A Fővárosi Törvényszék Mf.638581/2011/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 239. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 103. §] Bírók: Dobos Katalin, Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

mint másodfokú bíróság

55.Mf ......../2011/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a dr. Toncs Tamás ügyvéd (...) által képviselt

felperes neve (felperes címe) felperesnek

a dr. Somos Géza ügyvéd (...) által képviselt

alperes neve (.....) alperes ellen

rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és járandóságok iránt indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 25.M.../2010/15.számú ítélete ellen, a felperes 16. sorszámú fellebbezése és az alperes ellenkérelme folytán meghozta a következő

K Ö Z B E N S Ő Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát a 2010. január 6-án kelt rendkívüli felmondásával. A jogviszony a közbenső ítélet jogerőre emelkedése napján, 2012. június 13-án szűnik meg.

A követelés összegére nézve a tárgyalást folytatni kell, ezért az iratokat a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak megküldi.

A közbenső ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest 200.000.-Ft perköltség megfizetésére azzal, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.

A tényállás szerint a felperes 2002. október 1-jétől logisztikai munkatárs munkakörben állt az alperes alkalmazásában.

2009. december 2-án a felperes munkahelyi vezetője, a közeledő ünnepekre figyelemmel az alperesi irodai dolgozók részére több vezető jelenlétében értekezletet tartott. Az értekezleten egyebek között az is elhangzott, hogy 2009. december 28-án az alperes partnerei egész nap adhatnak le rendeléseket, azokat az alperes befogadja és továbbítja, e megrendelések alapján az alperes a szállítást december 30-ra vállalja. Az alperes képviseletében eljáró (munkatárs1) e körülményekről 2009. december 4-én e-mailben értesítette az alperes legfontosabb üzleti partnereit.

2009. december 22-én a (munkahelyi vezető) a felperes és pénzügyi vezető részvételével tartott újabb értekezleten felhívta a figyelmet a két ünnepek közti munkanapokon beérkező megrendelések fontosságára, azok szokásos rend szerinti teljesítésére.

Az alperes logisztikai partnere, a (kft neve) képviselője 2009. december 10-én kelt

e-mailjében kérte a felperest, hogy a december 28-i megrendeléseket 12.00 óráig küldjék meg annak érdekében, hogy a cég az áruk kiszedését aznap le tudja zárni, és másnap elegendő idő legyen a leltározásra.

A felperes 2009. december 28-án egyedül végezte munkáját, és a (kft neve) kérésének megfelelően eljárva a beérkezett megrendelések közül a (áruház1)-től, valamint a

(áruház2)-től 12.00 óra után érkező megrendeléseket már nem küldte tovább a (kft neve) részére.

Az alperes a felperes munkaviszonyát 2010. január 6-án kelt rendkívüli felmondásával megszüntette.

Az indokolás szerint a felperes munkakörébe tartozó feladat lett volna 15.30 óráig az alperesi partnerek megrendeléseinek "levétele" és folyamatos továbbírása. Ennek elmulasztása az alperesnek kárt okozott.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes egyértelmű utasítást adott arra, hogy december 28-án egész nap kell a megrendeléseket továbbítani. Ha a munkáltató ezen utasításától utóbb el kívánt volna térni, azt a korábbi utasításnak megfelelő formában, szóban tette volna meg, nem pedig hallgatólagos beleegyezéssel. A felperes elsődleges kötelezettsége az alperesi utasítás teljesítése volt, ezen kötelezettségét a felperes megszegte.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest ért kár tételes megjelölése nem szükséges. Értékelhető volt azonban, hogy a későbbi időpontban történt szállítások miatt az alperes megítélése partnerei előtt romlott, az alperes a következő üzleti évet érintő tárgyalásokon hátrányosabb helyzetbe került. Emellett a felperes előtt is ismert bónusz rendszer következtében az alperesi megrendelők visszatérítést igényelhettek olyan megrendeléseik alapján is, amelyeket az alperes a felperes mulasztása következtében nem teljesített időben.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet keresetében foglaltak szerinti megváltoztatását, az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet iratellenes megállapításokat tartalmaz, és a bizonyítékokat nem megfelelően értékeli.

Az ítélet a 2009. december 2-i értekezleten elhangzott utasításon alapul, a bíróság azonban figyelmen kívül hagyta a tényt, hogy azon a felperes nem vett részt.

Az elsőfokú bíróság indokolás nélkül mellőzte a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását. Az alperesi tanúk által előadott ellentmondásokat nem oldotta fel, és nem indokolta meg, hogy azok alapján miért tekinti bizonyítottnak az alperesi álláspontot. A tanúk munkajogi felelőssége egyébként is kérdésessé teszi elfogulatlanságukat.

A felperes szándékosan nem szegett meg munkáltatói utasítást, legfeljebb olyan gondatlan félreértés történt, amelynek nem lehet okszerű következménye a felperesi munkaviszony megszüntetése.

A felperes a (kft neve) kéréséről, azzal kapcsolatos intézkedési szándékáról munkahelyi feletteseit nyomban tájékoztatta. Az ezzel összefüggő félreértést az alperesi vezetők nem korrigálták, és ez azonban az alperes érdekkörébe tartozó mulasztás.

Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.