, hogy I. r. vádlott tekintetében a bűnügyi költségről utólag határozzon.

I n d o k o l á s :

A Miskolci Törvényszék ítélete ellen II. r. vádlott három napot fenntartva nem tett külön fellebbezési nyilatkozatot, míg a védője a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett. III. r. vádlott a fenntartott három nap alatt nem jelentett be jogorvoslatot, a védője részben felmentés, részben a kiszabott büntetés enyhítése végett fellebbezett. IV. r. vádlott enyhítés céljából élt a jogorvoslati jogával, míg a védője a három napot fenntartva nem jelentett be fellebbezést.

I. r. vádlott, valamint a védője tudomásul vették az elsőfokú bíróság döntését.

Az ügyész valamennyi vádlottra szintén tudomásul vette a törvényszék ítéletét, ezért az elsőfokú határozat I. r. vádlott vonatkozásában 2016. július 11. napján jogerőre emelkedett. A felülbírálat a jogerővel érintett ezen vádlottra nem terjedt ki, figyelemmel a Be. 349. §-ának (1) bekezdésében írtakra.

A másodfokú eljárásban a védők jogorvoslatuk irányát továbbra is fenntartották. IV. r. vádlott védője azt az álláspontját fejtette ki, hogy védence esetében a kiszabott 3 év 10 hónap tartamú szabadságvesztés, figyelemmel a II. r. vádlott szabadságvesztésének mértékére, aránytalan, ezért sérült az ítélet belső arányossága, emiatt IV. r. vádlott büntetésének enyhítését tartotta szükségesnek.

A fellebbviteli főügyészség az átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt az érintett három vádlott vonatkozásában. Képviselője a másodfokú eljárásban amellett érvelt, hogy a kiszabott büntetések megfelelőek, azok tükrözik az ítélet belső arányosságát, így nincs indok a IV. r. vádlott büntetésének az enyhítésére.

Az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a jogorvoslattal érintett vádlottak tekintetében nyilvános ülésen bírálta felül, a bírósági eljárással együtt a Be. 348. §-ának (1) bekezdését alkalmazva, figyelemmel a Be. 361. §-ának (1) bekezdésében írtakra. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást az eljárási szabályok körültekintő betartásával folytatta le. Beszerezte a büntető ügy eldöntése szempontjából szükséges és releváns bizonyítékokat. Nagy hangsúlyt fektetett a fiatalkorú vádlottak személyiségjegyeinek, életmódja jellemzőinek a feltárására, megismerésére, maximálisan szem előtt tartva a fiatalkorúakra vonatkozó speciális eljárási szabályokat. A rendelkezésére álló bizonyítékokat egyenként és összességében megvizsgálta, értékelte. Indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, értékelő tevékenysége körében meggyőző indokát adta annak, hogy mely bizonyítékokat fogadott el.

Az iratok tartalma alapján, figyelemmel a Be. 352. §-a (1) bekezdésének a/ pontjára a tényállás a következőkkel kiegészítendő és helyesbítendő:

II. r. vádlott előéleti adataiban elsőként feltüntetett elítélés esetében az elkövetési idő 2012. szeptember 28. és 2012. május 10-11. napja volt.

A másodikként rögzített elítélés ügyszáma helyesen ..., míg itt az elkövetés ideje 2012. november 14. napja volt.

A harmadikként feltüntetett elítélés esetén az elkövetési idő 2013. október 14-16.

A ... számú ítéletben elbírált bűncselekmények elkövetése ideje 2013. július 18. napja volt.

A ... számú ítéletben a testi sértés 2 rendbeli.

III. r. vádlott vonatkozásában feltüntetett elítélés a 2012. november 1. és 2013. február 8. napja között elkövetett bűncselekményekre vonatkozik.

A sértett ... napján született, a bűncselekmény elkövetésének idején még 61 éves sem volt (elsőfokú ítélet 14. oldal harmadik bekezdés).

A sértett bántalmazásához használt eszköz 111 cm hosszú, 3-4 cm vastagságú,