A Debreceni Ítélőtábla Pf.20544/2012/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 87. §, 253. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 68. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 592. §, 595. §] Bírók: Csiki Péter, Pribula László, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.544/2012/3. szám

A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú eljárásban meghatalmazott ügyvédként, a fellebbezési eljárásban pártfogó ügyvédként eljáró dr. ... Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. ... ügyvéd, cím) által képviselt felperes neve d.-i (cím) lakos felperesnek - az Országos Bírói Hivatal Elnöki Titkársága Jogi Képviseleti Osztálya (ügyintéző: dr. ... bíró és dr. ... bíró) által képviselt Debreceni Törvényszék (cím) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 4.P.21.132/2011/22. számú ítélete ellen a felperes által 25., az alperes által 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja, az alperes által a felperesnek fizetendő marasztalás összegét 200 000 (Kettőszázezer) forintra leszállítja; mellőzi az alperes kötelezését az előlegezett költség állam javára való megfizetésére.

A felperes pártfogó ügyvédje fellebbezési eljárásban felmerült költségét 80 %-ban az állam, 20 %-ban az alperes viseli.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A Debreceni Városi Bíróság B...../2007/49. számú ítéletében megállapította, hogy a felperes bűnös 1 rendbeli testi sértés bűntettének kísérletében, ezért őt 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 300 forintban állapítva meg. A fellebbezés folytán eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Bf..../2008/3. számú ítéletében az első fokú ítéletet megváltoztatta, s a felperessel szemben kiszabott pénzbüntetés egy napi tételének összegét 150 forintra enyhítette. Kimondta, hogy az így kiszabott 37 500 forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 250 napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni. Az ítélet 2009. június 29-én emelkedett jogerőre.

A Debreceni Városi Bíróság B...../2007/20. számú ítéletében megállapította a felperes bűnösségét rongálás vétségében, ezért vele szemben 150 napi tétel pénzbüntetést szabott ki, egy napi tétel összegét 300 forintban állapítva meg. A fellebbezés folytán eljáró Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Bf.../2009/14. számú, 2010. április 26-án jogerőre emelkedett ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta és a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 150 forintra enyhítette. Kimondta, hogy az így kiszabott 22 500 forint pénzbüntetést meg nem fizetés esetén 150 nap fogházbüntetésre kell átváltoztatni.

A felperes a pénzbüntetéseket nem fizette meg, ezért a Debreceni Városi Bíróság B...../2007/65. számú, 2010. március 31-én kelt végzésével a kiszabott 37 500 forintos pénzbüntetést 250 napi fogházban letöltendő szabadságvesztésre változtatta át, kimondva, hogy a határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, ugyanakkor tájékoztatta a felperest, hogy a pénzbüntetés kifizetése esetén a szabadságvesztés büntetést nem hajtják végre.

A Debreceni Városi Bíróság a B...../2007. számú ügyben, 2010. szeptember 7-én kelt határozatával a 22 500 forint pénzbüntetést 150 napi fogházban letöltendő szabadságvesztésre változtatta át, s kimondta, hogy a határozattal szemben nincs helye fellebbezésnek, továbbá tájékoztatta a felperest, hogy a pénzbüntetés kifizetése esetén a szabadságvesztést nem hajtják végre.

Az alperes büntetés-végrehajtási bírója 2010. november 30-án kelt, ..../2010/7. számú átiratában aziránt kereste meg a városi rendőr-kapitányságot, hogy a felperest a szabadságvesztés foganatba vétele végett a ... Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetbe 2010. december 16-ig vezesse elő.

Az elővezetésre 2010. december 9-én este került sor, amikor a felperest a BV intézetbe szállították.

2010. december 10-én a felperes egy ismerőse a bíróság gazdasági hivatalától mindkét büntető ügyben csekket kapott, s azok felhasználásával a pénzbüntetéseket befizette. A csekkeket a gazdasági hivatalban bemutatta, s a gazdasági hivatal ugyanaznap kelt átiratában megkereste az alperes BV csoportját, közölve, hogy a kiszabott pénzbüntetések befizetése megtörtént, s kérte a felperesnek a büntetés-végrehajtási intézetbe való beutalása iránti intézkedés mellőzését. Az alperes BV csoportjánál a gazdasági hivatal megkereséseit 2010. december 10-én lajstromozták, azonban az illetékes BV bíró a felperes szabadítása iránt ezen a napon nem intézkedett.

