A Kúria Pfv.21592/2011/21. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 15. §, 17. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kiss Gábor, Kovács Katalin, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

Az 1952. évi III. tv. 4. § (2) bekezdése alapján a büntető bíróság felmentő ítélete nem zárja ki a személyhez fűződő jogsértés megállapítását. Amennyiben a rendőri intézkedés a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 15. és 17. §-ába ütközik, megvalósítja a testi épséghez való személyiségi jog sérelmét. 1959. IV. Tv. 76. §, 1952. III. Tv. 4. § (2), 1994. XXXIV. Tv. 15. §, 1994. XXXIV. Tv. 17. § (2)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.29042/2003/40., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21352/2010/6., *Kúria Pfv.21592/2011/21.*, 3084/2013. (III. 27.) AB végzés

***********

Pfv.I.21.592/2011/21.szám

A Kúria a dr. Garay Rudolf ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt I. rendű, az ismeretlen helyen tartózkodó II. rendű, a személyesen eljárt III. rendű, IV. rendű és V. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 19.P.29.042/2003. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.352/2010/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 47. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.352/2010/6. számú jogerős ítéletének felülvizsgálattal támadott rendelkezését részben - a perköltség és az illeték viselésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a II-V. rendű alperesek a 2000. szeptember 11-én foganatosított kényszerintézkedésükkel megsértették a felperes testi épséghez való személyiségi jogát.

Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű alperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a II-V. rendű alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a felperesnek 20.000 (Húszezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült összesen 108.000 (Egyszáznyolcezer) forint eljárási illetékből a felperes 54.000 (Ötvennégyezer) forintot, míg a II-V. rendű alperesek egyetemlegesen 18.000 (Tizennyolcezer) forintot kötelesek megfizetni felhívásra az államnak, a fennmaradó 36.000 (Harminchatezer) forintot az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított irányadó tényállás szerint az I. rendű alperes személyi állományába tartozó II-V. rendű alperesek 2000. szeptember 11-én egy közlekedési helyzetből adódó szóváltást követően igazoltatták a felperest, aki személyazonosságát nem tudta igazolni. Az intézkedő rendőrök a korábban gépjárművet vezető felperesen alkoholos befolyásoltságot észleltek. A felperest megbilincselték és előállították a Rendőrkapitányságra. Az előállítást követően a bilincset levették a felperesről, akinek a ruházat átvizsgálása során tanúsított magatartását ellenszegülésnek értékelték, ezért testi kényszer alkalmazásával a földre fektették. Mivel a felperes a fogdán rosszullétre panaszkodott, mentővel kórházba szállították, amelynek során ismét megbilincselték.

A kórházban az ambuláns lapon a felperes előadása és a külsérelmi nyomok alapján azt rögzítették, hogy a felperesnél tarkótájon nyomásérzékenység, az alsó bordák felett diszkrét érzékenység, a háton mindkét oldalon, vese tájékon többszörös bőr alatti bevérzés volt tapasztalható, a vese tájék ütögetésre érzékeny volt, a lép tájéka pedig diszkrét érzékenységet mutatott. Az elvégzett ultravizsgálat szerint a lép szerkezete inhomogén, ezért a feltételezett lépzúzódás további vizsgálatot igényelt. A felperes azonban saját felelősségére elhagyta a kórházat. Ezzel egyidejűleg személyi szabadságának korlátozása is megszűnt.

A Székesfehérvári Városi Bíróság 10.B.363/2003/31. számú ítéletével 2005. április 26-án a felperest jogerősen felmentette az ittas járművezetés vétségének, illetve a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének vádja alól.

A II-V. rendű alperesek ellen hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétsége, illetve könnyű testi sértés vétségének alapos gyanúja miatt indult büntetőeljárást a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 2003. június 30-án kelt Nyom.449/2002. számú határozatával bűncselekmény hiánya miatt megszüntette. A felperes panasza nyomán eljárt Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti és Vádelőkészítő Főosztálya 2003. július 29-én kelt határozatával a panaszt elutasította.

A felperes 2003. szeptember 4-én pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő a II-V. rendű alperesekkel szemben bántalmazás hivatalos eljárásban és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt. A Fővárosi Bíróság 2000. október 12-én kelt 8.B.131/2004/60. számú ítéletével a II-V. rendű alpereseket e bűncselekmények tekintetében felmentette. A Legfelsőbb Bíróság kijelölése folytán eljárt Győri Ítélőtábla 2008. április 24-én kelt Bf.18/2007/17. számú végzésével az első fokú ítéletet helybenhagyta. A felperes pótmagánvádlóként előterjesztett felülvizsgálati kérelmét a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.1062/2008/2. számú végzésével 2008. november 24-én elutasította.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették személyhez fűződő jogait. Álláspontja szerint a személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogait azzal sértették meg, hogy megalapozatlanul alkalmaztak vele szemben kényszerítő eszközöket. Sérelmezte, hogy bántalmazták és megbilincselték. A személyéről írt valótlan tartalmú rendőri jelentéssel pedig megsértették jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát.

A jogsértések miatt 400.000 forint nem vagyoni kártérítés és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.

Az I-III. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték, míg a IV-V. rendű alperesek a tárgyalásokon nem jelentek meg, nyilatkozatot nem tettek.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-V. rendű alperesek azzal, hogy az I. rendű alperessel szolgálati viszonyban állt II-V. rendű alperesek a felperessel szemben 2000. szeptember 11-én és 12-én megalapozatlanul alkalmaztak kényszerítő intézkedéseket, megsértették a felperes személyes szabadság védelméhez fűződő személyiségi jogait. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 forint tőkét, ennek 2000. szeptember 11. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a peres felek a jogi képviseletükkel kapcsolatos költségeiket maguk viselik. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 24.000 forint illetékből a felperest 12.000 forint megfizetésére kötelezte az állam javára, külön felhívásra, míg a további 12.000 forint illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az I. rendű alperes illetékmentessége folytán az állam viseli.