BH 1981.5.177 Ha a szülők a kisgyermeküket a lakásban anélkül hagyják magára, hogy kizárnák a veszély bekövetkezését: gondatlanságból elkövetett emberölésért vonhatók felelősségre, ha e mulasztásukkal összefüggésben a gyermek gyújtogatása folytán halálos füstmérgezést szenved [Btk. 166. § (4) bek., 195. § (1) bek.].

Az első és másodfokú bíróság mindkét terhelt bűnösségét a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, társtettesi minőségben elkövetett kiskorú veszélyeztetésének a bűntettében mondotta ki bűnösnek, ezért az 1. r. terheltet 1 évi szabadságvesztésre, a II. r. terheltet pedig 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltek élettársak, akik közösen nevelték az I. r. terhelt házasságából származó 4 éves kislányt, valamint a két 2 éves fiú ikreket. Többször előfordult, hogy esténként eltávoztak a lakásból és a gyermekeket egyedül hagyták a lakásban. A vádbeli napon este a terheltek eltávoztak otthonról, a lakásban egyedül hagyták a 3 gyermeket. A gyufát a konyhaszekrény nem zárható felső fiókjába helyezték.

A 4 éves kislány - aki korábban soha nem nyúlt a gyufához - felébredt, széket húzott a konyhaszekrényhez, arra felállva kivette a gyufát és azzal a heverőn játszott. A meggyújtott gyufától a heverő lángot kapott, égni kezdett és mindhárom gyermek a keletkezett szénmonoxidtól életét vesztette.

Az első és másodfokú bíróság álláspontja szerint a terhelteket gondatlanság sem terheli a gyermekek életének a kioltásában, mert nem számíthattak • arra, hogy a 4 éves kislány - aki korábban soha nem nyúlt a gyufához - azt a konyhaszekrény fiókjából előveszi és azzal játszani fog. Ezzel szemben a terheltek a gyermekek nevelésére, felügyeletére vonatkozó kötelességüket súlyosan és gyakran megszegték, amikor őket hosszabb időre felügyelet nélkül hagyták és ezzel a fejlődésüket veszélyeztették.

Az eljárt bíróságok ítélete ellen a cselekmény téves minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.