2010. december 13-án a felperes a BV intézetből üzent egy másik ismerősének, kérve a pénzbüntetés befizetését. Ismerőse személyesen jelent meg a BV intézetnél, ahol két csekket kapott, s azok felhasználásával a pénzbüntetéseket 2010. december 14-én 12 óra 14 perckor befizette, s a feladóvevényeket a BV intézetben bemutatta. Az alperes BV bírója ugyanaznap kelt átiratában intézkedett a felperes szabadítása iránt, ez a megkeresés 13 óra 32 perckor érkezett meg a BV intézetbe telefaxon. A felperes ugyanezen nap 17 óra körüli időben szabadult.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette személyhez fűződő jogait személyes szabadsága jogellenes korlátozásával, s ezért kötelezze 1 500 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére.

Az alperes ellenkérelmében a kereset jogalapját nem vitatta, ám a felperes által elszenvedett sérelmekkel 30 000 forint nem vagyoni kártérítést tartott arányban állónak. Perköltség megfizetésére nem tartott igényt.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes mulasztása következtében a felperes személyi szabadsága 2010. december 10. és 2010. december 14. között jogellenesen korlátozva volt. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 350 000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy az államnak fizessen meg külön felhívásra 42 720 forint előlegezett költséget. Kimondta, hogy a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli, s a felperes maga viseli saját perköltségét.

A határozata indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a személyes szabadság jogellenes korlátozása. Azzal, hogy az alperes 2010. december 10-én nem intézkedett haladéktalanul a felperes szabadítása iránt, s mulasztása folytán a felperes jogellenes fogvatartására került sor 2010. december 10. és 14. között, az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogait, s e tényt a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította.

A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározásakor hangsúlyozta, hogy a mértéktartás és az arányosság követelményeire kell figyelemmel lennie, annál is inkább, mert köztudomásúak olyan esetek, amikor a jogellenes fogvatartás hosszú években mérhető. Értékelte, hogy a felperes 50 éves, egyedül él, nincs párkapcsolata, magyar-történelem szakon szerzett egyetemi diplomával rendelkezik; a neurózis szakrendelő 2006 szeptembere és 2007 márciusa között kezelte, majd 2008-ban és 2009-ben is egyéb, kevert szorongásos zavarral és közepes depressziós epizóddal, megállapítva, hogy megterhelések hatására szorongásra, ideges reakciókra hajlamos. Figyelembe vette, hogy a felperes teljesen pánikba esett akkor, amikor a BV intézetbe szállították és azt sokként, nagy traumaként élte meg. A BV intézetben történtekről hetekig nem tudott beszélni, azok a napok erősen megviselték, mert tehetetlennek érezte magát, s helyzetét kilátástalannak tartotta. Tekintettel volt arra, hogy a pszichológus szakértő szakvéleménye szerint a felperes számára a BV intézetben történt tartózkodás a fogvatartással általában együtt járó mentális, pszichés megterhelést jelentette, azt meghaladó mértékű mentális, pszichés igénybevétel nem volt tapasztalható, miként maradandó lelki sérülés sem. A börtönviszonyok hatására orvosi ellátást igénylő lelki-fizikai egyensúlyvesztés a bent töltött idő alatt nem alakult ki. A szakértő megállapította továbbá, hogy a felperesnek lelki és életvezetési nehézségei vannak, amelyek azonban az életminősége leromlásával, kudarcaival és csalódásaival függnek össze. Meghatározó jelentőségűnek tartotta a bíróság a fogvatartás időtartamát, mert az nem tekinthető hosszúnak, még ha a felperesnek a személyes szabadsághoz való joga sérült is. Mindezeket mérlegelve 350 000 forintban állapította meg a nem vagyoni kártérítés összegét, mert azt találta alkalmasnak a felperest a fogvatartással okozati összefüggésben ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására.